Miért álmodhattam ezt? Hiába rohantam, nem tudtam megnézni a híradót.

Álmomban este otthon ültem anyukámmal és a tesómmal egy szobában, és tévét néztünk (ilyen sosem fordul elő!). Épp kezdődött a híradó, rövid ismertetőket mondtak el a hírekről, mint általában, és akkor mutattak egy vasúti sinpárt, meg mondtak egy nevet, mire rögtön odaugrottam a tévéhez, és azt kiabáltam, hogy ez a fiú osztálytársam! Akibe mellesleg szerelmes vagyok, meg barátságban is vagyunk, de óvatosan fogalmaztam anyámék miatt. És meg akartam nézni, hogy mi történt vele, miért van a hírekben, mert az ország összes kereskedelmi adója vele foglalkozott, és átrohantam egy másik szobába megnézni, de addigra már vége lett, csak az utolsó képkockákat, és pár hangot csíptem el. A riporter a barátommal beszélt, aki éppen próbálta megvédeni magát, mert azzal vádolták, hogy náci karlendítéssel intett a vonat vezetőjének, és pár napon belül bíróságra vitték volna. Én szintén a tévében voltam, ott álltam mögötte, és a riporter engem kezdett el faggatni, hogy mit tudok, mert úgy hallotta, hogy mi ketten folyton együtt kijárunk ahhoz a sínpárhoz. Én meg csak álltam a tévé előtt, és néztem, hogy mi a fene van, mert világosan láttam, hogy én tényleg ott voltam, de nem emlékeztem arra, hogy bármikor elmentem volna otthonról. De más emberek szerint több hónapja minden délután és este együtt lógtunk azzal a fiúval, amire én egyáltalán nem emlékeztem. És nem értettem semmit, csak néztem a tévét, az ottani önmagam engem bámult a képernyőn keresztül, én pedig sírtam, hogy mi lesz a barátommal, hol van, hová vitték, és hogy tudnék rajta segíteni.

És nagyon féltem. Mert nem emlékeztem már szinte semmire az életemből.

Amikor felébredtem délelőtt, sötét volt a szobámban, én pedig azt hittem, hogy este van, és az első gondolatom az volt, hogy meg kell néznem a híradót, és meg kell tudnom, mi lett a barátommal.