Kitől kapom az álmaimat, és mi történt akkor?

Akkor érthetőek az álmaid, sokat foglalkoztat a halál. A betegséged miatt távolítod el magadtól az élni akarás gondolatát. Úgy jelenik meg előtted, mintha valaki más üzenné ezt, pedig az életösztön és a halálfélelem szerves része minden ember tudatának. Te ezt száműzöd a tudatalattid mélyére, és külön személy gondolataként, üzeneteként kezeled, mert így úgy érezheted könnyebb kezelni. Még a véletlen eseményeket is, amik veszélyesnek tűnnek, de nem halálosak, azokat is úgy veszed, mintha jel lenne. Pedig nem jel, csak a buszmegállóban nem voltál halálos veszélyben, csak utólag hiszed. Ez olyan, mint amikor egy kavicsfelverődéstől betörik a szélvédő, nem sokan halnak bele ilyesmibe.

Pszichiáterednek mondtad már, hogy ilyen érzéseid vannak? Ő mondta, hogy ez a tudatalattid? Csak mert akkor beszélgess még vele, igazat mond.

Hát ha ebből fakad a depressziód, akkor mondok valamit.

Senki nem különleges, csak a filmekben van ilyesmi. Csak a nagy átlag ezt elfogadja. Aki nem fogadja el, annak az agya kreál tévképzeteket, vagy depresszióba esik. De ettől még egy valós személy szemében lehetsz különleges, értékes, fontos. Most is üzenget neked valaki a gyakorin, az idejét adja, hogy segítsen a kérdésedben.

Most ezt felvállalni nagyon nehéz, de én is mélypontpn vagyok. Sokat járok fel ide, mert kicsit úgy érzem, hogy itt névtelenül, de mégis mintha számítana kicsit a létezésem, mintha fontos lenne a véleményem embereknek. Ez talán a saját kis illúzióm, de van egy alapja. Kis zöld pipák, meg statisztika. Vigyázni kell vele, mert ronda drog az ilyesmi. Most ezen egyensúlyozok, máskor meg máson, nekem is meg van a "keresztem".

Viszont nagyon vigyázni kell azzal, amit te írsz, mert ez akár egy másik mentális problémává válhat.

Próbálj ki terápiát is a gyógyszer mellé. Szerintem jót tennének neked emberi kapcsolatok, amikben éreznéd, hogy meghallgatnak. Kapnál pozitív megerősítéseket.

Akkor kerek perec kimondom, a skizofrénia határát súrolod. Most még belső konfliktus és énvédelem, amit megélsz, és még fel tudod ismerni. Aztán ki tudja mikor csap ez át teljes képzavarba, paranoiába, ahol már semmi betegségtudat nincs, csak önpusztítás.

Sokan vagyunk nem kívánt gyerekek. Engem sem akartak. Mire kiderült, hogy anyám terhes, addigra apám már nem volt vele. Nem jellemezném horrorként a gyerekkorom, de sok mély epizód volt, amiken nehéz túltennem magam, és nehéz nem boncolgatnom, hogy pontosan kinek és miért a hibája. Lehet, hogy az én hibám, hogy most épp a mélypontot élem, és ezt a legnehezebb önmarcangolás nélkül tűrni. Most már ez van, ettől még nem szabad elfogadnom a saját kicsapongó állapotaim, ettől ez még természetellenes és romboló számomra.

Neked is jobb lesz, ha egyezteted magadban az énedet, aki gyógyulni kíván. Ha elfogadod a saját élni akarásod, akkor előbb utóbb látni fogod, hogy benned is vannak értékek. Eleve értékes a küzdelem, ami benned van, hogy nem adtad még fel. Szívesen beszélgetek veled, ha úgy érzed. Nem erőszak, felajánlás. Írj nyugodtan.

Az emberek többsége saját magának értékes.

Neked is érdemes lenne megtalálni a saját értékeidet.