Mit jelenthet ez az álom?

Most riadtam fel az álmomból, nagyon intenzív volt! Nem is tudom hol kezdjem, fogalmam sincs mit jelenthet.

Már rég végeztem a középiskolában, de most este mégis az egyik ottani tanáromról álmondtam. Amikor tanított nem voltunk jóban, de rosszban sem. Kedveltem és utáltam is, de egyik érzelem se volt erőteljes. Viszonylag jóképű volt, de nem vonzódtam hozzá.

Az álmomban beszélgettünk az érettségit követő bankett után, amikor már mindenki indult haza. Bensőséges pillanat volt, szinte valószerű. Pedig csupán annyit mondott: "örült, hogy taníthatott" és én majdnem elsírtam magam a meghatódottságtól és ekkor átölelt. Én is elmondtam neki, hogy a nehézségek ellenére is szerettem. Egy ideig ölelt még, majd elengedett, de nem távolodott el. Nagyon közel álltunk szó szerinti értelemben. Elkezdtünk beszélni a jövőnkről, hogy ki hova megy tovább. Egy örömteli pillanat volt. De ekkor váratlanul hátralépett párat, hogy helyet adjon magának.

Én az álmomban nem vettem ezt szokatlannak, épp úgy beszéltem hozzá tovább ahogyan azt előtte is tettem. Ő eközben vetkőzni kezdett és szintén mintha mi se történt volna, beszélt tovább hozzám. Teljesen természetesnek vettük, hogy elkezdett vetkőzni, pont annyira volt természetes, mintha csak lélegezne. Szép lassan vette le a ruháit, amig teljesen le nem csupaszította a testét. Még a cipőit se hagyta magán.

Megszólalt: "Későre jár, ideje indulnunk. Maga megy még valahova?"

Bólintottam és elmondtam, hogy a többi osztálytársam rendezett egy after party-t és oda még benézek.

Mindeközben teljesen nyugodtak voltunk mindketten, holott ő csak egy szál himbilimbiben állt előttem!

Elköszöntünk egymástól és még egyszer hosszan megöleltük egymást. Ő a földre dobott ruháira mutatott és mosolyogva megkérdezte: "Szeretnéd megtartani?" Én vissza mosolyogtam rá és örömtelien bólintottam, mintha épp a számomra legkedvesebb dolgot ajánlaná fel nekem. Lehajolt, összeszedte a cuccait a földről és én tárt karokkal vártam, hogy át adja. Rám szórta a göncöket, az alsó gatyáját magánál tartotta, mintha elgondolkodott volna, majd azt egy kecses és gyors mozdulattal a fejem búbjára helyezte. Elköszöntünk egymástól és ő elkezdett verdesni a karjaival miközben megfordult. Hátatfordítva nekem, tett pár lépést előre és visszanézett rám: "Remélem még találkozunk" - mondta és ezzel elkezdett szaladni, verdesve a karjaival egyenesen az erdő felé.

Ahogy távolodott, halottam ahogy azt kiáltja: "Én leszek a legcsodálatosabb fácán!"

Mosolyogva néztem az erdő fele, majd elindultam a buli irányába. Időnként hallottam, ahogy a tanárúr madárhangokat hallat mögöttem a sűrű erdőben.

Mit gondolsz, mi lehetett ez?

Az álmom sokkal hosszabb és tartalmasabb volt, de csak a végét írtam le mivel túl hosszú lett volna a szöveg. Egy másik tanárommal is hasonló, csak még furább esemény játszódott le az álmom elején.

Amikor felkeltem, kiszakadt belőlem a nevetés és alig bírtam abbahagyni. Még mindig lüktet a vér a fülemben, annyira nevettem.