Hogyan csináltad mégis a vonzást, amikor minden reménytelennek tűnt?

Nem lehet olyasmit erőltetni, amiben nem hiszel eléggé. Ha pedig hiszel benne, akkor saját magadnak magyarázod be, hogy ami történt veled a bevonzásodnak köszönhető, mert hiszel benne, hogy úgy van, de mégse így lenne akkor is ebben hinnél, mert ezt hitetted el magaddal. Ha kételkedés benned van, akkor azt jelenti, hogy még képes vagy "valamennyire" értelmesen gondolkodni.

Zéró

A vonzást nem csináltam, hanem éreztem.

Ha láttad a filmet, akkor tudod, hogy nem szabad kétségeidnek lennie abban, hogy az univerzum megtudja-e oldani a problémáidat.

Ha egy dologról negatív véleményed van, és egyre több lesz, akkor már csak azt fogod észrevenni, hiába mutat pozitívumot is.

Ismerős ez a mondat:

"A remény hal meg utoljára."

Nos ez tény is való, igaz. De a vonzás nem arról, hogy reménykedj, hanem arról, hogy higgy, és kérj, és bízz az univerzumban, hogy megadja azt, amit kérsz vagy még jobbat, hisz soha nem fogy ki az ötletekből. Bízd magad rá, és a lelkesedésed se múljon.

A remény meghal, de a hit él tovább, és új reményt támaszt.

Legoman, csak annyit mondanék neked, hogy nem a vonzás törvénye irányít téged, hanem te irányítod a vonzás törvényét, vagyis: a saját hiszékenységeddel. Ha a remény meghal a hit nem él tovább, ha eleve nincs meg a remény a hitben. Az univerzum válaszait csak azok tudják értelmezni, akik hisznek benne, hogy az univerzum válaszol. Ide tartozik Isten, a vallás, az okkultizmus, az agykontroll; önhipnozis.

Zéró

A vonzás (univerzum) nem irányít senkit, és ugyanúgy te sem irányíthatod.

Te kérsz tőle, ő pedig válaszol a kérésedre, de nem úgy, ahogy te akarod.

A hitből lesz a remény, nem pedig fordítva.

Én még nem láttam olyan embert, aki először reménykedett és bízott volna, majd utána hitt volna abban, hogy minden rendbe jön.