A világunk valóban csak egy illúzió?

Ezt már olvastam 2007-ben kukucs ide: [link]

Ez már a kérdésből kimaradt: ..." De a világ mégsem egy illúzió, mert az öntudat létezik és a minden-egy létezők sorába tartozik, ezáltal közös alapot nyújtva az öntudatos létezőknek, akiknek így valósággá válik a világ, ami egyben minden és semmi, egy és több, véges és végtelen, folyamatában állandó (de tartalmában, lényegében változó) pontként tökéletlen." Ezt a kérdést még cáfolni sem kell másolj ide még egy párat! (:

Ozmium nagyon szépen összefoglalta, de ezt még nem hagyhatom szép nélkül.

"Mi az, hogy létezik? Az, hogy tudom, hogy van. "

Ez egy hamis állítás, csúztatás. Az egyén akkor tudja, hogy létezik, ha érzékeli és értelmezi a létezést. (ami a tudatán kívül is van).

A hangok mint hullámok akkor is léteznek, ha nincs akik zenének érzékeljék őket.

Ha levágnám a fejed, a tested nem törlődne ki, ha így jobban érted. (max számodra szűnne meg a lét). Ha elbújsz, megölsz másokat, akkor másnak fogsz megszűnni, de te leszel.

"Megtanultad a létet? Nem, kaptam és ha már vagyok nem szabadulhatok tőle, mert létező lettem, tehát örök, teremtő isten. "

Szintén csúsztatás és hamis állítás, hogy a léttől nem lehet szabadulni és örök (legalábbis az emberi lényekre vetítve).

Ha arra gondoltál, hogy anyag nem vész el, csak átalakul, attól még nem hasonlítanám hozzád sem a leturmixolt tested, sem a teve szarát. (amit istennel azonosítol).

Ezen felül semmi sem utal arra, hogy teremtő lennél te vagy bárki és isten. (csak azért, mert a szerkezetednek köszönhetően a korlataidnak megfelelőlen képes vagy hatni és változni hatásra).

A lét kérdése pedig egyáltalán nem olyan egyértelmű, mint amilyennek leírod.

Kb. ezt mondod: mindig volt egy dinamikus világ, ami a tudatnak köszönhető és ebből az következik, hogy Istenek vagyunk, ami természetesen egy marhaság.

"Érzékeled a létet? Nem, mert létező érzékszerveim csak létezőt tudnak érzékelni. "

Mi? Ez valami szektás szöveg, ami sehová nem vezet. Most van lét vagy nincs lét?

"Képes vagy a létre? Igen, sőt muszáj lennem, ha már vagyok. "

Nem muszáj lenni. Azért vagy, mert létezel.

Az ember definíciója nem a létezpk kommunikációja.

A klasszikus időutazás problémás zöldésgre meg javaslom újra elolvasni, hogy mit írtak az objektívitásról és a szubjektivitásról. (egyébként nincs bizonyíték arra,hogy végtelen bonyolultak vagyunk).

"Amikor nincs öntudat, akkor nincsen viszonyítás sem és a semmi-minden-isten van. Tehát a világ egy illúzió."

Mi van? Sem Isten, sem az iiuzió nem következik ebből az ökörpörköltből.

Javaslom elgondolkodásra ezt (egy régebbi agymenésem):

Tegyük fel, hogy kidobok az utcára egy focilabda nagyságú C12H22O11 anyagot.

Ezt AAA úgy fogja érezni, hogy egy focilabda nagyságú barna, ill. édes cukor van ott. Megeszi, a szervezetének jót tesz.

BBB úgy fogja érzékelni, hogy egy focilabda nagyságú lila és keserű cucc bűzlik, ezért valószínűleg nem eszi meg, mert megölné (de ez nem biztos).

Ha AAA és BBB az egész világot mindenben élesen máshogy látja, akkor számukra az egész világ más.

Viszont ha AAA megeszi a cukrot, BBB-nek már nem lesz ott. Lehet, hogy BBB-nek a labda 200 méterről mérgező volna (bár kizárt, mert a labda nem fog odáig elhatni), de ha a labda egyszer eltűnt, BBB-nek nem lesz ott.

CCC pedig ha nem érzékeli ezt a labdát és nem ette meg senki, de rálép, akkor ha a szervezete és a labda között kapcsolat jön létre, ki fogja törni a nyakát, attól mert őt nem látott semmit.

A párhuzamos világban hívők még doválózhatnak és lovagolhatnak azon, hogy az anyagnak lehet egyszerre több állapota. Na de el tudod azt képzelni, hogy AAA elviszi a labdát 1000 km-re, de BBB-nek ott marad?

Nem.

Csak több féle módban is létezik, nem csak fizikálisan, nem csak alap szintó fizikálisan ah butítani akarnak minket, nem csak 1 féle képpen.

Létezel, ahogy energiáid s nem fizikai energiád is, ahogy számtalan féle képpen létezel. A fizikai világban van tér idő így ott az is létezik.

"8" Kedves ozmium 42 ! "az illúziónk minden, amink van, a fogalmaink önkényesek, és ezt a kompromisszumot el kell fogadni, az objektív valóságról semmit nem tudhatunk"

Ez így zárómondatként nagyon szép.

Egyet is értek ezzel, és ha belegondolok, minden ilyen jellegű kommunikáció esetében ezt érdemes is lenne figyelembe venni.

Ezek után nem is értem, hogy miért használsz olyan kifejezéseket egy másik ember állítására kifejezésére, hogy hülyeség. Hiszen ha valóban a "fogalmaink önkényesek" és az "illúziónk minden amink van " , akkor valóban érdemes lenne kompromisszumot kötni, felsőbbrendűségünket , tévedhetetlenségünket , arroganciánkat félretenni, ehelyett akár lazán cseverészhetnénk is.

Talán nem kéne túl komolyan venni magunkat, nem kéne túl komolyan venni "önkényes fogalmainkat ".

Főleg akkor nem ha ráadásul ezek az "önkényes fogalmaink ", " szubjektív meglátásaink" , többnyire nem is a saját tapasztalatainkból , meglátásainkból, erednek, hanem másoktól kölcsönözzük őket.

Bizonyára észre vetted, hogy ha az ember belemegy elméletek bizonygatásába, vagy különböző filozófiai érvelésekbe, előbb utóbb ellentmondásokba fog ütközni.

Úgy tűnik, hogy ez elkerülhetetlen.

Előbb utóbb szembekerülünk "sajátnak nevezett nézeteinkkel", szembekerülünk önmagunkkal.

Ehhez azért kel némi bátorság is,mert hát szembe kel néznünk azzal, hogy nem is vagyunk "mindenhatóak", mindent tudók.

A világ illúzió. Senki sem létezik a földön, csak te.

Első kérdés ami felmerül benned:

- Ha csak én létezem, akkor ezt a hozzászólást kiirta?

Ezt a hozzászolást a te tudatot által kreált személy irta, aki nem létezik, de úgy cselekszik ahogy elvárod.

Második kérdés: Miért irt ilyen furcsa hozzászolást?

- A percepciót (felfogás) a halántéklebeny dolgozza fel. Több mint 50%-ban úgy dolgozza fel, ahogy te látni akarod a világot. Egyértelműen úgy gondolod hogy ebbe a témába fognak érkezni őrültnek hangzó hozzászólások, ezért nem lepődsz meg.

Harmadik kérdés: Ha senki sem létezik, akkor a barátaim, szüleim és rokonaim miért vannak körülöttem?

- Amint már emlitettem, ezek az emberek úgy cselekednek ahogy elvárod. Ha megemlitenéd nekik hogy csak te létezel és ők nem, őrültnek hinnének. De mélyen a tudatodban egy ilyen választ is vársz.

# 18 Jogos a felvetésed. Mivel az álom nagyon is „valóságosnak” tűnik ezért feltesszük a kérdést, hogy az álomhoz viszonyítva lehet hogy az „ébrenléti állapotunk” az illúzió, és az álom a valóság. No persze erre mondhatjuk azt is hogy „ A valóság illúziója nem olyan, mint az álom illúziója”.Mint ahogy Ozmium42 írta.Bár lehet , hogy nem teljesen értem Ozmium okfejtését. Illetve ha értem is én magam nem mennék bele további „boncolgatásokba” , én inkább most leegyszerűsíteném, azzal hogy az illúzió az illúzió. Persze belelehet menni a további (végtelen analizálásba) pl. a valóság illúziója más mint az álom illúziója, de a valóság illúziója is valahol csak egy álom , és így mehetünk az őrületig , de legjobb esetben is csak körbe körbe járunk.

Nem lehet , hogy az elménkkel való megértés eleve korlátozott!? Bizonyos szintig képes az elme megérteni dolgokat , összefüggéseket, egy bizonyos pont felett pedig nem !? Bár az emberi elme egyik fontos tulajdonsága, hogy mindenre fog valami magyarázatot adni. Az elménk nem szereti azt a kifejezést hogy „nem tudom”.:))

Egy ilyen jellegű „beszélgetések”során is elég kicsi az esély , hogy valamelyikünk azt mondja majd , hogy „nem tudom”. Elég kicsi az esély arra is , hogy majd közösen eljutunk egy olyan pontra amikor egyöntetűen megállapíthatjuk , hogy „na , ez a valóság”.No persze semmi sem lehetetlen.:))

Gyakran felteszem a kérdést ilyen témák kapcsán,hogy „vitáink” során vajon tényleg közelebb szeretnénk kerülni az „igazsághoz”, vagy inkább (többnyire) mindegyikünk a „saját elképzelését” ismételgeti.Mint ha nem is maga az „igazság „keresése lenne a cél, hanem inkább mint ha egymást akarnánk győzködni a magunk „igazáról”, illetve mintha magunkat is akarnánk győzködni . Ez alól én magam sem vagyok kivétel.:)

Figyeld meg! Az ilyen témákban is nagyon ritka hogy elmennénk a végsőkig.Mondjuk a magunkét, de ritkán fogadjuk be a másik véleményt.Ha ritkán el is fogadjuk , egy ponton megállunk. Teljesen nem akarunk a végére járni.

A heves viták, és a hülyézések is többnyire azért vannak mert beszűkülünk.

Azt tapasztaltam hogy ha hasonló témában végére akartam járni a dolgoknak , akkor fel kellett adnom a berögzültségemet, és egyre több oldalról kellett megközelítenem a témát. Egyre inkább apró darabokra kellett szétszednem a témát , analizálgatni , megfigyelni minden szempontból, és a végeredmény mindig az lett, hogy nem találtam rá az „igazságra”. Azt kellett mondanom, hogy „nem tudom”.

Figyeld csak meg amikor , amikor azt hisszük, hogy már tudjuk az „igazságot” akkor valójában csak beszűkültünk , pillanatnyilag megálltunk a fejlődésben .Mindig jön majd valaki aki felrúgja az addigi „igazságunkat” persze ha merünk magunkba nézni és merünk befogadni más „megközelítést ”is.

Tehát lehet , hogy az elménkkel olyat szeretnénk megérteni amit az elme jelen pillanatban képtelen megérteni?

A „ háromdimenziós lény” képes vajon megérteni a „ negyedik dimenziót”, ha” leragad a három dimenziónál”.?

Egyes spirituális mesterek azt állítják, hogy létezik egy „elmén túli állapot” amibe ha „belépsz” egyből világossá válik, hogy mit is jelent , hogy a „világ csak illúzió”. A korlátozott elme szintjéről ez természetesen hülyeségnek fog tűnni.

Meditációs „gyakorlataim”során időnként sikerült az „elme szintje fölé emelkedni” ( én legalább is így gondolom az alapján amit spir. mesterek megfogalmaztak erről)

Ezen „állapotok” időlegesek voltak , de úgy érzem, hogy betekintést nyújtottak egy „másik dimenzióba”, egy „másfajta látásmódba”, „megtapasztaltam a mélyebb énemet” , az „önvalómat”.Mindegy is hogy minek nevezzük , de a lényeg talán az, hogy ha” időlegesen is” de sok mindent megértettem akkor amit előtte pusztán csak a „szokványos elmémmel” képtelen voltam , bármennyire is elmentem a végsőkig .Nehéz ezt az „állapotot” leírni illetve talán lehetetlen is , megvilágosodott mesterek nagyon jól „körülírják” és legfeljebb abból következtethetsz hogy „megélted e azt az állapotot”.Vannak bizonyos „egységes tapasztalások megnyilvánulások” ilyenkor.Ezt én magam is megtapasztaltam, hogy amikor „beléptem abba a bizonyos állapotba” olyan mély nevetés tört fel belőlem , mert egyszerűen „megláttam”, hogy amit az elmémmel megakartam érteni , az abban a” másik dimenzióban”valójában milyen egyszerű. Rádöbbentem, hogy a „háromdimenziós világunkban” valójában a legtöbb eszme, elképzelés , filozófia legnagyobb része mind mind hamis . Mind mind csak „illúzió”.Ha az elméddel akarod ezt megmagyarázni , akkor csapdába esel, mert ellentmondásba fogsz ütközni önmagaddal szemben . Ebben az „állapotban” viszont nem szavakkal nem gondolkodással érted meg a lényeget hanem egyszerűen csak „ott van benned”. Abban a pillanatban amikor ezt az egészet „megérted „ , „felfogod” , …önkéntelen nevetésben fogsz kitörni, mert „érzékeled” , hogy valójában milyen egyszerű a „lényeg”, miközben a „hétköznapi tudatállapotunkban” mindent túl bonyolítunk.

Tudom, hogy hülyén hangzik, de ha valójában megakarjuk az ilyen hasonló kérdéseket érteni , akkor félre kéne tennünk minden ismeretet e kérdésről , elfelejteni mindent amit eddig tanultunk e témáról.No és „abban a tiszta tudatállapotban” egyszer csak felismerhetnénk az „igazságot”.

Bár nagy igazság van abban az állításban , „ha az igazságot keresed előbb utóbb ellentmondásokba ütközöl”. Erre egy jó példa, hogy valamit mindenáron megakartam tudni. Természetesen az „elme szintjén”. De nem álltam meg fél úton , elmentem a végsőkig.Ezt a „végsőkig” úgy értem, hogy már belefáradtam a végtelennek tűnő „analizálásba”, és egyszerűen feladtam az egész kutakodást .Ezt úgy értsd , hogy ha tovább mentem volna félő volt hogy beleörülök. Az őrület előtti pillanatban megálltam , feladtam az egész küzdelmet, és egyszer csak ott volt a válasz. Hát nem röhej?.:))))

Tehát a látszólagos ellentmondás ott van , hogy bele mész teljesen egy adott témában , elmész a végsőkig, és amikor már nincs tovább, feladod , és hirtelen ott van a válasz.

Legtöbbször amikor belemegyünk ilyen témába , félúton megállunk.Kialakítunk magunknak valamilyen szép elméletet aztán azt dédelgetjük. Ismételgetjük, győzködünk vele másokat, illetve magunkat.Szerintem ha már az elme oldaláról akarjuk megérteni azt amit „nem lehet megérteni elmével” , akkor legalább menjünk el a végsőkig..:)))

Tehát a saját tapasztalatom , illetve bizonyos spirituális mesterek leírása alapján nekem úgy tűnik, hogy talán , megvilágosodott mesterek „ találták ki”, először hogy a „világ illúzió”. Ez alatt szerintem azt érthették,(én legalább is így értelmezem) hogy létezik mindegyikünknek egy bizonyos „mélyebb énje” , vagy nevezzük „önvalónak”, vagy éppen „léleknek”. (nem a megnevezés a lényeg). No és ez a „mélyebb én „ ez úgymond nem semmisül meg , nem pusztul el „soha”. Viszont amivel mi emberek a „hétköznapi tudatszintünkkel” azonosítjuk magunkat, az belátható időn belül elpusztul , megsemmisül.Megsemmisül a testünk , megsemmisül az” elménk”, megsemmisül az elménk által generált álmaink is . Előbb utóbb a tárgyak is „megsemmisülnek”. Bár ez sem a helyes kifejezés, mert valójában minden átalakul.

Tehát nézhetjük úgy , hogy van egy olyan „részünk” ami „ viszonylag nem változik”, „ és viszonylag örök életü”. Ez az a bizonyos mélyebb énünk , vagy nevezhetjük a léleknek is.. No és ott van a fizikai testünk, az elménk, a tárgyaink amik a ” az örök létű lelkünkhöz viszonyítva, folyamatosan „elpusztul”, „születik”, változik, átalakul.

Így nézve a „lélekhez viszonyítva”, minden más illúzió.

Nyilván amikor a testünkkel , elménkkel azonosítjuk magunkat akkor a „lélek „ tűnik számunkra illúziónak. Amikor viszont egy vita során csak az elme szintjéről állapítjuk meg , hogy a „világ illúzió”,(és nincs mögötte megtapasztalás) akkor valójában nem fogjuk teljesen megérteni a „világ illuzórikus voltát”. Ez esetben legfeljebb csak egy jól hangzó elmélet marad.

Gondolj bele. Amikor azt állítom, hogy ez , vagy az „illúzió” , akkor ezt honnan tudhatom? Csak akkor lehetek ebben biztos, ha tudom, hogy mi a „valóság”.

Ha tudom, hogy mi a valóság , tudom hogy mi az illúzió. Ha tudom mi az illúzió, tudnom kel azt is , hogy mi a valóság.

No persze hatalmas különbség van a között amikor csak azt állítom, hogy „tudom hogy mi az illúzió” , vagy valóban tudom, hogy mi az illúzió.

Amikor azt mondod , hogy tudatos álom kapcsán megtapasztaltad az igazságot a valóságot, akkor tudnod kel azt is , hogy mi az illúzió, nem ? No és biztosan tudod ,hogy mi illúzió?

Igazából nem tudhatom, hogy Te mennyire tudhatod az „igazságot”, „valóságot”.

Lehet olyan is , hogy megtanuljuk, hogy miket kel mondanunk ahhoz, hogy nagyon úgy tűnjön, hogy „mi tudjuk az igazságot”, de valójában mégsem tudjuk.

Lehet olyan is, hogy bár „megtapasztaltuk” a valóságot, de nem a legjobb érvekkel szavakkal akarjuk megmagyarázni körül írni , hogy mi is a „valóság” , illetve , hogy mit is tapasztaltunk meg.