Próbáltatok e elérni azt, hogy ne gondoljatok semmire de még arra sem, hogy nem gondoltok semmire? Ha igen akkor, hogyan sikerült?

Több mint 10 éve történt, hogy elmentem egy birtokra, ahol egy ismerősömnek kellett volna lennie. Bekopogtam 3 ajtón is, senki nem válaszolt. A gazdasági épület felől hallottam valamilyen beszélgetést. Mikor odamentem, rájöttem, hogy csak a rádió szólt. Ekkor megjelent előttem 5 jól megtermett kutya. Közelítettek felém, közben morogtak, vicsorítottak. Na abban a pillanatban nem gondoltam semmire kb. 2 másodpercig. Aztán eszembe jutott (bölcsebbik én???), hogy egy műsorban hallottam a kutyatámadásról. Felemeltem magasra a kezemet és elordítottam magamat. Négy kutya megtorpant, de egy Husky tovább jött felém. Fejbe rúgtam szegényt, ahogy a rúgás lendületétől a kutya buksija belecsapódott a mellette megtorpant kutya fejébe, ezen összeverekedtek egymással én meg elszaladtam gyorsan. A vérnyomásom legalább 180/110 lehetett, a pulzusom is úgy 120 körül, de a mai napig is emlékszek erre az esetre... Azóta sem volt ilyen teljes lecsendesedés.

Figyeled a gondolataidat, de egyfajta távolságot tartasz tőlük. Mintha felhők lennének, és te vagy az égbolt. De erre sem konkrétan gondolsz, hanem csak egy érzés szintjén van meg. Néhány másodpercre sikerülni szokott, de sokat kell gyakorolni.

Egyszerű. Nem gondolok semmire arra se hogy nem gondolok semmire.