Hogyan találhatnám meg, mihez kezdjek az életben?
Csak céltalanul sordódok. Nem gyúrok karrierre, nincs semmilyen álmom, hogy mivel szeretnék foglalkozni, de valamiből meg kell élni.
Ha pedig nem tudom, mit akarok, marad, hogy olyannal kell foglalkoznom, amivel nem akarok, de muszáj. Mint most, egy pár éve.
Nemrég elkezdtem meditálni, semmi extra, csak figyelem a légzésem.
Mit tudnék csinálni, milyen gyakorlatok vannak, amikkel rájöhetek, hogy mit kezdjek magammal?
Ismerős érzés, de ezzel csak beletörődéssel, vagy akaraterővel lehet megbirkózni. A szellemi, és világi dolgok nem azért különülnek el, mert elkülönítjük őket, hanem önmaguktól, természetükből adódóan. Elmélkedhetsz azon, hogy mire akarod vinni az életben, de ez csak célokat mutat, eszközöket nem. Ha a cél a hétköznapi életben van, az eszköze is hétköznapi.
Emellett az sem kizárható, hogy apatikus, vagy esetleg enyhén depressziós vagy, és ezért is nehéz érdeklődést mutatni bármi iránt is. Ezt is érdemes kideríteni. Ha ez a probléma, az a kisebb gond, mert ez még orvosolható, a motiváció, érdeklődés visszaszerezhető.
A genetikai hajlam és körülmények miatti apátiát depressziót pont hogy lehetetlen elmulasztani
Egy ilyen embernek meg pont ilyen bajai lesznek mint a kérdezőnek meg nekem
Elvegetál vele az ember 40 évig aztán viszlát
Domján Edit csinálta jól
Tökös nő volt
Nem mindenkinek van genetikai hajlama a depresszióra. Akinek van, annak általában nem enyhe formában jön ki. A körülmények okozta depresszió pedig kezelhető. Kellő odafigyeléssel a genetikai hajlam miatti is kezelhető tüneti szinten. Elmúlni nem fog, de akár végleg tünetmentes maradhat.
A tünetmentes időszakokban nincs gond a motiváltsággal, ilyenkor ki tudja találni az ember, mit szeret. Ha ezzel tud foglalkozni, akkor ha elő is jönnek a tünetei, olyasmit csinál, amit nem utál.
Nemcsak hogy nem enyhe formában jön ki hanem többféle formában is ki tud amit én el sem hinnék, dehát én magam vagyok az élő orvostanhallgatói kísérlet.
Kérdezőt nem akarom nagyon letörni, de mint valaki aki ilyen életre született(miután spiri irányba mentem azóta tudom) ebből sajnos nincs kiút.
Tejesen mindegy mit csinálsz, hova mész, mindig ott lesznek a gondolatok
Arról nem is beszélve hogy egy ilyen gondolkodású ember csak még több gondot vonz be magának.
Mégha tanulni tudnánk, nem tudom te tudsz-e, de nekem már a gimi is alig ment, sőt váltanom is kellett egy “alja” sulira mert nem bírtam a nehezet ahova felvettek.
És ez csak 16 éves kor, akkor képzeld el a felnőttet…
Ez persze csak azért volt pláne mert mindenki szerint olyan okos voltam és nem értették miért nem bírom az iskolát…
Szóval a saját példámat csak azért irtam le hogy lásd nem vagy egyedül ilyen élettel.
Gyanítom neked még mindig jobb mint nekem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!