Hogy találhatnám meg a lelki nyugalmat?

@19:50

Na ez kb pont olyan praktika és értelem nélküli álbölcsesség, amikkel a buddhizmus is előszeretettel dobálózik.

Nekem egy kis egyedüllét szokott segíteni.

Eltekintesz a kapcsolati rendszered szövevényétől, vizsgálod magad, mire hogy reagálsz, mi esik jól stb. Én rá szoktam jönni, hogy békés, jóindulatú ember vagyok, nagyon érdekel a rovartan, a meteorológia, a kőzetek, olvasgatok. Szobrokat, festményeket nézegetek, klasszikus zenét hallgatok.

Ez csupa olyan dolog, amit önmagáért csinálsz, nem feszít semmi, hogy viselkedni kéne, hogy nem mondhatod el, ha valami nem tetszik, nem bánt senki stb.

Aztán vissza kell térni a valódi világba, és felvenni a szálakat és rengetegféle embertársunkkal érintkezni, akik közül sokan bántanak is vagy meggyőznek, hogy ügyetlen és értéktelen ember vagy, sokan érthetetlen okokból értékelnek, káosz az egész. Célokért küzdünk tovább, amik, ha elérjük őket, lehet, hogy már nem is olyan értékesek, vagy éppen nagyon terhesek, és sok felelősséggel járnak (párkapcsolat, munka, gyerek, jó kapcsolat a családdal, anyagi javak stb). És bepörögsz és tolod mint a hülye és jól teljesítesz, és nyugtalanul alszol, fosol a stressztől stb.

Szóval a lelki nyugalom mindenképp csak ideiglenes lehet, aki folytonos lelki nyugalomra törekszik az szerintem életképtelen a valódi világban.

Időnként fordíts magadra időt, önmagadat önmagadként értékeld, figyeld meg, mi az, amiért küzdesz, de nem is akarod elérni, és engedd el.(rossz barátságok) És figyeld, mi az, amit megkaphatnál, ha küzdenél, de eddig észre sem vetted, mennyire akarod. (küzdeni a párkapcsolatod javításáért, több időt tölteni a családoddal, jobb pozíció a munkahelyen)

Hú, ez elég hosszú lett, de ha már kijött, nem törlöm. :)

Mit gondolsz erről?

#8

Hé, a gondolat nélküli állapot az agyhalál. Meg akarod ölni?