Hogy találhatnám meg a szerelmemet?
Ott kezdődik a történet, hogy kamasz korom végén volt egy halálközeli élményem, amikor is az istenlétbe emelkedtem. Ott éreztem, hogy az ami én vagyok, egyedi, de van egy másik olyan mint én, aki a tükörképem, és felé végtelen szerelmet érzek, míg végtelen másikra végtelen szeretetet.
Amikor visszajöttem az életbe, utána jártam ennek, és így fedeztem fel az ikerláng fogalmát, avagy a lelked másik fele.
Rá pár évre meditációimmal sikerült annyira megnyitnom magam, hogy érrztem őt valamennyire.
Ez odáig fajult, hogy egy ideig hivogattuk egymást. Annyira mély, magas, szellemi állapotba tudtunk meditálni annak idején, hogy képesek voltunk felhívni magunkra a másik figyelmét, és éreztük a másikat valamennyire, és hogy ránk figyel, szeret, és hasonlók.
A spirituális fejlődésem érdekében engem megfosztottak ezektől a kapcsolódási képességektől pár év lefolyása alatt.
Most, hogy már sokkal jobban egyensúlyban van az életem, újra előjöttek az érzékelések.
Képes vagyok valamennyire érezni, de nagyon halvány. Nagyon sokszor semmit se érzek belőle, csak hogy van, él, meg talán, hogy ébren van.
De néha nagyon könnyen, egyértelműen látom, hogy milyen jellegű a figyelme, kb milyen hangulatban van.
Több mint egy hétig próbáltam hivogatni, rengeteg féle háttérrel, de mindig ugyanaz volt az eredmény, észre se vett.
A kérdésem, hogy mit tehetnék azért, hogy találkozzunk.
Az utóbbi évben végig manifesztáltam.
Ha rá gondolok, gyönyört érzek, hogy egymáséi vagyunk, és örökké együtt vagyunk, teljesen.
Most az életem is olyan lett, hogy bármi érkezhetne bele, nem rombolná szét. Helyén vagyok anyagilag, mentálisan, és spirituálisan is. Minden területen tele vagyok projektekkel és rövid és hosszútávú tervekkel, és már két hónapja minden sokkal gyorsabban és könnyebben fejlődik, gyógyul, mint azt gondoltam volna.
Még sem kapok egy olyan társat magam mellé, aki képes lenne befogadni a fényemet, sőt egy simán spirituális embert sem, nem hogy a lelki szerelmemet.
Most jól értem, hogy nem is egy fizikai élő emberről beszélsz?
Engem érdekel a spiritualitás, de ha jól értelmezem, ez egy picit sok.
Inkább csak kamaszkorban nagyon intenzív volt a képzelőerőd ami mára elmúlt?
Egyébként az egyes jól írja, eljárni olyan helyekre, ahol hasonló emberekkel találkozhatsz.
1#, Nem hiszem. Miért járnánk tanfolyamra, amikor sokkal mélyebben értjük istent, mint a tanfolyamok vezetői?
Hiába késztetném akármire. Próbálom elérni, hogy gyakoroljon, a tudatalattijának elég erősen és sokáig mondom néha, hogy csinálja.
Kétlem, hogy arra rá tudnám venni, hogy tanfolyamokra járjon.
Ehelyett lehetne közösségekbe, de egyik sem igazán minőségi, és belőle se érzem, hogy minden jött ment eseményre elmenjen.
Nem választunk diszkréciót. Több évvel ez előtt ott tartottunk, hogy egy pillantás elég lenne, hogy felismerjük egymást és egy életre összefonódjunk. Most már sokkal kevésbé uralkodik bennünk a fénnyel való égető kapcsolat, sokkal emberibbek vagyunk, de még így sem kéne semmi diszkréció, sőt elég gyors lenne az egyesülés.
2#, Ez nem elég, de ha elég lenne sincs ilyen. Engem eddig csak egyetlen egy ember fogadott el olyannak, amilyen vagyok, de ő nem képes az univerzális szerelemre, így heteroromantikus. Én is és ő is heteroszexuálisak vagyunk, de szerelmet vágynék vele, ha ő képes lenne arra felém.
De még ő sem lenne elég, pedig ő a legjobb barátom, társam egy életre.
Én azt keresem, hogy magas szintű istenszolga legyen valaki, vagy könnyen azzá válhasson és ne legyen negativitás közöttünk.
Nekem nem kell ösztönzés, hogy a legjobb verziója legyek önmagamnak. Így is 100%osan erre törekszem. Viszont olyan aki ebben minél megfelelőbb partner tudna lenni, ahogy én is neki, jól jönne.
3#, Nem. Nem jól érted. Ő egy fizikai élő ember itt és most. Sőt valószínűleg magyar.
Nem találkoztam sehol hasonló emberrel mint én.
A legjobb barátom is csak valamennyire hasonlít rám, de nagyjában eltérünk, de mivel ő sem találkozott még olyannal, mint ő, így egy csapat lettünk.
Keresek én mindenhol szerelmet, de elég erősen redpill lettem.
Nem szeretnék negatív emberrel akármilyen szinten együtt lenni.
Nem akarom, hogy kapjak a negativitásból, nekem kelljen megoldani.
Egy hozzám hű kapcsolatot szeretnék, egyetemes megéléssel, gondolkodással, érzelmekkel, gondolatokkal.
Kicsit túl tolod ezt..
Nekem kicsit olyan, mintha annyira elvitt volna már ez, mintha nem is a való életet élnéd.
Nem lesz olyan aki nem fog dolgokra panaszkodni, negatív napja, pillanata mindenkinek lesz. Talán annak aki szinte nem is él, annak nem. Aki csak eljár dolgozni már annak is van nehezebb napja.
"Én azt keresem, hogy magas szintű istenszolga legyen valaki, vagy könnyen azzá válhasson és ne legyen negativitás közöttünk."
Erősen vallásos emberekkel miért nem templomokban, gyülekezetben ismerkedsz?
De azt is említed, hogy akiről szól a kérdés ő sem lenne elég.. most akkor..? Teljesen érthetetlen nekem amiről beszélsz.
#2 vagyok.
Ez fantasztikusan hangzik. Hangzik. Csak annyit fűznék hozzá, nem a fényből vagy mittudoménhonnan tekintve, hogy a szerelem általában nem akkor talál meg, amikor alkalmas. Nem akkor szoktak hatalmas szerelmek születni, amikor az neked megfelelő, mert felkészültél rá. A hatalmas szerelmek villámcsapásként ütnek beléd és felforgatják az életed és nem álltál készen rá és soha nem is fogsz.
Az eretnekség jut hirtelen eszembe.
Az eretnekség nem azt jelenti hogy megégetnek érte, hanem azt, hogy tévúton jársz.
Amiről beszélsz az nincs és nem is vezet sehova. Az hogy te így érzed az nem azt jelenti, hogy létezik is.
Energiát időt teszel bele és esélyed sincs eredményt elerni. Eltelik az életed úgy hogy egy nem létező dolgot hajtasz.
Az sem jó magyarázat, hogy sokan beszélnek ikerlangrol. Attól még nem létezik.
5#, Szerintem túl kevéssé tolom ezt.
A való életet élem.
De lesz olyan, aki nem fog dolgokra panaszkodni. A panaszkodás csak a harmadik dimenzióban van jelen. Hallottál kár növényt, kutyát, vagy angyalt panaszkodni?
Már az ismert spiri bölcsek sem panaszkodnak.
Egyébként engem nem zavar ha valaki panaszkodik. Biztos én is panaszkodok, de nem élek meg negatívat senki felé se.
Nekem nincs negatív napom, se pillanatom.
Mindenkinek van nehezebb napja, de ez nem azt jelenti, hogy nehéz vagy rossz lenne.
Erősen vallásos emberekkel sehol sem ismerkedem. Nekem istenszolga kell, nem egy istenkáromló. Aki istent követi, nem vallásos.
Hol írom, hogy ő nem lenne elég?
Ő jobb lenne mint bárki, bármely más létező.
6#, Egyet értünk.
7#, mi nincs? Mi nem vezet sehova?
Biztosabb vagyok abban, hogy ő létezik, mintsem, hogy te létezel.
Már értünk el eredményt.
Mitől lennék több ha nem hajtanám?
Kevesebb, na az viszont lennék.
Elolvastad a kérdésemet? Vagy legalább az első bekezdését?
Én voltam isten. Én voltam a minden. Az a valóság egy "pöppet" megalapozottabb, igazabb, mint ez, ahol még magadat se érzed, nem hogy mást, nem hogy mindent, nem hogy tökéletesen, végtelenül.
Azt mondani arra, hogy nincs, nagyon balga.
Nagyobb a valószínűsége számomra annak, hogy ő itt és most létezik, minthogy te most itt és most létezel. Az pedig, hogy létezik-e az ikerláng jelenség, nekem végtelenszer megalapozottabb, biztosabb tény, mint neked a saját létezésed.
Istenre törekvő. Isten világát gyarapító. A testvériség tudatos tagja.
Én is az vagyok.
Én is isten vagyok. Engem is szolgálna, és én is őt, de inkább mi ketten másokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!