Hogy találhatnám meg a szerelmemet?

Ott kezdődik a történet, hogy kamasz korom végén volt egy halálközeli élményem, amikor is az istenlétbe emelkedtem. Ott éreztem, hogy az ami én vagyok, egyedi, de van egy másik olyan mint én, aki a tükörképem, és felé végtelen szerelmet érzek, míg végtelen másikra végtelen szeretetet.

Amikor visszajöttem az életbe, utána jártam ennek, és így fedeztem fel az ikerláng fogalmát, avagy a lelked másik fele.

Rá pár évre meditációimmal sikerült annyira megnyitnom magam, hogy érrztem őt valamennyire.

Ez odáig fajult, hogy egy ideig hivogattuk egymást. Annyira mély, magas, szellemi állapotba tudtunk meditálni annak idején, hogy képesek voltunk felhívni magunkra a másik figyelmét, és éreztük a másikat valamennyire, és hogy ránk figyel, szeret, és hasonlók.

A spirituális fejlődésem érdekében engem megfosztottak ezektől a kapcsolódási képességektől pár év lefolyása alatt.

Most, hogy már sokkal jobban egyensúlyban van az életem, újra előjöttek az érzékelések.

Képes vagyok valamennyire érezni, de nagyon halvány. Nagyon sokszor semmit se érzek belőle, csak hogy van, él, meg talán, hogy ébren van.

De néha nagyon könnyen, egyértelműen látom, hogy milyen jellegű a figyelme, kb milyen hangulatban van.

Több mint egy hétig próbáltam hivogatni, rengeteg féle háttérrel, de mindig ugyanaz volt az eredmény, észre se vett.

A kérdésem, hogy mit tehetnék azért, hogy találkozzunk.

Az utóbbi évben végig manifesztáltam.

Ha rá gondolok, gyönyört érzek, hogy egymáséi vagyunk, és örökké együtt vagyunk, teljesen.

Most az életem is olyan lett, hogy bármi érkezhetne bele, nem rombolná szét. Helyén vagyok anyagilag, mentálisan, és spirituálisan is. Minden területen tele vagyok projektekkel és rövid és hosszútávú tervekkel, és már két hónapja minden sokkal gyorsabban és könnyebben fejlődik, gyógyul, mint azt gondoltam volna.

Még sem kapok egy olyan társat magam mellé, aki képes lenne befogadni a fényemet, sőt egy simán spirituális embert sem, nem hogy a lelki szerelmemet.