Ha nagyon arra koncentralok, hogy bejojjek egy sracnal akkor be tudom vonzani az agyam akaratabol, vagy mi?

,,Ez nagyon szép! Elszvalhatnád a lánynak, hátha...

Amúgy ma ilyeneket írnak az emberek és az iskolába nekünk Arany János verseit kell olvasni...:S

Világ fejlődik, mások a stílusok, akkor miért erőltetik a múltat?"

Ez nagy igazság :) Engem is idegesit ez a sok hülye régi vers... Bár akadnak közte jók is pl.: Ady Endre - Az én menyasszonyom :)

...a szavalást inkább kihagynám :)

De örülök, hogy tetszett :)

"Hogy szerethetek valakit ennyire,

Kit még csak nem is ismerek?"

A 2010-09-10 23:25 -es költőnek (tőle idéztem) és a kérdés Feltevőjének üzenem: gondolkodjatok el ezen! Fontos. Tényleg.

Érzitek a szívszaggató vonzalmat, de nem ismeritek igazán azt az embert, akiben megtaláltatok valamit, ami Nektek fontos. Jártam már így, ezért mondom mindezt el. Meg KELL ismernetek Őt.

Fel kell tennetek magatoknak ezt a kérdést. 'Ő kell-e, nekem, csak NEKEM, amúgy egészében, mint egész ember, vagy csak egy-két jó tulajdonága az, ami megfogott, esetleg rabul ejtett?'

Ugyanis, az emberi lények, NEM CSAK azokból a dolgokból állnak, ami vonzó, ami megkapó, hanem rengeteg egyéb másból is. És ha ezekről még fogalmad sincs, akkor lehet, hogy éppen nem a Neked megfelelő partnerért égsz.

Utolsó, fontos dologra hívtad fel a figyelmet. Viszont a költőnk esetéről tudjuk, hogy a leányzó éppen más fiúval van. Hogy eszközölhetné ki így a költőnk hogy tényleg megismerje a leányzót? Mert ugye így elég furán jön ki ha ismerkedni akar vele...

Én is valami hasonló helyzetben vagyok, azért kérdezem ezt. Én is látom hogy meg kell ismernem egy lányt hogy tényleg dönteni tudjak hogy őt szeretem-e igazán vagy a róla alkotott női képet, de bizonyos okokból nincs lehetőségem randira hívni, ötletem nincs kezdeményezzek így ismerkedést...

Örülök, hogy tetszettek a versek... ezért gondoltam felrakok még egyet, amit nagyon szeretek... csak az a baj, hogy az csak egy szép álom, amit leírtam benne, sajnos még nem történt meg, de bárcsak egyszer igazzá válna... :( Lehet ezzel a verssel leleplezem a lakhelyem, de hát végülis nem kulisszatitok :)

Na, kezdődjék a a a a a vers..... :)

Egy tökéletes nap

Eljöttél hozzám, Salgótarjánba;

Mondtam neked, menjünk fel a Salgói várba.

Meredek biz az út felfelé,

Hogy el ne ess, fogtam finom, puha kezecskéd.

Két órába telt, míg felértünk,

De gyorsan elrepült, mert jókat beszélgettünk, nevetgéltünk.

Odafenn fújt a fagyos téli szél;

Szóltál, hogy fázol, s mondtam, én is eléggé.

Fél percig csak csendben mosolyogtunk egymásra,

Majd vacogva borultunk egymás karjába.

Átöleltelek, s már nem is fáztál,

Jutalmul nékem finom csókot adtál.

Kézen fogva együtt voltunk egész nap,

Ennél már nem is lehetett volna csodálatosabb.

De egyszer sajnos minden napnak vége,

Csakúgy, mint most ennek éppen…

Bárcsak örökké tartott volna ez a gyönyörű szerda.

Most itt állunk, az átkozott buszodra várva.

A buszra, mely elvisz tőlem,

S nem is tudom, hogyan búcsúzhatnék tőled.

Egy utolsó édes csók talán éltet,

Míg újra nem láthatlak téged.

Lehet az csak egy nap,

De nélküled, mintha száz év múlva jönne el a holnap…

Indulnod kell, drága kis szívem…

Örökkön-örökké nagyon szeretlek téged…

…Éjszaka van. Aludni nem tudok,

Mert folyton-folyvást csak rád gondolok.

Csillogó kék szemeid látom magam előtt,

S mosolyod, mely sugárzik a csodás szerelemtől.

…Úgy érzem,

Nem alszok én már ma éjjel.

De gondolom, te már puha ágyikódban fekszel,

Ezért egy üzenetet küldök a csillagokkal neked.

Kicsikém, halld meg, velük üzenem:

Szép álmokat, jó éjszakát szerelmem.

A vers döcögős, de nagyon átadja az érzéseket. Igen ... emlékszem azokra a régi, szép időkre, amikor még hittem a szívemben, és nem tudtam, hogy az is csak egy szerv, mint a többi. :)

Elkalandoztam, bocs. Visszatérve a versre:

Miért engedted el Őt, csak így, csak ennyivel? Te is olyan érzelgős és gyáva balfék vagy, mint amilyen én voltam, kb. 15 éve? De igen. Bocs.

Nézd, férfi vagy, szóval érteni fogod, amit most elmondok, az alapokat mindenképpen. Az ember nem csak lélek, hanem test is. (Férfi, nő, mindez mellékes, mert egy a faj, egy a hús, és mindenki, csak az érzelmek játékszere. Emberek vagyunk, nemde? De!)

Az szép és jó, hogy imádod Őt, sőt! Ennél emberibbet kitalálni sem tudnék.

És adsz egy nyelves puszit az ajkaira, mert az kevés, sőt, mi több, ez még csak nem is csók. Akkor sem, ha a torkát nyalogatod a nyelveddel, az sem csók.

Ugyanis, az a nő, akit istenítesz, ugyanolyan ember, mint Te. Majdnem ugyanazok az igényei, mint Neked, csak éppen farok és herék helyett, a nemi szervei nem kifelé, hanem ... na jó, elég lesz. Szerintem, ennyiből is érted már a lényeget.

Ha a testét is tisztelnéd, csak annyira, hogy miközben az arcát megsimítod, a könyököd, mintegy "véletlenül" (naná, hogy szándékosan) a melléhez ér, hát akkor ... akkor nem lett volna időd verseket írni, mert a kezedben nem toll lenne, hanem CICIK ... YESS!

"Én is látom hogy meg kell ismernem egy lányt hogy tényleg dönteni tudjak hogy őt szeretem-e igazán vagy a róla alkotott női képet, de bizonyos okokból nincs lehetőségem randira hívni, ötletem nincs kezdeményezzek így ismerkedést..."

Ha nincs lehetőséged (és optimista módon feltételezem, hogy ennek objektív, Tőled független oka van, ahogy írtad) elhívni randira, akkor teremtsed meg.

Basszus! Te nem vagy nő! Férfi vagy. Az egyik kromoszómád (a genetikai terved 1/22-ed része, amiből felépítetted önmagad, még a születésed előtt) Y alakú, X alakú helyett.

Ez azt jelenti, hogy a genetikai állományod jelentős része valamilyen, az őseidből átmentett, rejtett lehetőségeket kódol és valósít meg, és mindezt alig fogja vissza a többi kromoszómád. (Nincs dupla készlet ebből, teccikérteni?!)

Lepd meg azt a lányt valamivel, szerintem. Valamivel, ami igazán Te vagy. Erre születtél, mert férfi vagy. Ez a sorsod. Hogy mivel, azt Neked kell tudnod, nem Nekem! Te ismered, Te akarsz Vele valamit, nem én. :)

Kedves utolsó!

Nem én vagyok a költő, de ha szépen megkérlek, átfogalmaznád a kommentedet? :D Nekem sajnos nem jött át... Úgy tűnik mintha azt mondanád hogy az áhított nő is csak egy szexéhes lény lenne és a költő meg nyugodtan rámászhatott volna... De e vers nem történt meg, szal nem tudott volna "odakönyökölni"...

Egyébként meg ha szerelmes vagyok akkor nekem sem azon jár az eszem, hogy mikor lesznek mellei a kezemben, a testiség csak egy velejáró búnusz, nálam nem erre megy ki a játék...