Ha nagyon arra koncentralok, hogy bejojjek egy sracnal akkor be tudom vonzani az agyam akaratabol, vagy mi?

Az agyad irányítja a tested, tehát lehetséges a dolog.

A koncentráció sokat segíthet, de hogy mágiával elérhetnél bármit is, azt kétlem.

Bocsáss meg, de attól tartok, Te félreértelmezed a mágiát. Nem létezik, ugyanis.

Varázslat nincs. Legfeljebb, van néhány varázslatos dolog ebben a szánalmas és rövid életben.

ÉS! Vannak mentális technikák, amik felkészítenek, hogy a tested és a lelked minden rezdülése arra irányuljon, hogy amit el akarsz érni, azt elérd.

Ennyi. A koncentráicó jó dolog, szuper dolog, remek kezdet, de annál több kell, mint hogy gondolsz valamire.

A férfiak nem a fejedbe látnak bele, hanem a pl. dekoltázsodba. Nem a gondolataidat hallják, hanem azt, amit mondasz, és főleg azt, AHOGY mondod. Ez a lényeg.

Az agyad irányítja a tested, tehát lehetséges a dolog. Segíthet, ha nagyon és jól akarsz valamit, de ez nem csodaszer.

Hát én már ugyan így vagyok egy lánnyal, hogy már 2,5 éve másra sem gondolok, csak rá, és hogy egyszer végre együtt legyünk... csak az a baj, hogy neki most épp van pasija, és az igazat megvallva, nem tudom, hogy kedvel-e, mert nem is igazán ismerjük egymást... köszönőviszonynál nincs több :(

Itt van két vers, amit erről írtam:

573

(írtam: 2009-11-12-én)

Ötszázhetvenhárom.

Ennyi napja várom.

Ily sok ideje dobog érte szívem,

S minden nap után egyre jobban szeretem.

Szeretem őt és nem is tudja,

Hogy ő éltet napról-napra.

Szívem fáj, mikor nem láthatom,

S ilyenkor semmi nem űzi el bánatom.

Szomorú vagyok, mert nincs velem,

És még nem is tudom, milyen a szerelem.

Ő lehetne az első, kiért érdemes élnem,

S ki együtt lenne mindörökké vélem.

Ötszázhetvenhárom.

Kín és fájdalom.

Több napot már nem bírok ki nélküle,

Nagy magányomban meghalni is jobb lenne.

Meghalni is jobb lenne, mint élni.

Istentől csak egy dolgot szeretnék kérni:

Adassék meg nekem az ő szerelme,

És mellette leszek én mindörökre.

Életemnek nincs értelme.

Semmit sem érek nélküle.

Ha nem szerethetem, belehalok,

S végleg feledésben maradok.

Egy szegény, szerencsétlen flótás,

Ki életében egy lányt szeretett igazán.

De azt is hiába…

S a magány lett az ő halála.

713

(573 episode two :))

(írtam: 2010-04-13-án)

Hétszáztizenhárom.

Már ennyi napja, hogy csak róla álmodom.

Mikor először megláttam,

Azt hittem, ő az…

Ő az, kit nekem szánt az ég,

De rájöttem, ez sajnos tévedés.

De akkor miért van, hogy még mindig érte dobog a szívem,

Még, ha tudom is, hogy nem kellek neki úgysem?

Hétszáztizenhárom.

Csoda, hogy még bírom.

Hogy szerethetek valakit ennyire,

Kit még csak nem is ismerek?

Kit még csak nem is ismerek,

De, ha meglátom, minden egyes porcikám beleremeg.

Sosem szerettem bele még így senkibe;

Folyton megigéz csillogó, szép, kék szeme.

Nélküle életem

Boldogan nem élhetem.

Így hát fáj, de tudom,

Nélküle telik továbbra is minden napom.

Hiába is szeretném,

Nem nyerhetem el soha szerelmét.

Szerelem életemben nem terem.

Hiánya régen kínoz, s szűntelen.

(a cím tévesen 713, mert valójában már 733 napja volt... de ennyi idő után nem is csoda, ha elszámolom :) :'( )

Ez nagyon szép! Elszvalhatnád a lánynak, hátha...

Amúgy ma ilyeneket írnak az emberek és az iskolába nekünk Arany János verseit kell olvasni...:S

Világ fejlődik, mások a stílusok, akkor miért erőltetik a múltat?

Tényleg nem, de ezt a kérdést egy nő indította el, szóval...

...szóval

Köszi szépen a biztató kommentet, de az az igazság, hogy már olvasta ezeket a verseket, csak abban nem vagyok biztos, hogy tudja, hogy neki szántam... De igyekszem megfogadni amit irtál; az biztos, hogy nagyon örülnék neki,ha egyszer sikerülne elnyernem a "szivét"... De eddig úgy néz ki, hogy ez csak álom marad...:(

Még egyszer köszi; örülök hogy tetszettek a versek :)