Miért nem elégedett meg a pincér?

A multkor meg egy jó rántott sertésbordát ettem sajttal, baconnal töltve , sültkrumplival és volt 3700 forint az egész. Egy pincérnő volt, még fiatal és fizettem ötezressel. Csendben voltam, eltette az ötezrest és várt. Nem pedig vette volna az erőt és adta volna visszafele az 1300 forintot, hanem várt. Mire várt, arra, hogy mondjam, hogy ennyiből meg enbyiböl kérek vissza, hátha kap borravalót. Én meg mondtan, hogy 4000-ből kérek vissza. Úgy gondolta, hogy lehet az 1300 forintot otthagyom. De bánom azt is, hogy 300 forintot otthagytam. Nem kellett volna, márcsak azért sem, mert ilyen szemtelen hogy nem adta visszafelé a visszajàrót, hanem várta a borravalót. Mintha megszokott dolog lett volna, hogy abban az étteremben mindenki ad borravalót, nem úgy mint máshol, hogy sokan nem adnak. Ezt a pincérnős sztorit csak azért írtam ide, mert ebből az következik le, hogy ahol nincs szervízdíj, ott elvárják.