Miért panaszkodnak, hogy a Balaton partra nincs szakács?

Nem vagy te Troll Li Kínából?

Tudod, van olyan érték is, amihez nem kötődik számszerűsíthető érték. Az élet nem csak ráció. Régen rossz az, ha forint-fillérben mérjük a napjainkat. Ha én nyaralni megyek, nem az étel, a tető a fejem felett pénzbeli értéke számít. Az új élmények.

Szerény anyagi helyzetem ellenére jártam Korzikán, Németországban, Ausztriában, Horvátországban, Szlovéniában, Romániában, Csehországban, Szlovákiában, illetve ezek elődjeiben.

Soha nem néztem, otthon mi mennyi lenne. Még akkor sem, amikor minimális költőpénzt vihettünk, és 3 évente egyszer.

Magyarországon is alig van hely, ahol ne fordultam volna meg többször is.

Pesti vagyok, de még Gödöllőre sem vittem magammal soha otthonról ennivalót.

Napokig tudnék mesélne neked emberekről, híres emberekről, kevésbé híres, de ismertekről, akikkel együtt lehettem ezeken az utakon. A korábban csak tévéből ismert műalkotásokról, épületegyüttesekről, ételekről, italokról. Szerinted ezek forintban mennyit érhetnek?

Pl. amikor egy mindkét fülére süket úti társam egy operaáriát ad elő Baden-Württemberg egy kocsmájában, és a helyiek megtapsolják?

Vagy amikor egy dalmát sikátorban egy templomi kórus éppen próbál?

A Tordai hasadékban tett séta közel kilencven éves apámmal, aki „elfelejtette”, hogy fáj a lába, és másfél kilométer után fordult csak vissza.