Miért panaszkodnak, hogy a Balaton partra nincs szakács?

Azért panaszkodnak, mert kereslet, az bizony akkor is van, ha te nyaraláskor is az otthon összedobált szenyát falod.

Én mondjuk már rég nem keresem csalaburgert meg a tegnap kisütött lángost, de szerencsére elég jó gasztronómiai kínálat lett az utóbbi években a Balaton környékén is - csak nem feltétlenül a strandok büfésorán kell keresni a minőségi helyeket, amelyek mondjuk Budapesthez képest nincsenek is feltétlenül (!) túlárazva. Sok múlik azon, hogy a legelső ótvar büfében kérsz-e egy rossz hambit 2500 forintért vagy elvándorolsz egy feltörekvő helyre és tisztességes, izgalmas, újszerű főételt eszel 3500-ért. (Ami persze messze van az otthoni rántott hús költségétől, viszont valódi új élményt adhat.)

"Miért panaszkodnak, hogy a Balaton partra nincs szakács?"

Mert nincs elég.

"Hova kell oda egyáltalán szakács?"

A sok ezer étkezdébe, étterembe, stb.

" A még jobb kérdés, hogy ki eszik azokból az irgalmatlanul túlárazott kajákból? "

Strandolók, nyaralók, stb.

A Mi a kérdés? válaszom le lett pontozva, de tényleg azt érzem csak, hogy kijelentesz valamit, és nem igazán vársz választ.

Csóró vagyok, de ha nyaralást tervezek, akkor észszerű kereketek között szeretném élvezni, és nem otthoni kaját enni napokig. Egyébként tény, hogy még mindig vannak nagyon rossz büfék, de szaporodnak a finom, egyedi kreálmányokat árusítók is. Egyre több van.

Szakács meg nem csak „mislencsillagos” luxusétterembe kell, hanem akár egy bódéba is. Pl. Zamárdiban ettem egyszer bódéban. Izzadtan, fáradtan megálltam a kerékpárommal pár percre. Kedvesen invitáltak be. Igaz, nem volt olcsó, de remek és bőséges ebédben lehetett részem. Gyors, udvarias kiszolgálás. És egymásnak adtak: egy behívott, egy másik ültetett, egy harmadik felvette a rendelést. Egy negyedik hozott egy kis harapni valót (nem jut eszembe most hirtelen, minek hívják) addig is, amíg a rendelés elkészül. A saját receptjük szerint készült süteménnyel zártam.

Távozásomkor az egész (nyitott) konyha elköszönt, még integettek is.

Ilyenből kellene sok. Igény van rá, akarat is. Embert nehezebb találni.

Sokan szépkártyás pénzen esznek, nekem van még 400e ft felett a kártyán, nem sajnálom egy hamburger vagy lángos árát. Igaz én nekem még nincsenek gyerekeim se párom, anyával jarunk le a balcsira hétvégente.

Csopakon nincsenek olyan drága árak.

A COVID alatt ugye sok vendéglátóipari egység bezárt, szélnek eresztették az alkalmazottakat, vagy mert tönkre mentek vagy mert feketén voltak foglalkoztatva és így nem lehetett utánuk igénybe venni az állami bértámogatást. Ezek az emberek pedig kerestek maguknak új munkát, és rájöttek hogy az egész vendéglátás meg szállodaipar egy kizsákmányoló rabszolgapiac, és nem akarnak már ide visszamenni. Úgyhogy általános munkaerőhiány van most ezeken a területeken, nem csak a Balaton körül. Amit én nem bánok, aki normális fizetést ad meg normális körülményeket biztosít, annál majd lesz ember. Aki meg a kizsákmányolásra megy, az rohadjon meg.

Ezért tetszett nekem ez a COVID amúgy, az egész világon, a normális éttermek életben maradtak, ott a járvány alatt is volt vendég. Ez a sok kis mérgezde ami abból élt hogy a jó étterem tele volt és valahol mégis kellett enni az embernek úgyhogy beült oda hozzá, ezek meg tönkrementek.

"Ez a balatoni kajálás egyébként nem most drágult meg, ez már 3 évvel ezelőtt is brutálisan aránytalanul túl volt árazva."

Már 20 éve is.