Tudom, hogy semmi közöm mások életéhez, de mit főzött az elmúlt napokban, aki karácsony után 1 nappal futárral rendelteti a kaját?

Annyian írtatok, hogy mindegyikőtöknek válaszolnék, de nagyon sok. Pont olyan sok, mint a karácsonyi kaja! Kezdem az elején: a tavaly karácsonyi süteményeket JANUÁR VÉGÉIG ETTEM! Tehát idén januárban. Pont nem volt pénzem, ezért kapóra jött, hogy reggelire eszem a porcukrozott leveles tésztát, két dobozzal, mert 80+ éves nagyanyám sütött hat féle süteményt, ami "nem volt elég", ezért keresztanyám is, viszont a lányai (akiknek nincsenek gyerekei, egyik abortálta a sajátját) nem vitték el, úgyhogy nekem jutott, vagyis adhattam volna tesóimnak is, de egyik hiperszuper futó, aki csak napi 8 órában eszik, és akkor sem cukrot, másik csak szimplán leszarja, és dobjunk ki mindent, tehát maradt nekem, a hülye szerencsejátékfüggőnek, és addig se kellett a függőpénzem ételre költeni, úgyhogy minden szánalmas reggel főtt tojás helyett kellemes sütemény tényleg napokon keresztül. Most ez már fel se merül, ami van, azt eszem, sőt, este-reggel sütemény, remélem, a töltött káposzta nem romlik meg az irodai hűtőben holnap-holnapután, csak rizst kell főznöm a fagyasztott húsokhoz, aztán hadd szóljon.

Világéletemben vékony voltam, és zavart. Ki akartam gyúrni magam. Lusta voltam. Nagy nehezen elhíztam, rájöttem, ez se jó, végül pénzhiány miatt lefogytam /meg nem volt, aki főzzön rám, hehehe, másik történet/, miközben mindez csak a ruhák méretén nyert tanúbizonyságot. De miközben eszem a cukrozott leveles tésztát, és eszembe jut, hogy 2 hónappal ezelőtt főtt tojást ettem munkában ebédre, eszembe jut, hogy hogyhogy még élek? Rég lebontottam azt a belém nevelt, szó szerint sulykolt parancsot, hogy az ebédben van leves, tehát csak főtt kaját ettem, ám sok év után ez is semmibe veszett. Aztán jött a járvány, amikor a hülyék kenyeret sütöttek, ezek szerint ez sem számít.

Most már érted, miért írtam ki a kérdést, elnézést, ha zaklattalak. Ki tudja, hol ér véget a történet, mert egyéb családtagjaim étkezési-főzési-tárolási szokásairól nem regéltem. Nekem csak szimplán nincs családom, így kihalok, ám felmerül a kérdés, jobb lettem-e volna, mint ők. Valószínű nem!

BÚÉK! :D :D :D