Mióta lett rendszeres Magyarországon abból hogya vendéglátósok hülyére veszik a vendégeket?

Hát a 70-es évek végén vagy 80-as években előfordult pár dolog amiről írtál, de ma én nem nagyon tapasztalom már. Pedig sokat utazunk országon belül, és mindig éttermekbe járunk. Budapesten is rengeteg étterembe voltunk már.

Egy valamit tapasztalunk csak. A számlákon mindig feltüntetik a szervizdíjat. Én ha látom, akkor nem adok borravalót, végül is benne van az árban. Visszajáró meg nincs, mert mindig kártyával fizetek.

Nahát! Két ember van csak, aki pórul járt már ebben az országban, mindenki más tökéletes ksizolgálást kapott.

Öröm ez olvasni.

Nos, hogy mióta rendszeres nem tudom, de már kamasz koromban is volt ilyen, az meg közel ötven éve volt.

Példák:

sajátos matek: étlap szerint 20 forintos étel számlán 23 forint, amiből két adag 55 forint. Tehát 100 forintból visszajár 44,50

Nyugat-magyarországi II. osztályú étteremben „zacskós leves” szintű kaja.

Egy szomszédos városban egy pörköltféle csak egy marák szálakra szétesett sertéshúsféle volt.

Ugyanebben a városban a luxus szállodában égett tojásrántotta a reggeli.

Baranyai városban romlott hagymás rostélyost kaptunk.

és így tovább.

Szóval nem új dolog, de látod kérdező, csak velünk csinálják ezt. A többiek még nem is hallottak ilenekről.

Nemcsak két embernek vannak rossz tapasztalatai vendéglátóegységeket illetően.

Javaslom olvasgatásra a Tékozló Homár nevű honlapot. Találni fogsz bőven érdekes esettanulmányokat, kellemes olvasgatást kívánok.

Gvadányi József: Egy falusi nótárius budai utazása című verses elbeszélésében, 1790-ben így ír erről:

"Hanem a vacsora árát

megfizetni

Akarván, ha tudnám,

mennyit kell letenni,

Nem sok volt, tán sokat

nem fog érte venni,

Tudja meg: kelnerrel tud

ő beszélleni.

Kérdezvén a kelnert,

az egybe így felelt;

– Nem sok, csak hat

arany. – A hideg

majd kilelt.

Mondám: – Hogy kevés

bort adott, kevés ételt,

A török földjén sem

halottam ily vételt. –

Mondá az iffiú:

– Az úr csak hijába

Beszél, mert a dolog

így vagyon a bálba;

Itt mindent, aki mit

tészen a szájába,

Drágán kell fizetni,

nincs mód alkujába."