Akik vegetáriánusok lettek, miért lettek azok?

Sosem szerettem a húst. Gyerekkoromban belém erőltették, csak azért ettem meg, akkor is főleg csak a csirkemellet.

Így nekem nem volt nehéz felnőttként lemondani róla. Nem hiányzik egyáltalán.

Én gyerekkorom óta (18 éve) vegetáriánusként nem vállalok közösséget a mai divatvegákkal, akik pár propagandavideó megnézése után változnak át egyik napról a másikra, és térítgetnek, zaklatnak, lehurrognak másokat, amiknek eltérőek a táplálkozási szokásaik, és foggal-körömmel hangoztatják, hogy náluk nincs egészségesebb az univerzumban.

Nekem volt egy ilyen ismerősöm. 2 és fél évig büszke nyersvegán náci volt, az Instája is csak erről szólt, hogy mennyire tudományos és “thökkéletes” lenne az egész emberiség számára, amit folytat… mára pedig gyógyíthatatlan beteg. Tönkretette az egész szervezetét, és most gyógyszereken él.

Nem gondolom azt, hogy mindenkinek való a vegetáriánus vagy vegán táplálkozás.

Amit én tudok magamról, hogy genetikailag így vagyok bekódolva. Világ életemben undorodtam a hústól, egyszerűen nem vagyok kompatibilis vele gyerekkorom óta, durva hiánybetegségeim sem voltak soha, pedig anyámat rendszeresen riogatta a háziorvos, hogy nem fogok megfelelően fejlődni és egy nyomorék leszek 20 éves koromra, de nem lett igaza. 😅

#17 vagyok

Amúgy sose szerettem, de amíg anyám főzött, addig nem volt más opció. Szerencsére most már a magam ura vagyok.