Vegások: Ti elvárnátok, hogy a (jövendőbeli) párotok átálljon az étkezésével, vagy ti hogy vagytok ezzel?

Nincs olyan, hogy vegások!

Van

- vegetáriánus

- vegán.

Amelyik "hithű" az nem fog összejönni egy húsevővel!

Én még egyetemista koromban, az egyetemen ismerkedtem meg egy vegán fiúval. Elsőre nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak, de mihelyt ismerkedni kezdtünk, kijöttek a problémák.

Ő nemcsak nem evett húst, hanem gusztustalannak, meg elítélendőnek tartotta a húsevést. Tehát pl. nem lehetett azt megcsinálni, hogy üljünk be valahova, én eszek húsosat, ő meg húsmenteset.

Én megértem ezt amúgy, mert én nem tartom a zöldségevést erkölcsi problémának, de ő annak tartotta a húsevést. És nyilván, ha valakiről azt gondolom, hogy átlép egy erkölcsi határt, amit nem kellene átlépni, akkor azzal nem fogok közelebbi kapcsolatot kialakítani.

Egy ideig tapogatózott, hogy én nem akarok-e szintén vegán lenni, de eszemben sincs, nagyon szeretem a húst meg a tojást, meg a sajtot.

Mikor ez kiderült, közös megegyezéssel hagytuk egymást :)

Szóval szerintem CSAK akkor működik hosszú távon, ha az illető nem meggyőződésből vegetáriánus/vegán, hanem azért, mert nem szereti a húst/tojást/tejterméket, vagy egészségügyi okok miatt nem eheti meg, de amúgy nem zavarja maga a tudat, hogy egyes emberek ezeket a dolgokat megeszik.

Én vega vagyok, a párom nem az. Nálunk teljesen jól működik.

A "házirend" a következő:

- senki nem szól be a másiknak amiatt, hogy mit eszik

- pacal és máj "kitiltva" a házból, azokat látni se akarom - már akkor undorodtam tőlük, mikor még simán ettem amúgy húst... szerencsére a párom egyiket se szereti, így nem is kell erre külön odafigyelnünk hogy betartsuk

- vehet húst ha akar, még meg is sütöm neki, az egyetlen amit nem vállalok az a nyers hússal való munka (csontozás, bőrözés stb.), azt neki kell megcsinálnia ha akarja - egyébként egyszer se élt a lehetőséggel, soha nem vett húst itthonra mióta együtt vagyunk :D

A gyakorlatban úgy néz ki, hogy hétköznapokon azt rendel magának amit szeretne (ha akarnék se tudnék beleszólni hiszen nem látom mit eszik ebédre, de őszintén szólva nem is érdekel) hétvégén együtt főzünk, akkor mindig vega kaját. Fun fact, hogy míg ő húsevő amikor külön étkezünk, addig én vegán ételeket választok ha csak rajtam múlik. :D

Szoktunk beszélgetni a témáról egyébként, magától kezdett érdeklődni hogy mi az oka nálam ennek az étrendnek, stb - mióta együtt élünk, ő is igyekszik csökkenteni a húsfogyasztását (magától, lsd. első "szabályunk"), és egyre gyakrabban mondogatja hogy már nem is igazán kívánja a húst. Őszintén szólva ennek örülök, mint ahogy annak is örülök ha az autóhasználatot vagy a pet-palackos innivalók számát csökkentjük.

De tukmálni eszem ágában sincs, egyrészt felnőtt ember akinek joga van azt csinálni amit akar, másrészt úgyis csak rontani lehet az erőltetéssel, harmadrészt ha annyira nem felelne meg nekem hogy ő húst eszik, akkor minek lennék vele, ugyebár.

Egyébként nagyon aranyos, sokszor ő bújja a különböző vega recepteket, ő mondja hogy kóstoljunk meg valami vega kaját, mondja hogy hozzak neki valamit vacsorára abból a vegán étteremből amit szoktam emlegetni, ha pedig utazunk valahova akkor ő aggódik jobban azon, hogy nekem lesz-e mit ennem, ha ismerősökkel étkezünk akkor is ő hozza fel előbb, hogy legyen vega opció is mindenképp. :)

Szóval teljesen jól működik, annyi kell hozzá hogy mindketten nyitottak és toleránsak legyünk.

Nem várom el, azt eszik, ami jól esik neki, nemigazán érdekel. Viszont én nem főzök döglött állatos kajákat, ha ettől függetlenül megeszi a főztömet oké, ha nem eszi meg, mert húst akar, az is oké, de majd akkor ő megfőzi magának.

Ha meg elhív randizni, nézzen szépen utána, hogy én tudok-e ott finomat enni :D

A lepontozók kifejtenék, hogy milyen okokból érezték a válaszomat "nem hasznos"-nak? Köszönöm!

(#6)