Titeket zavarna, ha családi ebédnél valaki a saját villájával turkálna a közös tálban?

Engem is nagyon zavar, főleg amikor a herpeszes rokonom a már összenyalogatott villájával kezdett a tálba kitett húsok közül válogatni, mindegyikbe beleszurkált mire kiválasztott egyet. Már nem volt gusztusunk este megenni a maradékot.

Amúgy én nem a keverőkanállal kóstolgatok amikor főzök, hanem abból öntök mindig a saját kanalamba kóstolásra, és nem nyúlkálok újjal az ételbe, nem nyalogatom az ujjam főzés közben.

Sajnos ismerős a helyzet...de ennél sokkal durvább dolgok vannak.

Amit lehetséges evőeszköz nélkül eszik,salátástál,uborkásüveg,vegyesvágott..mindegy miről van szó,kézzel szed belőlük,és mindent harap,nem felvágja hanem harapja,folyik az almapaprika vagy uborka leve mindenfelé.Rántotthús sült krumplival?Sosem használt kést villát,mindent kézzel,és ugye a keze olajos,savanyúságleves,zsíros lesz,ezt a nadrágjába törli..emellett habzsol,zabál,csámcsog,szívja az ételt,szürcsöl,böfög..A levesevésről ne is beszéljünk,rémálom,10 háztömbre is hallani a szürcsölést,folyik az állán a leves,lóg a cérnametélt..ha szendvicset csinál magának,vagy pl süteményt eszik,azokhoz tányért sem használ,simán leteszi az asztalra,a terítőre,ha végzett a morzsát lesepri,lefújja az asztalról,mármint egy részét,ami szembetűnő.Sorolhatnám még a hasonló dolgait..A legszomorúbb hogy nem veszi észre hogy a körülötte lévők,a családunk többi tagja,próbálnak kultúráltan étkezni,viselkedni.Ha szóltunk hogy azért ezt nem kellene,akkor egyből hőbörög,támad,megsértődik..Próbál az ember nem odafigyelni,beletörődni hogy nem fog változtatni,de nagyon nehéz nem észrevenni ezeket a dolgokat.

#10. Voltam. Nem csak a herpeszről van szó, de igénytelen, mikor a kanalával, villájával bele viszi a pörkölt szaftot a saláta közé.

9 véleményében is van igazság, és családtagokkal nem is vagyunk olyan szigorúak mintha egy ötcsillagos micheline étteremben ülnénk, de én már nem szívesen eszek abból a salátából később, aminek a tetején pörköltzsír úszkál.

15-ös

Természetesen értem, de nekem ez olyan "zsugoriságnak" tűnik. Ha előtted van az étel eszel, ha kérni kell és a háziasszony választ és adagol, már nem biztos, hogy kérsz még.

Én még a férjem elé is odateszem a rántott húsos tálat, válassza ki ő melyiket szeretné.

Pedig ismerem az ízlését, de mért kellene kérnie az ételt? Aztán jön, hogy nagy húst adtál, kevés rizst adtál, sok a szaft stb.

De persze ez mind szokás kérdése is.

Mi hàrman élünk, szülők màr nem, családi ebédek nincsenek, de se pàrom, se a 9 éves lànyom nem nyúlkàl bele a sajàt villàjàval az ételbe.

Néha ha öcsémék jönnek, ők sem.Nem finnyàssàg, szimplàn így szoktuk meg.

Van egy baràti hàzaspàr, mikor összejövünk közös beszélgetésre, evésre, ők sem esznek bele.

Nyàron több hétre is jönnek baràtok hozzànk, sem a reggelinél, sem bográcsozàsnàl, sem vacsinàl, semmikor nem túrkàlunk bele a sajàt evőeszközzünkkel az ételbe.

Mivel nyàron kint eszünk, elég nagy az asztal, így mindent ki szoktam hordani, ne kelljen 1 percenként berohangàlni.De minden tàlban van külön szedőkanàl, fogó, villa stb.

Ha mi megyünk vendégségbe, ott is így vannak tàlalva az ételek, mi is így étkezünk.

Szerintem illem és megszokàs kérdése az egész.

#16

Igazad van, én is az asztalra teszem az ételt, nem csak ha vendégek vannak.

Pàrom tudja melyik hús tetszik neki, mennyi köret kell, a lànyom meg külön vilàg :)

De làbast/fazekat sose teszek az asztalra, mindent tálakba teszek, hétköznap is, így elegàns a teríték.

A 15-ös vagyok: ez azért is jó így, mert egyrészt ahoyg a kérdezö (meg pár válaszoló is) írta, a legtöbbnek elmegy az étvágya, ha az összenyaölogatott evöeszközzel nyúlkál valaki a közös tálban.

Másrészt nem feltétlen tünik kiadagolásnak, ha egyrésztazzal indoklod, hogy az asztalon kevés a hely, és nem úgy szedsz újra, hogy elviszed a tányért és teszel rá, amit te akarsz, hanem az adott tálat viszed oda és megkérdezed, melyik darabot szeretné, illetve mennyi körítést vagy egyebet tegyél a tányérjára. Így mindenki azt és annyit tud enni, ami neki megfelel, és mégsem nyúl a közös tálba, azaz a többiek étvágyát sem veszi el.

Nálunk ez a rendszer sok éve müködik - igaz, hogy itt tényleg a helyhiány a gond -, senki nem marad éhen, mindenki azt kapja, amit szeretne, és senkinek eszébe sem jut, hogy spórolós dolog.

(Az meg a legtöbb esetnen inkább pozítív, ha az illetöknek van "gondolkodási ideje" arra, hogy tényleg akar-e még vagy csak a szeme kívánja és utána meg rosszul van töle.)