Hogyan készítik a pálinkát?

Az igazi régi hagyományos az, hogy üreges fatörzsbe teszik a cefrét, alulról melegítik szabad tűzön, hogy azért a fa ne égjen ki, a beöntőnyílást sárral betapasztják, meg van beleszerkesztve egy vékony, üreges növényi szár, azon távozik az alkohol, ezt lehűtik, és kész. Szibériában még a XX. században is főztek így alkoholt.

A nem ennyire régi módszer az, hogy a cefrét beleteszik a rézből készült nagyüstbe, alátüzelnek, és mivel az alkohol alacsonyabb hőfokon párolog el, mint a víz, ezért először az távozik a tetőn lévő rézcsövön. Ezt lehűtik, hogy folyékony legyen. Mikor kész az egész, beleteszik egy kisüstbe, és újra lepárolják, finomítják. Kicsit azért bonyolultabb a dolog, de ez a lényege. Aki házilag főzi illegálisan, annak persze csak egy rézüstje van, mindkét fázist ezzel oldja meg.

A kész párlatot aztán desztillált vízzel visszahígítják, mert nem lehet pontosan eltalálni, házilag 51-esre szokták, hivatalosan, főzdében talán 40-re, ez nem biztos, majd kijavít, aki tudja.

Ja, a cefre meg úgy készül, hogy hordóba rakják a gyümölcsöt, kicsit összetörik, és az magától kierjed. Ezután már főzésig le kell fedni, mert az alkohol elpárolog, esetleg az egész megrothadhat.

Attól, hogy egy módszer primitív, még nem az lesz az eredeti... az első szeszfőzések vegyészműhelyekben történtek, lombikokkal az 1100-as évek környékén, majd a gyógyszerészek és a kolostorok kezdték el nagyobb léptékben, mielőtt megjelentek az első önálló szeszfőzdék a 14-15. század körül.

Az ilyen háztáji, fából-miből összetákolt dolgok közben az egész világon elterjedtek, de ezek csak utánozták a rendes felszerelést.