Ez a hús milyen lehet?

Jelentem, kipróbáltam. :-) Leírom a tapasztalataimat:

Én csak egy napig pácoltam, mert féltem, hogy a tej miatt hamarabb megromlik, meg én is attól tartottam ,hogy túl intenzív lesz az íz, de alig lehetett érezni, épp csak egy árnyalatnyit adott neki belőle. Valaki írta, hogy már túl erős íze lenne, elvenné a hús ízét. Nem így volt, tényleg alig érezni, szóval lehet mégiscsak elmegy az a két nap pácolás. De az is lehet, hogy talán így elsőre bátortalanul bántam az ízesítéssel. Aprítottam a fokhagymát, de lehet legközelebb nyomni fogom, jobban kijön az íze a pácban. Kevés fokhagymát és mustárt tettem, zellerből tettem bőven. A szerző nem tudom mit értett a vékony szeleten, de én nagyjából 8-10 mm vastagra szeltem a húsokat.

Térjünk ki a panírra: A reszelt dió nem kétséges, hogy jól illik a panírba, viszont a sajttal már az elején voltak kételyeim, mivel sejtettem, hogy ki fog folyni a panírból. El is kokszolódott a zsiradék a végére, a füstös ízt nem dobta, szóval nem sok értelmét látom. Ha már kell az a kis füstölt íz, arra gondoltam, hogy legközelebb a pácba teszek egy kis szalonnabőrkét.

Összességében azt kell mondjam, annyira bejött, hogy szívem szerint mindig így csinálnám, tényleg nem rántott papírlapot eszik az ember. Nem kell félni, hogy nem érezni magát a húst, pont ellenkezőleg, így tényleg húst eszel, pontosan, hogy jobban érzed a hús ízét, mert van anyag a panírban, nem csak egy péppé vert maszlag. Mindamellett, hogy puha mint a vaj, megmarad a természetes hús állaga. Bár a karaj amúgy is puha, a pácolás még inkább lágyítja. Én azért nem is tartottam ettől a recepttől, mert én jó ideje a marha steak-et is vastagon mustárban szoktam pácolni, ami nagyon meglágyítja a hús szerkezetét. Napokig is szoktam pácolni, viszont sütés előtt letörölgetem a szeletekről a pácot, hogy ne égjen rá. Nem lesz intenzív az íze, viszont nagyon megpuhítja. No egy szónak is száz a vége, nyugodtan próbáljátok ki. :-)