Háziasszonyok/anyukák/nők, akik családra főznek! Ti azt is megfőzitek a többieknek, amiktől a hányinger kap el?

#30 A nők választási szabadságáról talán.

Meg arról, hogyan alakítsák a férfiakat egy szolgafajjá.

Nincs szánalmasabb, mint a "férfi" aki megtűri hogy egy nő papoljon neki...

Én megneveltem a férjemet, hogy márpedig mi vegetariánusok leszünk. Le is fogytam ahogy kellett szülés után, és a gyomrom se kavarog tovább.

A drágám panaszkodik hogy jólenne egy kis rostélyos, vagy egy finom rántotthús, de az biztos, hogy az én konyhámban nem eszünk ilyen szemetet.

"Azért lenne szolga egy nő, mert hajlandó "erőt" venni magán, nem finnyáskodni... megfogni a csirkét és elkészíteni a férjének, ha éppen úgy van?? "

Annak a szegény, végtagok nélküli embernek, aki a táplálkozását tekintve teljes mértékben a feleségére van utalva, nélküle meg éhen halna :)

Anyám se bírja az olajszagot, szerintem otthon nem is volt rántott hús. Attól még máshol ettem/ehettem, de nem is lett a kedvencem, magamtól nem állnék neki.

Én a tengeri cuccokat nem bírom, se megenni, se szagolni.

A férjem nagyon szereti, ha olyan van, akkor vag ykészít magának, vagy étteremben eszik. Ha néha itthon eszik hal- vagy kagylókonzervet, utána nylonba csomagolva dobja ki a dobozát, hogy ne terjengjen a szaga (bár azt hiszem a halszagot mindenki büdösnek tartja, a halpiacra se az illatok miatt mennek az emberek).

Amúgy drogkereső kutyának is elmehetnék, annyira kiélezett a szaglásom. Minden, általánosan büdösnek tartott dolgot kicsit rosszabbul viselek az átlagnál, mert hamarabb és intenzívebben érzem a szagot. (Csatorna-, ürülékszag, stb)

Tápszeres a lányunk, hát felnőttek nem tudnak olyan büdöset produkálni, mint ő néhány hetesen. Csak úgy tudom átpelenkázni, hogy fél percenként kilépek a másfél méterre levő erkélyre, nagy levegő, aztán szabadtüdős búvár stílusban, 20 mp-es etapokban pelenkázok.

Már a terhesség alatt mondogattam a családnak, hogy szülés után kérek ajándékba egy gázmaszkot, vagy vegyvédelmit, nevettek.

Amikor a férjem állt neki egyszer pelenkázni, öklendezve rohant ki az erkélyre a pelenka kinyitását követően. Akkor mondta, hogy oké, tényleg veszünk maszkot, ez kegyetlen.

Én még csak kettőnkre főzök, de abszolút nincs ilyen tabu nálam. Egyszer vágtam a nagymamámmal csirkét, na soha többet. Megveszem, kicsontozom, combot, csirkemellet, levágom a grillcsirke fejét, ha rajta van, májat megcsinálom, lábat főzök, körmét levágom, panírozok, imádom a pacalt, a köröm pörit, de nem vágom. Megcsinálom, mert szeretem, nincs benne semmi undorító. Annyi, hogy sajnálom kis állatkát :D

Egyedül a hal az, amit nem pucolok, de azt a férjem szokta, ha elmegy horgászni, úgyhogy az sem gond, én panírozom.

Egy dolog van, amit megkóstolni sem vagyok hajlandó, az a lecsó. Nem szeretem valahogy, bár ha lecsós húst csinálok, azt megeszem. Ki érti ezt? Ettől függetlenül most tervezzük, hogy fogunk elrakni jó sokat, hogy télre is legyen, ha picit lemegy az ára, mert jó, ha van itthon, mivel a férjem imádja, és így én is meg akarom tanulni, hogy én is tudjak csinálni.

Szerintem kénytelen leszel megtanulni és megcsinálni, és persze, a pasi is nyugodtan is főzhet, az én férjem is szokott, de mondjuk azért az alapanyagok 70%-hoz nem nyúlsz hozzá, így nehéz lesz.

Édesanyám csak a tökfőzeléket nem bírja elkészíteni, mert a terhessége alatt nagyon rosszul lett tőle. Túl rossz emlék, a mai napig felfordul a gyomora a gondolattól. Szerencsére édesapám sem szereti, mi meg gyerekkorunkban nem igazán ettük, így mi sem ragaszkodunk hozzá. Persze van, amit még nem kedvel, de mindig elkészítette nekünk, ebből sosem volt probléma (pl. a spenótot nem szereti, fáj tőle az epéje, de azért volt midnen héten).

Nálunk párom főz, mivel sokkal jobban csinálja, mint én (képes vagyok bármit elsózni, ez a különleges képességem), ő bizonyos dolgoktól irtózik, ezek itthon tabuk. Sajnos pont azok, amikért én megőrülök, hal, máj, méz. Csak akkor csinálnék magamnak, ha ő nincs otthon, eddig nem nagyon volt ilyen. Bár másban szívesen segítek, bár sok ételt nem eszek meg (nagyon finnyás vagyok sajnos), az elkészítésétől nem idegenkedek. A pacallal nem tudom, hogy állnék, egyszer kellett segítenem elkészíteni (senki nem szereti, sem a családom, sem a párom, csak a nagymamája), akkor nem volt baj, de talán ettől én is undorodnék.