Háziasszonyok/anyukák/nők, akik családra főznek! Ti azt is megfőzitek a többieknek, amiktől a hányinger kap el?

Figyelj, te tetted fel a kérdést...

Mi megmondtuk hogy mit gondolunk, ha neked ez nem tetszik, akkor nem a válaszadókat kell inzultálni, hanem más helyen kell megoldást keresni. Én részemről ennyit tudok csak mondani.

Az, hogy meg lesz-e valaha pasid/barátod/férjed az a jövő zenéje, szerintem ne terheld magad ilyen fölösleges aggodalmakkal amíg nincs kilátásban valaki.

Ez a 21.szazad, valtoznak az idok es a szokasok.

Regen a ferfiak dolgoztak a nok foztek es takaritottak egesz nap.

Ma a ferfiak dolgoznak, a nok pedig dolgozzanak ES fozzenek ES takaritsanak???

En nem vagyok hajlando senki mas utan takaritani es fozni sem kenyszerbol szoktam, hanem ha kedvem van, azt amit szeretek is. De a parom is ugy gondolja, hogy inkabb neki lenne szegyen, ha hagyna vagy elvarna hogy kettonk kozul en strapaljam magam.:)

Bocsi, de szerinted kinek köszönhetjük, hogy a nőktől elvárják mindezt? Csak nem a feministáknak, akik a férfiak akartak lenni? Most megkapták, lehet menni dolgozni, meg ha olyan pasit fogsz ki aki régimódi, akkor bizony elvárások lesznek még több téren.

Másrészt meg nem kellene úgy csinálni, mintha a pasik nem vennék ki a részüket a házimunkából. Nálunk a párom főz, mert jobban csinálja, de azért azt elvárja, hogy takarítsak fel. Mindketten dolgozunk, mert ebben a világban csak úgy lehet családot fenntartani ha két kereső van, de nekem nem lenne ellenemre az sem, ha otthonmaradós anyuka lehetnék. Jobb lenne a gyerekeknek ha egyikünk folyamatosan felügyelhetné őket, mert úgy lenne normális.

Én olyat nem főzök, amitől a hányinger kap el, pedig nekem is van pár ilyen: az összes belsőség. A férjem pedig imádja, különösen a pacalt, a májat. Ő nem főz, én meg ilyesmit nem főzök, úgyhogy így járt.

Még kezdő háziasszony koromban volt, hogy vagánykodtam és bepróbálkoztam férjem kedvencével, vese+velő rántottával. Már akkor is zöldült a fejem, mikor a velőt hártyáztam, mikor a vesét tisztítottam már néha öklendeztem is, végül mikor a serpenyőbe dobtam a cuccot és elkezdett szaglani a vese, hánytam is. (aki sütött már vesét vagy járt már toi-toi-ban tudja miről van szó) Oda is égett az egész és én megfogadtam, hogy soha többet semmi ilyet nem csinálok!

Azért lenne szolga egy nő, mert hajlandó "erőt" venni magán, nem finnyáskodni... megfogni a csirkét és elkészíteni a férjének, ha éppen úgy van??

Ha így gondolod...totál el vagy tévedve.

Nálam egyetlen olyan dolog van,amit nem szoktam főzni,az pedig a pacal . Egészségügyis vagyok,se nem finnyás,se nem úrinő,de a pacal nagyon büdös gyerekkorom emlékei szerint . Szerencsére mivel sosem főztem még ,ezért nem is kérik se a férjem se a gyerekek :D De ha nagyon szeretnék,nyúznának érte biztos megpróbálnám. Így viszont nem erőltetem :)

Vannak ételek,amiket én nem eszek meg pl máj ,de azt ugyanúgy megsütöm nekik,mert ők szeretik. És nem azért mert a rabszolgájuk vagyok,hanem mert kedveskedni szeretnék nekik . Ez hozzátartozik szerintem egy párkapcsolathoz ,családi élethez. A kisebbik fiam is gyűlöli a fagyasztót leengedni és kitakarítani,mégis megcsinálja nekem,kérnem sem kell <3 :)

Valószínűleg, amikor komoly kapcsolatod lesz, ez a kérdés már tisztázódni fog az együtt eltöltött idő alatt. Én úgy gondolom, az ember azzal marad együtt hosszútávon, akivel közelednek az értékrendje, szokásai, érdeklődési köre. Kompromisszumokat lehet, kell kötni, de ritkábbnak gondolok egy olyan párt, ahol az egyik fél pl vegetáriánus, a másik pedig húst hússal eszik. Én pl utálom a kelkáposztát (a szagát sem bírom), a sóskát, a páromnak nem készítettem, ő főzött magának, ha megkívánta (semmi gond nem volt belőle soha), a gyermekemnek viszont már csináltam. Párom pedig utál panírozni, de tudom, imádja a rántott húst, hajlandó vagyok neki akár minden hétvégén bíbelődni vele.

Ha pedig gyermeked lesz, hidd el egy disznót is feldolgoznál majd érte, ha ezen múlik valami :).

Ezekből a dolgokból szerintem nem kell nagy ügyet csinálni.