Ez tényleg ekkora bűn?
Nem tudok főzni és igazából nem is akarok megtanulni. Mostanság a családom, barátnőm mindenki megemlíteni ami kezd kissé kiakasztani.
Szerintem sokan vannak úgy, hogy csak akkor tanulnak meg, ha megvan a család stb..
Mi a véleményetek? Mivel tudnék vissza vágni?
22N
Soha ne mondd, hogy soha...:)) a maceráló rokonokat hárítsd el, hogy még nem ez a legfontosabb számodra.
Amikor eljön az ideje, Te magad kezded a receptes oldalakat böngészni, vagy éppen veszel egy szép, színes szakácskönyvet.
Nem az ismerősök kedvéért, hanem majd a saját és a majdani családod örömére fogsz előbb-utóbb jó, és ügyes háziasszonnyá válni.
Szívből kívénom, hogy így legyen:))
Talán anyukád elgondolkozhatna azon, miért küldött ki a konyhából annak idején....
Ha nem hagyják, hogy a gyerek játékosan, saját önszántából menjen be a konyhába segíteni az anyukájának a sütésben, főzésben, utána már ne várják, hogy dalolva, vidáman megy be oda "dolgozni".
Lányom pár hét múlva lesz 6, de már velem süt, főz, és élvezi. Igaz, a takarítás, mosogatás, gyúrás, dagasztás kicsit tovább tart, de kitől tanulja meg, ha nem tőlem?! (Persze ehhez nagy adag türelem, meg türelem, meg nyugalom is kell..részemről.)
Meg így azért csak könnyebb, mint felnőttként, éhes férjed fürkésző vagy kámpicsorodott tekintete mellett....
Amúgy nem késő soha megtanulni.
Kedves utolsó válaszoló:
le a kalappal, nagyszerűen csinálod! Ehhez egy kicsit minden kell: tényleg óriás türelem, sok-sok derű (bár a boltban vehetnénk mostanában..!) - főként meg szeretet.
De azért, tudod (kedvesen, mosolyogva mondom, és te is biztos visszamosolyognál): ha Kérdezőnk férje egyszer majd farkaséhesen becsörtet a konyhába és konstatálja, hogy "nem gőzölög a csülök, amikor lecsücsülök" - hát..az se baj, ha felgyúrja a (damaszt)inge ujját - és elkészíti ő (miközben, mondjuk, élete párja túlórázik - vagy a szülői értekezleten....csücsül:-).) Ugye, meghagyjuk alternatívának ezt is? Gratulálok és üdvözöllek!
Csak úgy a témán kívül:
At őseim szokták mondani vala: Milyen serény a menyecske a tűzhelynél, olyan serény az ágyban is.
Kedves 15:30!
Köszönöm és mosolyogtam. És valóban, férjem bármit megfőz, amihez ihlete van. És szokott lenni szerencsé(m)re.
Tegnapelőtt 15:30-as vagyok:
Nagyra értékeltem, hogy visszaírtál. Köszönöm is! Földöntúli finomságú - kooperációban vagy váltakozó sorrendben gyártott - ebédeket és vacsorákat Nektek! (Csülköt is, pékné módra..meg mindent, ami jó. Az élethez is, amúgy általában!)
Te dolgod, de szerintem egy alap szintet nem ártana elsajátítani, ennyi nem árt és szerintem kellene is.
22/L (szakács)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!