Evett már vki tehénpörköltet?

maszek henteshez menj, és kérdezd meg, hogy az tehén, vagy bika, amit mér.

Vagy: hamarabb jutsz tehényhúshoz kényszervágás alkalmával, pl. ha lábát törte a tehén. Háztól. Hizlalni valóban bikát szoktak inkább.

Nem akartam belekotnyeleskedni, de egyes dolgok már túlmutatnak az ízlés kategórián.

Magdianyuval teljesen egyetértek, nálam is kiverte a biztosítékot az oregano. Jó, hogy nem petróleumot...

A két kiló hús, két kiló hagyma, megint valami "tájjellegű" párosítás lehet.(külön gyöngyszem a két kanál zsír)

Ami szerintem belefér az ízlés különbségbe, hogy lábszár, vagy fehérpecsenye. Én a lábszárra, ill. újabban

a nyakra szavazok.

Kedves kérdező, ne aggódj, hogy hízott bika húsát fogod kapni, az alkoholtól kancsal sarki hentesnél. 99%, hogy kimustrált, selejt tehén, üsző alkatrészei kerülnek hozzád. Ez a kívánságod legkönnyebben teljesül.

A magyar hízott bika húsa keresett exportcikk mind a mai napig. Gyakorló állattenyésztőként volt alkalmam megítélni a kettő közötti különbséget. Mondjuk mint a hízott libamáj, meg a csirkemáj közötti különbség.

Hát igen.

Első ellésre a tehén, bő két éve, ha minden simán megy. Általában 8-10 laktációt termel végig, (ennyi évet) mire vágóba küldik. Jó esetben feljavítják némi abrakkal, de akkor is elmúlt 10 éves, rosszabb esetben levágják lerongyolódva.

Ezzel szemben a hízott bika 18-20 hónapos fiatal állat, amit először felnevelünk, hogy a kellő testalkat kialakuljon, majd takarmányváltással(több "szénhidrát", tehát magasabb keményítőérték, de ebbe ne menjünk bele)meghizlaljuk. A húsrészek közé beépül a zsírszövet, és gyönyörű márványozott húst kapunk. Ez az "igazi" marhahús. Természetesen nagyon fontos a bika fajtája is, vannak kimondottan húsmarhák (Lmuzin, és társai), de a mi magyar tarkánk, ami a magyar szürke, és a svájci szimentáli keresztezéséből született, méltán ad világhírű

árut. Ezt már csak a végtelen argentin legelőkön növekedett állatok tudják felülmúlni.

Hát, kb. ennyi a lényeg.

Szia Zoli!

17,57-es vagyok! Köszi, hogy megnyugtattál a lábszárral kapcsolatban.

Már kezdtem azt hinni, hogy az általam főzött marhapöri nem is olyan jó, mint gondoltam. De látom, nem vagyok egyedül az ízlés dolgában.

Bár jómagam mostanában ahogy írtam a nyakra szavazok, de ez az én perverzióm. A "klasszikus"-ha lehet ilyenről beszélni a gasztronómiában- valóban a lábszár.

Aki vízben főzi a pörköltet, kutyaütő módon, tényleg sok órás művelet(lásd marhahúsleves). Ám vastag, sűrű, aranyszínű szaftban (magas hőfokon) lassan rotyogtatva, sokat kevergetve, kiváló étek válik belőle.

Természetesen nem Neked írtam ezeket, hisz sokkal jobban tudod mint én, hanem az esetleges kezdőbbek okulására.