Kis nosztalgia. Ha azt mondom, ZSÍROSKENYÉR, (így egybe írva), kinek mi jut róla eszébe?
A gyerekkorom kísérője, hol szerettem, hol útáltam.a nagyinál még cukros zsíroskenyeret is ettünk:))
aztán a sajnálatos szűkös évek, amikor anyukám majdnem miden nap azt csomagolt tízóraira. bevallom, volt, hogy szégyelltem, az "elit" osztálytársak szalámis zsömléje mellett...
aztán volt a napközis zsírosdeszka,újhagymával .
A rövid kronológia vége, hogy most imádom a jó fokhagymás pecsezsírt melegen tunkolva, de hidegen kenyérre kenve is.
És persze egy kis erős paprikával.
üdv.
19:05-ös és követői:) Nem akarok ebbe nagyon belemenni, meg hát nem is válasz ez a kérdésre, úgyhogy bocsi:)
Igen, a növényeknek is vannak "érzései", vagy inkább érdekes reakciói bizonyos dolgokra, és ez azzal magyarázható, hogy reagálnak bizonyos ingerületekre, megvannak ehhez a kezdetleges anyagaik. És itt a hangsúly a kezdetlegesen van. Az evolúciós listán jóval az állatok alatt vannak, főleg, mivel ha húsevésről beszélünk, akkor legtöbbször emlősökről van szó, amely ugyebár a legfejlettebb csoport az élőlények között.
A növényeknek nincs idegrendszerük, nincs öntudatuk, ellentétben az állatokkal, akik a szó szoros értelmében (eszközök nélkül is)könnyen mérhető érzelmekkel reagálnak a környezetre.
És nem hülyék, sokszor már napokkal a leölés előtt megérzik a vesztüket - például a sertések -, és ebből kifolyólag elkezdenek szorongani, félni. És itt a legnagyobb gond, mivel gondoljatok bele, hogy milyen anyagokat(hormonokat, vegyületeket) termel közben a szervezetük, főleg amikor már ott tart a dolog, hogy össze-vissza rángatják szegény állatot, és már halálfélelme van. Ugyanúgy mint az embernél, ha stressz- ill. pánikhelyzetbe kerül. És ezeket az anyagokat a hússal/vérrel mindennel együtt mi (pontosabban a húsevők) ugyanúgy bejuttatjuk a szervezetünkbe a finom rántott husival és tatárbifsztekkel együtt, és Isten tudja, milyen hatással van a szervezetre.
Nálam ez az elsődleges dolog, ami miatt simán le tudtam mondani a húsfogyasztásról. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy olyan "valamit" egyek meg, ami anno élt és érzett, és azért kellett olyan félelmeket megélnie, hogy én jól érezzem magam a vasárnapi ebéd után. Nem beszélve arról, hogy míg mi itt nyugaton tök jól élünk, a világ népességének 2/3-a meg folyamatosan éhezik.
Tényleg bocs a kitérőért, de ezt le kellett írnom:) Csak azért, hogy legközelebb ne ezzel érveljetek a húsevés mellett. 18:52-es voltam amúgy.
És még valami: Nem igazán értem, hogy miért lettem így lepontozva előbb, én ugyanúgy a kérdésre válaszoltam, mint ti. Nekem ez jut eszembe róla. Szóval elég nagy bunkóság volt tőletek. Persze ezt csak annak mondom, akire vonatkozik:)
Dédi mindig főzött be télire paradicsomot levesnek,meg töltött paprikának,de sosem érte meg,hogy töltött paprika legyen belőle,mert zsíros kenyérrel toltam lefele :D
Télre sose maradt.
jóóó kis lilahagyma egy kis zsíros, sós karéj kenyéren, mellé pedig Karcsibácsi hideg (agyon vizezett :P ) söre :D
egy álom volt :)
Nos végigolvastam a kommenteket. Szándékosan nem írtam előre semmit, nem akartam befolyásolni a válaszokat.
Látom, hozzám hasonlóan sok mindenkinek a gyerekkora jut eszébe.(50 vagyok)
Amikor még nem volt "meki",energiaital,de volt házi zsír, málnaszörp szódával, meg csatos Bambi.
Drága nagyanyám 3-4 kilós házikenyerei,(hetente egyszer sütött)körbeszelve, megzsírozva, és ahogy valaki írta a kertből választott paradicsom, azon melegen, porosan hozzá. Kedden volt kenyérsütés. Mindig megérte az előző heti, úgyhogy a friss kenyeret nem szegték meg. Azzal a magyarázattal, hogy betegek leszünk a meleg kenyértől. Kutya fülét, el kellett fogyni az előzőnek. Nagyanyám úgy hidalta át a problémát, hogy mindig sütött egy kilós-másfeles ún. "vakarót", amit az egész kenyerek kiszakítása után a dagasztó teknőben összekapart tésztából sütött, a kemence szájában elhelyezett piros kisfazékban. Vártuk mint a mannát, és amikor elkészült, mama csak úgy kés nélkül, forrón széttördelte,kiosztotta, erre csorgattuk kanállal a jó ikrás házi zsírt,(gazdagabb időszakban liba, netán kacsazsírt). A hagymát almaként haraptuk hozzá, könnyesre csípte a szemünket, a zsír a könyökünknél folyt.
A focimeccsről, határjárásból izzadtan, fáradtan, bogánccsal teli megérkezve, egy ilyen szelet zsíroskenyeret elmajszoltunk a teraszon, és usgyi tovább.
Érdekes volt, hogy óvodában a kocsikenőcsön kívül mindent kentek a kenyerünkre, uzsonnára, reggelire, de zsíroskenyér soha nem volt. Talán mert a szegénységet szimbolizálta sokak szemében.
Hát, köszönöm a válaszokat, jó volt emlékezni. Amúgy a kérdés apropóját az adta, hogy valamelyik éjjel álmodtam
erről az időről. Ültünk a teraszon zsíroskenyeret falatozva...
még valami eszembe jutott. talán mások is emlékeznek rá.
a "kommunista szombatok " reggelijei:)))
házipálesz, zsíroskenyér , újhagyma, retek, aztán vidáman imitáltuk tereprendezésnek nevezett munkát.
a raktárból kivételezett vadiúj munkavédelmi kesztyűk többe kerültek, mint az általunk létrehozott "új érték".
fiatalok voltunk, bulira vettük az egészet.
üdv.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!