Szeletelve vagy egészben érdemes főzni 5 kg sertéscombot?

10-esre:

Ahogy írtam, ez húsrésztől, húsminőségtől is függ. Mármint, hogy egyáltalán lehetséges e ilyet megvalósítani egy sertéscombbal.

Mondjuk egy 180 kg-os sertés frikandóját, ha te teljesen omlós puhára megfőzöd, úgy szét fog esni szeleteléskor, mint a szar, mert egy öreg, száraz, rideg, nagyon tömör hús, és ha belül felpuhulnak azok a nagyon vékony szálak, hártyák, amitől kemény, akkor nem lesz ami összetartsa a szálakat, és széttöredezik.

Én azért jó pár mázsát megsütöttem már életemben, és igenis, sajnos vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen szinte lehetetlen normálisan felvágni.

Persze azért vannak trükkök, fogások, elég sok minden, amivel befolyásolni lehet a végeredményt, apróbb módosítások, amikre ha mind figyelünk, akkor azért elég nagy %-ban tökéletes végeredményt lehet elérni.

Viszont 30 év rutinját meg nem fogom elkezdeni ide leírni neked, (már bocs) azért ez az oldal nem erről szól...

Ahogy már írtuk, a főzés előtt meg kell formázni a húst, üzemi konyhán eleve elvárás az is, hogy az adagok kb egyformák legyenek.

Furcsa, hogy a konyhán dolgozó szakácsnak ez probléma. Eszébe sem jutott eddig, hogy már a főzés előtt készül arra, hogy egyszerűbb legyen a dolga, ha megfőtt a hús?

Legalább van éles kése? Életlen késsel a szeletelés is kudarc lesz.

"aki ért hozzá eleve nem marad üzemi konyhán"

Hú de buta vagy... Megijednél attól a tudástól, ami egy üzemi konyhára kell!

Egyébként meg ha valaki ezt olyan nagyon tudja, az általában pont hogy ott is marad, üzemi konyhán, mert ennek a tudásnak a 80%-ának, egy ala-carte étteremben nem veszi hasznát, nem rúg ott labdába.

És ez fordítva is igaz, aki meg más profilú éttermi munkában profi, (és csak ott) azt egy üzemi konyháról valószínűleg a próbanapjának az első 10 percében haza is küldenék.

"hiszen máshol többet kereshet, akik meg maradnak azoknak ez elég problémás feladat.

Igen, meg máshol dolgozhat havi 250 órát, meg napi 14 órát, és azzal a lendülettel le is mondhat az összes szabadságáról. Kinek mi éri meg! :)

Akik meg ott maradnak, azok jó esetben folyamatosan tökéletesítik a módszereiket, szóval hosszú távon nem történhet másképp, mint hogy pont az üzemi konyhás szakácsok azok, akik a legtöbbet ki tudják hozni egy alapanyagból, vagy ételből. Ha ők nem ismerik a saját használt technológiáikat, akkor más sokkal kevésbé fogja ismerni, ezt garantálom!

Ha már szakmázunk, sokkal inkább a szakma általános felhígulásában látom a problémát, és a semmit se érő oktatásban.

De ez egyáltalán nem csak üzemi konyhákon van, sőt, pont nem ott jön ki leginkább a szaktudás hiánya!

:D)))

Ez a 15-ös komment, pont olyan, mint a kérdés!

Van valami probléma, beindul a fantáziád, és kitalálsz tök random dolgokat, aminek köze sincs a valósághoz! XD

Kitalálod a szeletben főzést, ami totál tévút, kitalálod kinek miért annyi a lexikális tudása, meg gyakorlati rutinja, mint amennyi...

Jó lehet veled mondjuk együtt élni! :D

19. Teljesen igazad van. Bár… igaz sok éve, de a nyomdánk üzemi konyháján csak főzőasszonyok voltak, szinte ehetetlen ételekkel. Olyant is el tudtak rontani, ami szinte bolondbiztos. Pl. lecsó. Az első falat után küldtük vissza.

Én öreg vagyok, férfi és 63 éves koromig burokban éltem. Mostanában kezdtem el azt, amit mások 15-20 éves korukban. De mindent el tudok készíteni, amit szívesen fogyasztok, és másoknak is ízlik.

Nincsenek hagyományos (?) értelemben vett ismereteim. Nem tanultam módszeresen. 50 éve is jól főztem, csak ritkán. De ilyen szintű amatörizmus soha nem volt rám jellemző.

Hogyan kell egy húst formázni, ma sem tudom, de egy háztartásban arra ritkán van szükség. De pl. karajt simán kicsontozok. Ezek a „szakácsok” egy sima rántottával elboldogulnak? Kétlem.