Ki hogy készíti a pörkölt alapot?

"Ugye milyen megosztó a kérdés? Mert hiába van egy "1000 éves" ételünk! De mégis mindenki máshogy csinálja! "

Ez amúgy inkább szomorú, mint érdekes!

Nézd csak meg bármilyen karakteres, világhírű nemzeti konyha autentikus receptjeit, legyen az olasz, japán mexikói, stb...

Foggal körömmel ragaszkodnak az eredetihez, 10 évesen fújják az alap recepteket, és sértésnek veszik, ha bármiféle jött-ment senki elkezdi megváltoztatni azt!

Magyarország egy olyan speciális hely, ahol mindig is volt valami beteges kényszeres megfelelni akarás, ha bárki (leginkább nyugatról) kitalál valamit, legyen az bármekkora hülyeség, azt nekünk utánozni kell, mert az biztos, hogy jobb, meg a magyar az ósdi, meg komcsi maradvány, (a hagyma a pörkölt alapba...) stb.

Jön egy ilyen neve nincs senkiházi, aki 300-ért vett magának mesterlevelet, (hogy a munkahelye tudjon tanulót foglalkoztatni, mert az ingyen munkaerő, ennyiről szól a mesterlevél, közben meg szó szerint egy pörköltöt nem tud megcsinálni) kijön a száján valami szar, ami írott formában megjelenik a neten, és onnantól, az hivatkozási alap.

Klasszikus esete annak, hogy 1 bolond 100-at csinál.

Amit le is lehetne szarni, csak mikor már a való életben is egyre gyakrabban találkozol ezzel, és okoskodó betanított munkások akarják megmagyarázni, hogy ők "mester"szakácstól tanulták (a sütőben pörköltöt) az azért végtelenül elkeserítő.

Ami a sorrendet illeti, arra a körülmények is befolyással vannak. Ez megint olyan dolog, amihez kell némi érzék, meg odafigyelés, mert az alapanyag "beszél" hozzánk, elmondja az igényeit.

Terjednek a hülyebiztos megoldások, hogy betanított munkával helyettesíthető legyen a szakmunka, de a végeredményen ez nyilván meglátszik.

Utólag beletenni a paprikát maximum akkor lehet létjogosultsága, ha bográcsban készítünk valami olyan pöröltöt, ami hosszú órákig készül.

Mivel a lángot nehezebb szabályozni, és 3-4 óra alatt sokszor lepirul az étel, közben megéghet a paprika.

Ezért az elején nem, vagy csak a paprika egy részét (felét, harmadát) tesszük az ételbe, a többit félkész állapotban, az ételen lévő zsírra szórjuk. Így élénkebb piros marad a végére.

De ha tűzhelyen főzzük az ételt, (bármilyen, gáz, elektromos) és pláne nem egy 4 órán át készülő öreg marha, birka, vagy vad, akkor ez az eljárás, egyértelműen amatőr hiba. Úgyhogy ennek csak egészen kivételes helyzetben van oka.

A paprika, paradicsommal, ugyanez a helyzet. Megmondja az alapanyag, mit igényel. Egy kicsit bővebb paradicsom, olyan mértékben képes megedzeni a húst, hogy egy 2 órán át készülő marha készítési ideje, több mint 4 órára is kitolódhat! Pont ezért kell a paradicsompürét is a vége előtt 10 perccel belerakni! Ilyenkor, a paprikát, paradicsomot, elég a vége előtt 1 órával belerakni, ha rövid lében van párolva, úgyis szétfő, meg egyébként nem hiba, ha apró pici megfőtt darabkákban, némileg látszik az ételben a paprika, és a paradicsom. Plusz ha menet közben lepirul az étel, akkor a paradicsom extra gyorsan meg tud égni, és ha az elején kerül bele, akkor 4-5-6 lepirítási szakaszt, pláne szabályozhatatlanabb nyílt lángon, nem biztos hogy kibír, megégés nélkül!

De mondjuk egy csirkepaprikásnál, az alapban kell szétfőzni a paprikát és paradicsomot, mert a húsnak fél óra se kell, ráadásul sok víz távozik a húsból, ilyenkor hosszabb lében párolódik, ezt kell visszapirítani.

Mire visszapirul, addigra fel is puhul a hús, a paprikának, paradicsomnak, esélye se lenne nagyrészt szétfőni, ha utólag kerülne az ételbe. Ilyenkor 1-2 alapos pirítás/párolás ciklust kell neki adni előre, és utána rakjuk bele a húst.

Szóval... hát igen, bocs, hogy nincs rá 1 szavas válasz, a főzés az nem gyógyszerészet, nincs minden kőbe vésve, és patikamérlegen mérve. A végeredményt kell szem előtt tartani, és az alapanyagok, körülmények befolyásolják a módszert, hogy milyen módon éred el a végeredményt. Ezt nem lehet csőlátással csinálni, és nem lehet 1 mondattal megtanulni. Ismerni kell hogy viselkednek az alapanyagok, mit kíván egy birka, vagy egy csirke, milyen jellemzői vannak egy tűzhelynek, vagy egy fa tüzelésnek... Ehhez kell egy kis rutin, és itt bukik el a dolog.

Mindenkinek olyan módszer kell, ami 1 perc alatt megtanulható, és bármire érvényes. Mert az a kényelmes.

És ilyenkor jönnek ilyen hülyebiztos megoldások, amihez se rutin, se odafigyelés, se szaktudás nem kell, nem kell hozzá ismerni az összefüggéseket, mit miért kell csinálni... Hogy a végeredmény köszönőviszonyban nincs az elvárhatóval? Kit érdekel, aki megeszi, majd megszokja, ha nem tetszik főzzön magának! A lényeg, hogy így láttam a neten, úgyhogy mindenki kussoljon!