Szottyos lett a babkám. Mit ronthattam el?

Lehet, hogy ez lesz. :(

Most is ránéztem, azóta már teljesen kihűlt, de még mindig szottyos az egész. Ráadásul, ahol szétnyílt, néhány ponton még nyersnek is tűnik a tészta, amit végképp nem értek. Mint említettem, legalább 40 percig sült, a sütő is kellően elő volt melegítve, ugyanis formázás után az újrakelesztés alatt végig be volt kapcsolva. 25-45 perces sütési időket írnak a receptek, ami elég nagy differenciál, s így is inkább a hosszabb sütési idő felé hajlottam.

Mindenesetre azon gondolkodom, hogy holnap reggel/délelőtt folyamán visszatolom a sütőbe még vagy 5-8 percre, hátha valami ehető sül ki belőle. Bár sosem sütöttem “újra” kelt tésztát ennyi idő elteltével, szóval nem tudom mit érek el vele, bár aligha van vesztenivalóm.

Mindenesetre így utólag azt kívánom, bár készítettem volna belőle inkább kakaós csigát: gyakorlatilag ugyanaz a kettő, csak a formája más. És persze szigorúan szirup nélkül. :(

Köszönöm szépen az eddigi válaszokat! :) Ha bárkinek akad még tapasztalata, tanácsa, ne tartsa magában! :D

Jelenleg egy alufóliával lefedve (tekintve, hogy a teteje így is elég barna) visszatoltam a sütőbe 170 fokra (alsó-felső sütés). Kb. fél órája van bent, most néztem rá és mindössze annyit értem el eddig, hogy a sütőpapír alján valamivel kevesebb szirup úszkál, maga a tészta azonban nem igazán akar szilárdulni, száradni. A tű az esetek 90 százalékában tisztán jön ki, viszont egy-két ponton így is ragad a tészta. Először ezt is marcipánnak véltem (ugyanis a recepthez híven marcipándarabokat is szórtam a töltelékbe), azonban kóstolásra inkább sületlen tésztának tűnik. :(

Gondolkodom rajta, hogy átkapcsoljak-e légkeverésre, hogy kissé felgyorsítsam a száradási folyamatot, viszont a fólia meg a szirup miatt nem merem. :'D

S igen, néhány receptben valóban csak fele mennyiségű szirupot folyatnak rá, illetve éppen hogy csak ecsetelik vele a tetejét, de ebből van kevesebb. Az esetek zömében legalább egy decit ráfolyatnak.

És az fáj leginkább, hogy maga a tészta fantasztikus volt, egy álom volt vele dolgozni, szép hólyagosra kelt, stb-stb., tehát maga a recept alapvetően nem rossz, sőt.

Viszont aki ezt az egész sziruppal öntözős gasztrobűntettet kitalálta és elterjesztette, azzal csak szirupot meg szottyos, ázott babkát etetnék egész hátralévő életében...

Miért kell egy alapvetően jól működő receptet ilyen ostoba, értelmetlen megoldással tönkretenni? És ami meg fontosabb, miért kell ezt terjeszteni? S itt nem konkrétan erre az egy receptre gondolok, hanem úgy ámblokk az összesre, amelyik arra bátorít, hogy egy kalácsra folyass rá egy deci cukorszirupot.

Persze, tudom, ahány sütő, annyiféle eredmény, azonban így is tovább sütöttem, mint amennyit a legtöbb helyen írnak és a jelek szerint így sem sült át teljesen. Egy szárazabb kalács nyilván több szirupot szívott volna magába, csakhogy a legtöbb recept ilyen 25-30 perces sütési időkkel operál, meg 170 fokos sütéssel.

Korábban már szívtam meg hasonló jellegű töltött kaláccsal, hogy fenézett a megadott időn belül megsülni, s végül dupla annyi idő kellett neki, mint amennyi a receptben szerepelt, ergo a 35-40 perc helyett, bent volt vagy 1-1.5 órát. Ebből kifolyólag furcsálltam is a rövid sütési időt, de bíztam a receptekben.

Egy szó, mint száz: legközelebb inkább a megérzésemre hallgatok, mind sütési idő, mind pedig szirup tekintetében. Eddig talán egy kivétel volt, ahol a megérzésem cserben hagyott, mégpedig a brownie. Azt tényleg kevesebb ideig kell sütni, mint az ember gondolná, akkor lesz tökéletes. :D

A mézet kihagytam, mert több másik, hasonló arányokkal operáló recept sem írta, nem hinném, hogy az lehetett a gond. Egy deci vizet mértem én is, szóval nem néztem el, de a kalács valamiért nem akarta magába szívni. Utólag belegondolva az lehetett a gond, hogy valószínűleg 40 perc előmelegített sütővel ide vagy oda, valamiért több ponton sem sült át eléggé a tűpróba dacára. Ma délelőtt mégvagy egy órát sütöttem 170 fokon fólia alatt (a muszáj volt ráraknom, mert féltem, hogy a teteje szénné sül), aztán kb. 40-45 perc elteltével meguntam, hogy pár ponton még mindig sületlen, és a maradék kb. 10-15 perc erejéig felvettem 190-re. Így maga a kalács szépen átsült és megfelelő állagúra “száradt”, viszont a sütőpapíron megmaradt pár kanálnyi cukorszirup szépen kérgesre odasült az aljára, picit oda is kapott.

A végeredmény meglepő módon nem lett rossz, ízre nálam amolyan 7/10, bár a tészta háromnegyede gáztepsinyi méretűre szétterült a felesleges folyadéknak hála. Pedig az első sütés előtt és közvetlenül utána még úgy nézett ki, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. :(

Tanulság, hogy tényleg kevesebb cukorszirup kell a tésztához, maximum fél deci, vagy még annyi sem, illetve legalább 45-50 percig, vagy akár egy órán át is sütni kell, mindezt 180-190 fokon. A 170 fok és/vagy 30-40 perces sütési idő meg sem kottyan az ilyen töltött kelt tésztának. Kívülről — meg persze a tűpróba alapján — hiába tűnt megfelelőnek.

Mellesleg, ha bármit is számít, a sütőnk elektromos és jól süt, minden el szokott benne készülni a receptekben megadott idő alatt, plusz/mínusz pár perc. Egyedül a töltött kelt tészta az (csigák, töltött kalácsok, stb.), amivel már párszor megjártam korábban (csak időközben sikerült róla megfeledkeznem) és a leírt időmennyiség sokszorosa kellett egy-egy ilyen receptnél.

S ha bárki megkérdezné, miért írtam mindezt le, azért, hogy egyfelől nálam is jobban rögzüljön, másfelől pedig, hogy mások tanulhassanak az esetemből. :’D