Van itt olyan, akit soha nem tanítottak meg otthon főzni? Ti hogyan boldogultok a konyhában?

Soha nem tanítottak meg, hogy "gyere kislányom, most együtt megcsináljuk eztmegazt" hanem ültem a konyhában, és néztem ahogyan mások főznek. És amikor oda került a sor, rengeteg mindent megtanultam az internetről. Pl késsel való bánásmód alapjait, stb...

Szerintem kb senki nem úgy tanul főzni hogy szó szerint tanítják, hanem először csak nézi, aztán krumplit pucol, aztán megpróbál valami egyszerűt megfőzni, és mindezek után indul a bonyolult dolgok felé. És közben először sok kérdést tesz fel, mutogatja a fázisokat hogy jó-e az úgy, aztán idővel egyre önálóbb az ember.

Szerintem nagyon ritka, hogy valakit megtanítanak főzni otthon. Általában az van, hogy gyerekként pucolhatod a krumplit meg mosogathatsz, esetleg egy muffint megcsinálhatsz, vagy talán még a krumplipürét is. Aztán ha valahol komolyabban be is vonják a gyereket a konyhába, akkor is az van, hogy gyakorlati információkat adnak, semmi elméleti hátteret. Persze inkább legyen csak gyakorlati mint csak elméleti, de nekem sokat segített volna, ha valaki az elején elmondja, hogy pl. minél kisebb darabra vágod a húst, annál hamar sül át. Jó, erre nagyon hamar rájöttem, meg utána is olvas az ember, csak akkor is jó lett volna bizonyos dolgokat nem saját kárból megtanulni.

Ezen az se segített ugye, hogy néha technikaórán főztünk, mert az is semmi volt. Kb. palacsinta meg franciasaláta szint.

Rántotthús+sültkrumplin nőttem fel, de még a rántott húst is 10ből 9szer elb szom...

Vendéglátós iskolába jártam, 1 dolgot tanultam meg ott főzni, plussz netről még párat, ennyi.

Tehetségem sincs hozzá, még a poros kajákat is sokszor elrontom...

Hát őszintén, én nagyon nem szeretek főzni. Ha csak magam lennék, tuti nem főzögetnék, max. heti 1x. De a párom miatt muszáj, és így valamivel szívesebben is állok neki, és örülök, ha jól sikerül az adott kaja. De eléggé teher számomra márcsak azért is, mert a legegyszerűbb recept sem marad meg a fejemben egyszerűen, így mindig olvasgatnom kell a netről. Sokáig vesződök a kajákkal. 2 éve kezdtem a 0-ról, mióta különköltöztünk a szülőktől. Sokat fejlődtem, de még nem az igazi. Remélem azért hamarosan belejövök annyira, hogy legalább az alapkajákat gond nélkül, gyorsan el tudjam készíteni.

Ami biztos, hogy nem leszek sosem egy konyhatündér, és nem fogom megszeretni magát a főzést. De a muszáj nagy úr.

Én 14 évesen már főztem napi szinten nagyon hamar jöttünk össze párommal aki azóta a férjem most 22 vagyok :D

13 évesen jöttünk össze 14 éves koromban gyakorlatilag félig meddig nála laktam. Az anyós utál főzni én meg minél jobban leakartam nyűgözni a párom. Anyu mivel nem volt ott velem otthon meg mutatta 1× hogy kell pörköltöt készíteni és mondta hogy ez nagyon sok magyar receptnek az alapja amit napi szinten ettünk otthon is. Főleg az hogy hogyan kell hagymát alá vágni. Kezdőként a csipetet se tudtam... de könnyen rá lehet érezni. Szerintem sok netes recept iszonyat téves... Ezért én minden ételt amit készítek fotózom és leírom hozzá a receptet majd nyomtatom saját recept gyűjtőmbe. Így ha nem tudom mit főzzek nem a netet böngészem hanem fellapozom egy tea mellett :). Amit nekem nagyon nehéz volt megtanulni az a dagasztás. De mára én sütök itthon minden pék árut és mindig van itthon vagy apró süti vagy valamilyen szeletes sütemény. Én nagyon szeretek főzni főleg azért mert párom imádja a főztömet és ez rengeteg siker élményt add. Egyedül mosogatni utálok:D

Nekem a porkolton kívül anyu mást nem tanított... Volt hogy felhívtam segítséget kérni telefonon de én máshogy készítettem az adott ételt és aza tanács amit ő mondott nem volt jó. Szerintem erre rákell érezni. Én sose kostolom meg az ételt sem, szagra főzök. Párom szerint boszorkány vagyok hogy szagra meg mondom hogy kell bele egy kis só vagy bazsalikom vagy bármi egyéb rá kóstol ugyan azt mondaná de csak annyit mond hogy boszorkány és mosolyog :D én mára már semmit nem mérek egyedül a paradicsom levessel állok hadilábon azta menzás paradicsom leves ízt nem tudom elérni valószínűleg azért mert hatalmas adagokban főznek :D egyébként 18 éves koromig napi szinten 6 emberre főztem (páromra és családjára) mellette elvégeztem persze a sulit. Miközben írtam a házit vagy tanultam főtt a kaja :D 18 éves koromtól mire meglett az érettségi (én siettem egy évet) utána már csak kettőnkre azóta külön élünk és mindennap főzök. Valahogy mindig elfogy amit készítek ritka ha marad másnapra töltött káposzta pont ilyen. Ha felugranak barátaim mindig visznek egy adag valamit amit épp főzök ők sajnos nem tudnak még főzni. Baráti társaságban én vagyok mindenki pót anyukája emiatt is 😂

Szerintem az legfontosabb hogy szeretettel készítsd és isteni lesz :) fontos hogy az alapoktól kezd és érezz rá. Utána menni fog mint a karika csapás. Azt nem szabad engedni hogy nyűgnek érezd mert akkor sose fog sikerülni és a kudarc miatt elmegy az ember kedve.

Kiskoromban mamának, anyának meg apának sokat segítettem, de aztán a mostohaanyám lényegében eltiltott a konyhától, így sok-sok évig nem főzhettem.

23 évesen költöztem el, szülinapomra kaptam egy alap szakácskönyvet, amiből elkezdtem sütni-főzni. Időnként felhívtam apát vagy nagynénémet segítségért, és nagyon hamar rádöbbentem, hogy imádok a konyhában tevékenykedni, új recepteket próbálni.

Hipphopp szenvedéllyé, hobbivá és pihenéssé nőtte ki magát a főzés, ami azóta is így van. Szívesen kísérletezek, kreálok érzés-ízlelés alapján új recepteket, annyi, hogy közben kiderült a gluténérzékenységem, szóval a sütést újra kell "tanulnom" a mentes lisztekkel, mert másképp viselkednek, mint a hagyományos.

De nem baj, olyan kihívás, hogyha állagra el is szúrom, ízre akkor is finom :D, úgyhogy nem csüggedek.

32N