Van itt olyan, akit soha nem tanítottak meg otthon főzni? Ti hogyan boldogultok a konyhában?

Jelen. Nem érdekelt anno, pedig anyám mindent megpróbált.

Aztán egyszer csakúgy döntöttem, megpróbálom. Recepteket olvasgattam és párat kipróbáltam. Nem nagy művészet. Ha valaki enni szeret, az fozninis fog tudni

Engem. Anyám a mai napig a bolti Lasagnet és renelős kajákat eszi, én meg el se tudom képzelni az életem főzés nélkül.

Nem csinálok extra dolgokat, egyszerűeket szoktam (pl. Tojásleves, húsok stb.), de élvezem és imádom. Úgy gondolom van hozzá érzékem, plusz nagyon válogatós vagyok, így mégjobb, hogy én főzök magamra.

Engem se tanított meg senki, mármint nem nagyon vannak olyan emlékeim, hogy apám vagy anyám elővett volna, hogy na fiam, megtanulunk főzni. Volt, amibe besegítettem, vagy kértem, hadd csináljam, de alapvetően nem tanítottak tudatosan erre meg engem nem is érdekelt meg mivel anyám elég elfoglalt volt, inkább úgy volt vele, gyorsabb, ha ő csinálja meg. Úgy megcsináltam pár alap dolgot, hogy anyám adta az instrukciót, de én nem nagyon főztem 18-19 éves koromig ilyen nagy dolgokat, csak a főzés 1-1 fázisában vettem részt mindig.

Mikor oda került a sor, hogy főznöm kell magamra, akkor elővettem egy youtube videót vagy valami receptet és megcsináltam, vagy felhívtam anyámat, hogy 1-2 dologra rákérdezzek nála, de nem volt olyan nagy ügy, nem ért emlékezetes katasztrófa sem a konyhában sosem vagy ehetetlenül rosszat se sikerült még csinálnom.

Amikor én voltam tizenéves, még nem volt ennyire elérhető az internet. Nagymamám nevelt anyum halála után, ő pedig szakácsnő, de sose engedett a konyha közelébe.

18 évesen elmentem dolgozni, albérletbe költöztem, hát enni kellett. Tudtam mibe mi van, elkezdtem kísérletezgetni.Na meg ha elakadtam, elővettem a szakácskönyvet. (amúgy szakács akartam lenni, de nagymamám nem engedte, hosszú)

Mamár úgy főzök bőven a 30-on túl, hogy nagy társaságban sem vallok szégyent, kislányom és párom is szereti a főztöm.

Ami nem elhanyagolandó, hogy imádok főzni, lételemem a konyha.

36N

Nálunk nagymamám főzött, isteni finoman, de utólag úgy látom, mintha féltékeny lett volna a tudására, vagy nem is tudom. Kisegíteni engedett, így krumplit pucolni legalább tudtam, de konkrétan főzni nem tanított meg.

Nehezen tanultam meg ezért, évekig nem sikerültek a dolgok, de aztán ráéreztem, most már kifejezetten jól megy.

Nagymama egyeduralma a konyhában amúgy olyan erős volt, hogy anyum se tudott főzni, 50 éves elmúlt már, amikor elkezdett, mert a mama szegény akkor már leszálló ágba került. :( De az eltelt tíz évben ő is olyan jól belejött, mintha mindig is ezt csinálta volna.