Észrevettétek már, hogy akárhány híres recept Magyarországra kerül és meghonosodik, olcsó bóvli kaja lesz belőlük?
Példák régebbről:
A) a sváboknál a spaetzle sok tojással készül, Európában szinte mindegyik verziójába kerül vaj, vagy átforgatják forró vajon.
B) a derelye olasz őse hústöltelékkel készül, a szilvás gombóc meg húsok mellé köret.
C) a rántott szelet eredetileg borjúból készül forró vajon, hirtelen sütve (nagyon kevés vajon). Igaz, most már Bécsben is áttért néhány prémium hely a sertésben található "denevérre" (ebből igen kevés található a hízott disznó combjának belsejében) és az olajban történő sütésre.
D) a krémes magyar honosítása kezd a vicc kategóriába átmenni, a sárga krémből kispórolják a tojásfehérjét és a Bourbon-vaníliát (kapunk helyette aromát), a réteslapból a vajat. Eredetileg a krémes egy két-három centinél nem magasabb cucc. Ráadás: a franciák azon versenyeznek, hogy a croissant és a rétesek tésztájába melyik cukrász tud minél több vajat belepréselni, illetve a franciakrémeshez (amelynek semmi köze a franciákhoz) a legtöbb cukrászdában nem is igazi tejszínt használnak, hanem növényit, mert sokáig tartja a formáját és olcsóbb.
Új példák:
E) az internet magyar részlege tele van olyan macaron-receptekkel, amelyekből kispórolják a mandulalisztet. Viszont a mandula adja meg a macaron alapját.
F) a pizzára trappistasajtot reszelnek (szegény franciák... ez a trappista sajt már külsőleg se hasonlít az eredetijére), vagy rosszabb esetben "pizzasajtot" (olyan tejkészítményt, amelyből kiszedik a tejzsírt és olcsó növényi tejzsírral pótolják a hiányzó részt). Ide jegyezném meg, hogy az olasz átlag sokáig nagyon szegény nép volt, részben ezért is esznek tésztát tésztával és ezért használnak sok ételhez kevés húst, szóval nem hiszem, hogy mindennek a pénzhiány lehet az oka, hanem javarészt a tudatlanság és az igénytelenség. Az olaszok pl. a kakukkfüvet nem is nagyon használják (a görögök meg a franciák annál inkább), itthon sok talján fogásba kerül kakukkfű, illetve van egy olyan alapszabályuk, hogy egy ételbe vagy csak fokhagyma, vagy csak vöröshagyma kerülhet.
F) a kínai kajákból eltűnik a bambuszrügy, a szójababcsíra, a pak-choy (kínai kelkáposzta-szerűség) és a sii-take, kerül bele brokkoli (ami ugye olasz) meg csiperke. Se jázminrizs, se basmati rizs, csak az ízetlen, olcsón beszerezhető gagyi rizs.
----
De még a saját magunk receptjeit is lebutítjuk: a somlói galuskához eredetileg kifejezetten sok rum kell, valódi, magas kakaótartalmú étcsokoládé, háromféle piskótalap (sima, diós, kakaós), mazsola, baracklekvár stb.
A gulyás - a nevéböl következöen a gulyások étele volt, ök pedig MARHApásztorok, azaz csak marhahús volt kéznél, birka meg disznó nem.
Szóval a birkából, disznóból készült "gulyás" ugyanannyira nem eredeti, mint a nem borjúból készült bécsi szelet - amit éppen te reklamáltál a kérdésedben.
Emellett a kérdésedben említett példák jó része sem helytálló, csak te nem ismered rendesen az ételeket.
A: a Späzle nem ugyanaz, mint a magyar nokedli és abba azért kell sok tojás, mert a német lisztekben sokkal kevesebb a sikér, azaz nem állna össze a tészta. A magyar, sikérdús lisztböl viszont lehet tojás nélkül is megfelelö állagú nokedlit készíteni, habár ha van benne tojás, akkor ízre jobb. Emellett a magyar nokedlit is eredetileg forró zsírra szedték és azon forrósították át, csak idöközben a legtöbben spórolnak a zsiardékokkal az ételeknél.
B: a derelye NEM olasz étel, hanem nemzetközi, Európa és Ázsia legtöbb részén ismert, külöféle töltelékkel, édesen is, meg sósan is. Attól, hogy te CSAK az olaszt ismered, még létezik sok másik is.
C: a bécsi szeletnél az addig helytálló, hogy eredetileg borjúkarajból készült, viszont SOK, BÖ vajban sütötték ki, hogy a szeletek úszni tudjanak benne. A serpenyöben, kevés zsiradékon készítés már nem eredeti.
D: A krémest krémje eredetileg tojással, finomliszttel és eredeti vaniliarúddal készült, ez eddig heyltálló, de a tésztájának egyáltalán NEM AZ a lényege, hoyg minél több vaj legyen benne, hanem hogy minél levelesebb legyen. VIszont már régen is a magas krémes volt a normális, nem a pár cm-es.
E: Ez az egy, amiben teljesen igazad van, mármit az, hogy mandula nélkül nem macaron, de a magyar oldalakon is igen sok recept van, ami az eredetivel megegyezö.
F: A trappista sajt nem feltétlen francia, hanem a trappista sezrzetesrend saját sajtja - ami több országban is létezett. Viszont a pizzán semmféle trappistasajtnak nincs keresnivalója, eredetileg mozzarella kerül rá. A pizzasajtnak semmi köze sem a pizzához, sem a sajthoz. Az meg, hogy az olasz kajákat nem eredeti módon készítik: ehhez egyreszt azt sem ártana tudnod, hogy olyan, hoyg "olasz" étel nincs, és olyan sem, hogy olasz füszerezés - ugyanis az ország különbözö területein nagyon eltéröek az ételek is meg a füszerhasználat is. Emellett a túristáknak ott tálalt ételek közt igen sok hozzá lett igazítva a túrista-ízléshez és akik ezt ismerték meg, azok ezt akarják itthon is utánozni.
F: a kínai kajákban nemcsak "bambuszrügy, a szójababcsíra, a pak-choy és a sii-take" szerepel eredetileg, hanem gyakorlatilag MINDEN, amit csak össze tudnak szedni, az összes tradicionális zöldségféle meg az idöközben odakerült európai alapanyagokat is ugyanúgy használják ott is. Mellékesen a brokkoli nem feltétlen olasz, csak onnan vált ismertebbé. Söt Kínában sem csak jázmin- illetve basmati rizst használnak, minden hosszúszemü rizsfajta ugyanúgy elöfordul.
Szóval ha kritizálni akarsz, akkor elötte nem árt, ha utána nézel dolgoknak, mert nem mindig igaz, amit elsöre annak tartasz.
De a kritikád végképp nem jogos, ha te saját magad sem vagy tisztában a magyar ételek eredeti elkészítési módjával és te is mindent helyettesítesz bennük mással.
A gulyáslevesnek, légy szíves, nézz utána, mert az egy olyan ősi étel, amelyet valószínűleg a magyarok már több mint ezer éve főznek, csak másképp fűszerezik azt. Eredetileg nincsen benne se krumpli, se paprika. Maga a technika a fontos: a pörkölés és a viszonylag hosszú főzési idő apránként kevés vizet hozzátéve. A három étel (gulyásleves, paprikás, pörkölt) 200 éven belül vált szét egymástól, mert ugye mindegyiknek az az alapja. És totál nincsen igazad, mert azt eredetileg nem csak marhából főzhették már a honfoglalás idején sem.
Ezt te honnan szeded a spaetzléről? Amúgy van benne igazság, csak az a baj, hogy ők eredetileg tönkölybúzából készítik, amelynek nemcsak az íze jobb, hanem a beltartalmi értéke is. Sajnos ők is áttértek a sima búzalisztre, pedig nem kellett volna.
A derelye bizonyíthatóan Olaszországból érkezett hozzánk osztrák közvetítéssel.
A bécsi szelethez hozzátenném, hogy a saját szememmel láttam Bécsben hat évvel ezelőtt, hogyan sütik a Wienerschnitzelt, és bizony hatalmas serpenyőkben történt a sütés, az olvasztott vaj meg legfeljebb félcenti magas volt. De a végeredmény sem úszott a zsiradékban.
Most májusban ettem krémest Toulonban, jó nagy volt a kerülete, de a magassága max. 3 centi lehetett. A francia cukrászokról sosem hallottad a mendemondát/viccet, hogy egymást licitálják túl, hogy melyik tud több vajat felhasználni?
A trappista ősét Mayenne környékén fejlesztették ki a trappista szerzetesek. --- jártam a Port-du-Salut-i apátságban.
Az olasz konyháról meg annyit, hogy jól tudom, hogy nem egységes, ugyanis a barátom bejárónője (és alkalmankénti szakácsnője) olasz és tanít engem főzni.
Ő Toscanából való. De mondta, hogy kakukkfüvet nem nagyon használ az olasz konyha egyik régióban sem.
Amit MA látsz a különféle konyhákban, az nem feltétlen az eredeti módszer, sokkal több igazság van a régi, több száz éves szakácskönyvekben.
De a válaszaidból egyértemüen az derül ki, hogy nem fogadsz el semmilyen más véleményt, mint a tiedet, akármennyire is hibás.
#8
gulyás lábszárból? Tudom, hogy szerintetek ez az etalon, de marhapofával próbáltad már? Tuti nem, különben nem védenéd a szockó lábszárat ...
Ami sokkal inkább passzol brit típusú, lassan sült ragukba, mint gulyásba ..
Kérdező, csak neked: a "rántott szelet" a milanese. NEM borjúbécsi, az annak csak egy átvett módosulata, ha már ilyen okosak vagyunk ...
NEM készül a ravioli vagy a tortellini eredetileg hússal. Millióféle SÓS töltelékkel készül, az legeredetibb talán a ricottás-spenótos változat.
A franciakrémes és a mille feue NEM ugyanaz az édesség, így a szezont a fazonnal kevered ...
NEM lehet több vajat bepréselni egy-egy receptbe, mint amennyi a TÖKÉLETES arányokhoz kell, így hülyeséget írsz.
A trappista sajt nem francia. Nem teszik pizzára. NEM tesz senki olasz ételbe kakukkfüvet kizárólag, bár -számodra nyilván ez IS döbbenetes-, de használt fűszer olasz ételekben is.
Kizárólag abba az ételbe kerül hangsúlyosan, amelyik olyan régióból származik, ami a francia Bourbon fennhatóság alatt állt, vagy az uralkodó felesége francia volt, és onnan honosította meg a neki hazai ételeket.
NEM, NINCS OLYAN "ALAPSZABÁLYUK" "AZ OLASZOKNAK", HOGY CSAK VÖRÖSHAGYMA VAGY FOKHAGYMA KERÜLHET EGY ÉTELBE.
A kínai ételekben nem csak az általad felsorolt 3 hozzávaló kerül. Felhívom figyelmedet arra, hogy az egy kontinensnyi ország, melynek egyes tájain a nyelv is eltér annyira, hogy nem értik egymást, nemhogy a konyha.
A somlói galuska egy maradékmentés a cukrászatban. Nem kell bele sok rum, soha nem is kellett.
Cuki vagy, hogy "olvasott blogod van", azaz nem értesz hozzá, csak azt hiszed, de okoskodsz. Ám tudás nélkül az kínos.
Üdv, egy Olaszországban élő gasztrotörténész, aki éveket töltött Kínában
De ha van még kérdésed, szívesen kisegítelek a továbbiakban is.
"gulyás lábszárból? Tudom, hogy szerintetek ez az etalon, de marhapofával próbáltad már? Tuti nem, különben nem védenéd a szockó lábszárat ...
Ami sokkal inkább passzol brit típusú, lassan sült ragukba, mint gulyásba .."
Rendszeresen készítek lassan, alacsony hőmérsékleten vörösborban párolt marhapofát (általában egész éjjel a sütőben van), az egyik legjobb étel a világon.:-) Arra kiváló, gulyásba pazarlás beletenni. A gulyáslevest eleve sokáig és lassan kell főzni, legjobb persze bográcsban, tökéletesen megpuhul benne a lábszár az összes ízes, kötőszövetes részével együtt. Minek firkál ide olyan, akinek lövése nincs arról, hogy a marha melyik része mire a legjobb?:D
A gulyáshoz való hús vitájához javaslom az Inyesmester könyvének tanulmányozását, ö ugyanis az egyik legelismertebb magyar szakács volt, aki a hagyományos könyha minden részével tisztában volt.
A somlóiba meg csak az tesz SOK rumot, aki félig romlott vagy bizonytalan minöségü egyebeket tesz bele, és a nem odaillö ízeket/szagokat akarja a rummal elfedni.
Nézd, nem mindenki képzett gasztronómiailag, az ember külföldön jár, megkóstol valamit és idehaza megpróbálja elkészíteni. Néha sikerül, néha nem, máskor kicsit megváltozik a végeredmény.
Én pl. a saját magam bolognai szószát sokkal jobban szeretem mint az eredetit. Hogy ez így már nem ugyanaz? És? Kérdezd meg érdekel - e. Ettem én odakint is, nem voltam elájulva tőle.
Én nem szeretem azt a por sajtot. Füstölt sajtot reszelek a tetejére a reszelő durva oldalán, az olasz meg egye, ahogy ő szereti.
Pizza. Ki nem állhatom azt a papírvékonyságú tésztából készült változatot, a kenyérlángos - szerű fajtát viszont imádom, legyen 4 cm vastag, vaj puha megpakolom minden jóval, rengeteg sajttal, aztán adj neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!