Egyeseknek hogy van gusztusa a csigaevéshez?

"Egy olyan állat,ami egész életében a saját ürülékén csúszik...."

Csudákat csúszik a saját ürülékén. Menet közben tojik egyet, és egy perc múlva már egy arasszal messzebb jár. Ellenben nézz meg egy disznóólat, kucu boldogan hempereg a trágyában. Vagy egy mély almos csirkeneveldét. Hat hétig nem cserélnek alattuk almot, csak dobnak a tetejére egy kis szárazat, a csirkék meg folyamatosan kapnak antibiotikumot, nehogy betegséget kapjanak. Ugyan így tartják néhány helyen a halakat is (pl. panagasius), sűrű trutyiban úszkálnak, masszív antibiotikumos védelem mellett. Szóval ha ez lenne az elsődleges szempont, akkor inkább az erdőben csúszkáló csiga, mint a trágyában fetrengő disznó.

De nyilván nem erről van szó. Szokás kérdése az egész. Aki pici gyerekkorától ahhoz szokott, hogy csigát (békát, sáskát, kígyót, kutyát, majmot) egyen, annak az a csemege. Egy hithű muszlimnak, zsidónak meg a rántott karaj az undor csúcsa.

Valaki a disznó bőrtől udorodik úgy mint te a csigáktól. (Mondjuk imádom a bőrt)

Ez személyfüggő. Más országban más a kultúra.

Engem az ilyen leírások sosem érdekeltek, csak maga az étel.

Ettem csigát. Teljesen snassz, máskor nem fogok, de nem gusztustalan számomra. Inkább, mint a nagyüzemi csirke...