Ti is utáljátok a magyar konyhát?

ez is nagy tévedés, elég sok kultúrában eszik ezeket is. És nem értem, hogy ezek miért lennének "vágási melléktermékek", mi a bajod mondjuk a libamájjal vagy mondjuk a szívvel? és a nyelv mitől melléktermék?

De nézd mondjuk a cseheket, akik igen sok pacalt esznek pl, vagy a brit szigeteket, ahol a vesét, és a hurkaféléket (ld. pudding) szintén eszik rendesen.

"csak a magyar konyhában található meg, az, hogy a vágási melléktermékekből is rengeteg étel készül, például tüdő, nyelv, agyvelő, szív, vese, here... "

Akkor eléggé tájékozatlan vagy, ezeket a legtöbb helyen ugyanúgy felhasználják, mint a magyar konyhában.

De ahogy látom, te nem ismered a magyar konyhát, nem ismered az egyéb konyhákat és nem tudsz fözni sem - ezért írsz ilyen értelmetlen dolgokat.

Ki dönti el hogy mi a vágási melléktermék?

Ha én rántott húst akarok készíteni, akkor az egész borjú "vágási melléktermék" lesz, kivéve a háta.

Ha én marhapörköltet akarok készíteni, akkor a bélszínt máris "vágási mellékterméknek" fogom minősíteni, mert nem abból fog készülni, az biztos.

Kérdező, tájékozatlan vagy, és megkockáztatom hogy főzni se igazán tudsz, nem hogy külföldi konyhákat nem ismersz, de a magyart se.

Ha ismernéd az osztrák konyhát, akkor nem szidnád a magyar konyhát, hogy miért használ belsőségeket.

A bécsi, és a bajor konyhában is felhasználják a belsőségeket. Ott van a "Beuschel", ami lényegében tüdőből és szívből készült ragu, de sokszor még nyelv is van benne.

Vagy ott van a Lungenstrudel, ami tipikus Kärnteni levesbetét (rétestésztába tüdő), a Lungensuppe (tüdőleves) ami borjú tüdőből és szívből készül.

Ott van a Kalbskopf, ami lényegében megfelel a mi disznósajtunknak, csak ők borjúfejből készítik (tehát füle, nyelve minden benne van, összepréselve)

A töltött borjúszív, vagy párolt borjúszív szintén előfordul Ausztriában.

Vagy az abaléből főzött leves.

Vagy ott van a sült borjúmirigy. Vagy a sült borjúvese.

Tehát akkor most ismered az osztrák konyhát,vagy nem? Gondolom ismered a Wiener Schnitzelt, a Käsespätzlet, meg a Germknödelt. De az osztrák konyha nem ez. Ahogy a magyar konyha se merül ki a gulyásban, és gulyáslevesben.

És hogy miért számít hogy tudsz-e főzni, vagy sem. Azért, mert úgy próbálod elítélni a magyar konyhát, hogy nem tudsz főzni, nem ismered, csak annyit tudsz róla nagyjából, mint egy külföldi. (hagymával és zsírral készül minden, meg pirospaprika, meg mindent megeszünk).

És még egy kevés a belsőségekről és "vágási melléktermékekről". Mit gondolsz a kaviárról? Vágási melléktermék lenne, vagy különleges csemege? Mit gondolsz a libamájról? melléktermék, vagy finomság?

Miért, Magyarországon kapsz marhatüdőt rendelés nélkül? Én nem igazán szoktam látni. És Magyarországon a 2 millió pesti közül, hányan voltak disznóvágáson? A mai fiatal generáció (10-18 köztiek) közül, hányan voltak disznóvágáson? Lehet, hogy megleplek, de disznót vágni Magyarországon is csak falvakon szoktak.

Top gasztronómiában dolgozok, és igenis van kereslet borjúfejre, vagy vesére. Libamájra, vagy kaviárra. A kérdező pont azon problémázik, hogy nincs semmink, amit elegáns étteremben felszolgálhatnánk. Dehogynincs. A csúcsgasztronómiában ugyanúgy megjelennek ezek a fogások, csak persze finomított eljárásokkal, mint egy steak. És a belsőségek egészségesnek mondhatóak, nem tudom honnan veszed, hogy egészségtelenek.

" Lehet, hogy megleplek, de disznót vágni Magyarországon is csak falvakon szoktak. "

Az egy dolog, de én itt egy 3.000-es faluban élek Németországban, úgy mondom, hogy legutoljára gyerekkorukban láttak az emberek disznóvágást. Otthon meg még fesztivált rendeznek neki...

Semmi baj vele az ég szerelmére, csak azt értsd már meg, hogy míg Magyarországon továbbra is dívik ezeknek az egészségtelen, zsírral teli, vágási melléktermékből előállított ételeknek a fogyasztása, sőt, kifejezetten népszerűek, addig más népeknél, akik az évszázadok során szintén rászorultak erre már rég kihalófélben van a nagyrésze.

Hiába volt egyszer a tüdőleves a német/osztrák konyha alappillére is, ha manapság 100 németből 90 nem enné meg. Ez olyan szintű ismertetése az adott konyhának, mintha azzal példálóznánk, hogy 150 éve mi számított Magyarországon átlagosnak vagy elfogadottnak (amihez meg ma nem nyúlna senki sem ugye).

Jobb éttermekben pedig természetes, hogy ezeket mindkét országban különlegességként tálalják, mert már nem megszokott, hétköznapi ételek, hanem ritkaságszámba mennek. És mint ilyen, bizonyos körökben van is rá igény.

De egy ország konyháját - szerintem - ettől függetlenül még elsősorban az határozza meg, hogy az átlagemberek, a népesség nagy része miket fogyaszt, nem az, hogy 150 éve mi volt a szokás. És mint ilyen, számomra lényegtelen, hogy itt is léteznek ezek a fogások, ha egyszer a kutya sem fogyasztja őket.