Hogy lehet az, hogy nem kapnak higyanmérgezést, akik a mediterrán konyha szerint étkeznek?

Az az igazság, hogy jómagam is utánaolvastam. Az a baj hogy a "tengeri herkentyűk" higanykoncentrációja az elmúlt néhány évtizedben exponenciálisan növekedett. Hiába volt ott a "Minamata-kór" miatti időközbeni "ipari tevékenységek korlátozásának bevezetése".

Ettől függetlenül a gyárak és erőművek ugyanúgy öntik bele a szennyüket az óceánba.

Jelenleg a legkisebb kockázatot azok a „tengeri herkenytűk” – azaz kis ragadozók - jelentik, amelyek kizárólag krillekkel ill. planktonokkal táplálkoznak. Pl.: lazac, tőkehal, ajóka, tilápia, tintahal, rákfélék, osztriga stb.

A közepes kockázatot már azok a tengeri élőlények jelentik, amelyek az előbbiekkel táplálkoznak, Pl.: pisztráng, hering, makréla, ponty – tehát a közepes ragadozók

A legmagasabb kockázatot jelenleg a nagyragadozó halak jelentik, pl.: cápa, csuka, kékúszóju tonhal (Thunnus thynnus), a hosszúúszójú tonhalfélék (Thunnus alalunga), kardhal, laposhalfélék stb. amelyek a közepes ragadozó élőlényekkel táplálkoznak.

Ugyanis a higanymennyiség úgy növekszik az adott élőlényben, hogy minél magasabb higanytartalmú élőlényt fogyaszt el.

Pl. planktonokban elenyésző mennyiségű > planktonokat fogyasztó „kis ragadozókban” kis mennyiségű > a kis ragadozókat fogyasztó „közepes ragadozók” esetében közepes mennyiségű > és értelemszerűen a közepes ragadozókat fogyasztó „nagy ragadozók” testében már nagyobb mennyiségű higanyvegyület halmozódhat fel az adott állat testében.

Mivel a nagyobb halak hosszabb élettartamúak, általában sokkal több idejük van a higany felhalmozására, mint a kisebb, rövidebb életű halaknak. A higany ezért inkább koncentrálódik ezekbe a halakba. Noha ez a kapcsolat nem mindig igaz, jó kiindulás pont lehet, ha a halakkal kapcsolatos egyéb részletek nem ismertek.

Itt van két link, ami segíthet azoknak, akik tanulmányozni szeretnék a tengeri halak higanykoncentrációját:

[link]

[link]

Az alacsonyabb kockázatú halak konkrét példái:

A vadon élő csendes-óceáni lazac, lepényhal, fésűkagyló és garnélarák a kutatások során következetesen szerepelnek a legkisebb kockázatú higanyszennyezett tengeri élőlénynek listájában. A halgazdaságokban nevelt pisztráng és néhány tenyésztett harcsa szintén ebbe a legkevésbé veszélyes kategóriába tartoznak.

Viszont a mediterrán országok lakóira visszatérve:

Vagy a halak kevésbé jelentős higanytartalma, vagy pedig a kifogott halak és egyéb tengeri herkentyűk fajtáji (legtöbbször „kis”, néha pedig „közepes” ragadozók, nagyon ritkán „nagy” ragadozók) és a nem kifejezetten halakra és tengeri herkentyűfélékre épülő étrend az, amelynek köszönhetően még nem ütötte fel a fejét a hírhedt „Minamata-kór” a mediterrán térségben (vagy legalábbis a hírekben nem olvasni erről).