Ezek alapján betegesen gourmand vagyok? Van így még valaki?

Nem vagyok falánk és kövér sem, tehát a szó a nemesebb értelemben értendő, tehát rabja vagyok az ínyencségeknek.

Nem vagyok gazdag, de mindent kipróbálok amit csak a lehetőség kínál, ha épp van pénzem, pár falat különlegességért kiadok sok ezreket. Magam is itthon elkészítek extra alapanyagokból dolgokat, sőt szívesen hívok meg bárkit rá, főleg a barátnőmet. Pedig néha nem is emlékszik rá mit evett, és ez például rendkívül fel tud idegesíteni. Pl. ha pár hónap múlva szóba kerül, és azt mondja olyant még nem evett. És mikor mondom neki, hogy "dehogy nem, hisz már csináltam neked ilyent", és nem emlékszik ,ettől totál begőzölök. Én azért emlékszem rá, ha ettem már homárt, vagy fésűkagylót stb. mert az nem minden nap van az asztalon. Ilyenkor tök ideg leszek, mert azt érzem kár belé az étel. Vagy mikor a párom rábeszél, hogy küldjünk ebből az ételből az anyjának, mert ilyent még nem evett, aztán pár nap múlva a visszaküldött kutyakajában látom viszont, (nem ették meg, mert túl idegen) attól eret tudnék vágni. De közben meg próbálok arra is gondolni, hogy nem mindenkinek ilyen fontos a jó étel, és nem mindenkinek hobbija az újdonságok kóstolása. Néha irigynek érzem magam, mert sajnálom attól aki nem értékeli, de néha meg azt gondolom jogosan akadok ki, mert mégsem egy lecsót kínáltam fel. Végül is irigy nem vagyok, mert szívesen osztom meg azzal ,aki értékeli. Más is van így ezzel?