Régebben is vittek magukkal az emberek szinte mindenhova, vagy ez csak az utóbbi években lett szokás?

50 éves vagyok, nekünk általános iskolában konkrétan tilos volt innivalót vinni magunkkal. Vittük a tízórait: szendvicset, vagy csak egy kiflit, illetve aki reggel tanítás előtt ügyeletre vittek be a szülei (mert pl. korábban kezdtek dolgozni), az vihetett iskolatejet, kakaót, de csak az ebédlőben (ott volt az ügyelet) lehetett meginni.

Ha napközben, tanítás közben szomjasak voltunk, szünetben a mosdóban ittunk a csapból.

Ma a legtöbb szülő ad a gyerekkel innivalót az iskolába (amúgy szerintem ez helyes dolog), de rágebben tényleg ne volt ez a "mindenhová viszem az innivalómat" dolog. Játszótérre se vittünk se enni, se innivalót. Ebédre vagy vacsorára hazamentünk, két étkezés között meg nem volt divat rágcsálgatni.

Én 42 vagyok, valóban nem volt régen ez divat. Általánosban csak egy osztálytársam volt folyton innivalója, tea volt azt hiszem, ezt kiürült citromleves palackban hozta mindig. Régen nem voltak olyan trendi kulacsok, mint manapság, és valóban csak osztálykirándulásra vittük a kulacsot.

Régen nagy kánikulában azért elég helytelen dolog volt nem vinni semmit, igaz, gyerekként kaptunk üdítőt, amíg a felnőttek söröztek, de az biztos, hogy nem fedezte a megfelelő folyadékbevitelt, és ez az üdítőzgetés, sörözgetés sem volt mindennapos, legalábbis nem nálunk. Melegben jó dolog, ha mindig van nálunk folyadék. Amúgy a csapból ittunk, igen. Meg kék kutakból, jártunkban, keltünkben.

Előző vagyok, ,az ásványvízivászat akkor jött divatba, mikor olyan 18-20 éves lehettem. Persze Pesten lehet, hogy már hamarabb elkezdődött.

Régen különben elég drága dolog volt az ásványvíz, természetesen csak üvegpalackban lehetett kapni. Néhány alkalommal ittam csak gyerekkoromban ásványvizet. De felnőttkoromra már mondhatni olcsóvá vált, meg ugye könnyen hordozható is lett a PET-palack miatt.

Erre a kérdésre nem lehet egyszerűen igennel, vagy nemmel válaszolni.

A "régebben" már önmagában felveti a kérdést, hogy "mennyire régebben", illetve a másik kérdés, hogy az illető hová is ment, hozzá tudott-e ott jutni a vízhez, vagy vinni kellett magával folyadékot.

Kirándulók, mezőn dolgozók természetesen vittek magukkal inni valót, a településen belül általában nem vittek magukkal vizet az emberek.

Fontos azonban azt is vizsgálgatni, hogy miért nem.

Egyrészt azért, mert a különböző ásványvizek árusítása viszonylag új üzletág, a '80-as években jelent meg a piacon a palackozott víz, és ma már az emberek többsége nem is iszok csapvizet.

Ez annyira elterjedt szokás lett, hogy teljesen megváltoztak a települések, közintézmények. A közterületeken is voltak kutak, ahonnan a lakosság a vizet hordta, és, ha a járókelők megszomjaztak, megálltak egy ilyen kútnál, tudtak inni, tehát fölösleges volt vizet magukkal vinni.

A közintézményekben pedig ivókutak voltak, ahol inni lehetett, tehát oda is fölösleges volt vizet vinni.

Itt egy retro ivókút, ami nem működik, de a lényege látható, a kart nyomva tartva egy 10-15 centiméter magas, ujjnyi vastag vízsugárból lehet szürcsölni:

https://www.youtube.com/watch?v=_ZND5JEV66g

Tehát régebben azért nem vittek magukkal az emberek mindenhova ásványvizet, mert az nem is létezett, viszont, ha inni akartak, arra volt lehetőségük.

Mostanság sok helyen valóban rossz minőségű a vezetékes víz, vagy a klór miatt kellemetlen, és ahol iható, még ott is leszokott a csapvíz ivásáról az emberek többsége, a csapokat, ivókutakat leszerelték, azzal is az ásványvíz ivására ösztönözve a lakosságot.

Az embereknek mindig volt szükségük ételre, így mindig vittek.

Az idősebb generációknak tök természetes volt, hogy amint felszállnak vonatra, távolsági buszra, azonnal elő a bicskát, szalonnát, pálinkás butykost, és tömni a majmot, mintha eddig éheztek volna. Egy Budapest-Monor járaton hangosabb volt a csámcsogás, mint a kerekek kattogása.

Ugyanez a generáció soha, semmilyen körülmények között nem vásárolt kész ételt. Csakis különleges alkalmakkor mentek vendéglőbe. Az én apám is hiperventillálni és huhogni kezdett, ha gyerekkoromban azt mondtam, szeretnék egy hot dogot vagy valamit. Dehogyis, úristen, hát az pénzbe kerül, anyád főz, meg hoztam vajas kenyeret, azt kell enni!

Iskolai büfét csak az orosztankönyvben láttunk. Le is döbbentünk rendesen, hogy bazki, ilyen van?! Nyolcadikos voltam, amikor nálunk is kezdték óvatosan bevezetni, persze csakis úgy, hogy ne legyen benne köszönet, nehogy elkapassanak minket... Sajtos-uborkás szikkadt zsemle, meleg kólaszörp. A világért sem mondjuk igazi kóla, hát az... kapitalizmus!

Szóval igen, a korábbi generációknak voltak furcsaságai az evéssel kapcsolatban.

Én ha kilépek a házból, viszem. Van, amikor minden előzmény nélkül rám jön egy száraz köhögés, akkor két korty, és nyugi van. (Ha véletlen nem viszem, akkor tuti, hogy akkor jön rám. Ha viszem, akkor meg nem kell, de nem kockáztatok.)

Amúgy én még az a korosztály vagyok, hogy pl. gyerek elé nem tettek vizet ebédkor, mert akkor "csak szlapál, és nem eszik", baromira utáltam. Emlékszem, szakközépbe is elmentem úgy, hogy kaját csomagolt anyu, de folyadékot nem vittem, és mások sem. Végszükség esetén a büfében egy kólát vett az ember. Főiskolán már mindenki előtt ott volt a petpalackban az ásványvíz.