Szilva cefrézése?

1. Felesleges megmosni, egyszerűen össze kell szedni, az sem baj ha nyomott, elkezdett rohadni, persze a penészes már ne menjen bele.

2. Ki kell magozni!!! Ha maggal főzik, nem egészséges. A magok ciánmérgezést okozhatnak. Mindenféleképp magozd, vagy ami már maggal erjedt, szűrőn át kell szűrni az egész cefrét.

3. Ha megindult az erjedés, még nyugodtan dobálhatsz bele gyümölcsöt, akkor nem lehet már, amikor kiforrt.

4. Ne szennyezd a cefrét élesztővel, és hasonló hülyeségekkel, szépen kiforr az magától. Felesleges bele. Mindegy gyümölcs el tud rohadni, és elkezdeni forrni bármi bontó és élesztő nélkül. (Maximum jó pár kiló cukrot, langyos vízben felolvasztva hozzá lehet tenni. Ezzel növeled a cukorfokot, több pálesz lesz, és a nedvesség is segít elkezdeni az erjesztés elindításában.)

Miért is? :)

Az én házi pálinkámmal nem igen szokott gond lenni. :D

Mondd csak kérlek, mi a hülyeség, hallgatom.

Srácok, szerintetek a hordóban mit csinál a gyümölcs, ha nem rohad? :D Kivirágzik?

Ha a földről veszed fel a túlérett, "loccsadt" gyümölcsöt, az tulajdonképpen felgyorsított állapota, mint ami a hordóban történik.Az is nyugodtan mehet a többi közé.

Igen, a lekvár és befőttkészítéshez kell a makulátlan gyümölcs, nem a pálinkakészítéséhez, aminek elsődleges folyamata, hogy elrohadjon a gyümölcs...Mert igen srácok, felvilágosítalak Titeket, hogy amit hordóba dobáltok gyümölcsöt, az is rohad...:D

tegnap 21:58

Ha szerinted a ROHADÁS és az alkoholos erjedés ugyanaz, akkor te inkább ne világosíts fel senkit semmiről...

Ami szerinted „elrohadás”, az a pektinek felbomlása (akár pektinbontóval, akár anélkül), az alkohol pedig abból keletkezik, hogy az ÉLESZTŐK elszaporodnak a cefrében, akár teszel bele, akár nem. Csak ha nem teszel bele, akkor a vadélesztők mellett sok minden más is elszaporodhat benne, az meg nem biztos, hogy a pálinkád előnyére válik, főleg így, hogy ennyire nem érted, mit csinálsz.

Értem én, hogy a tiednél rosszabb házipálinkák is vannak, meg hogy körülötted mindenkinek elég jó, mert „ilyennek kell szeretni”, dehát az emberek bármilyen alkoholt megisznak, hogyha ahhoz szoktak hozzá. Az ecet jobban kapar benne, mint az 50% alkohol, de nem baj, legalább „van ereje józsikám”.

Akkor jó a cefréd, ha kifőzés előtt van gusztusod megkóstolni. Neked van?

A 2. hozzászólás olyan, mintha az elkövethető hibákat gyűjtötte volna össze a hozzászóló. :) Fergeteges!

1. a gyümölcsöt mindig meg kell mosni, esetleges szennyeződéseket eltávolítani. Az összeszedett gyümölcsöt meg különösképp meg kell mosni, hisz az a földre leesett, lehet sáros, füves, beleszúródhat ág stb.

Csak és kizárólag olyan gyümölcs kerülhet a cefrébe, ami érett, fogyasztásra is alkalmas, tehát kvázi olyan, amit szívesen meg is ennél, a rohadt gyümölcs pl. nem fér bele ebbe, gondolom én azt senki sem enné meg.

2. A magvaváló gyümölcsöket kell kimagozni, szilvából van nem magvaváló is, én úgy szoktam magtalanítani, hogy a főerjedést követően leöntöm a cefrét a magról, mivel az a hordó aljára kerül. Valaki használ erre különböző házi készítésű "magozókat" ill. egyéb praktikákat... Olyannal is találkoztam, aki nem teszi bele a héját. Eszem megáll, és kvázi "tanítja", hogy az úgy jó, azt úgy kell, hogy annak a cefrében semmi keresnivalója, Siót gyárt a jóképű.

Az egyik kedvencem, a három felkiáltójel a kimagozásra figyelmeztetve, mindez történik azután, hogy már több hibát elkövettél, amennyiben a 2. hozzászólóra hallgatsz, majd ezt megtetézi a 3. pontban azzal, hogy úgy gondolja nyugodtan gyűjtögetheted a gyümölcsöt egészen míg le nem áll az erjedés. :) S ha ez nem volna elég, a 4. pontban utasít, hogy élesztővel "ne szennyezd a cefrét". :) Az utasít erre, aki a földről összedobált, részben rohadt gyümölcsből is cefrét gyárt, amit jól megnyom egy jó pár kiló cukorral. Cheers!

Nincs ebből semmi gond, nem kell szembe menni mindenkivel s azt feltételezni, hogy a többiek azok, akik túlgondolják a pálinkagyártást, mert az "enyémre nem szokott senki sem panaszkodni". Őszintén szólva egy jól sikerült pálinka pálinkafogyasztók egy jó részénél nem szokott pozitív véleményt hozni, mert nem ahhoz szoktak. Találkoztam már ilyennel, nem egy esetben kiváló pálinkára hallottam, hogy "lányos". Teljesen más van a fejekben a pálinkáról, mint amilyennek kellene annak lenni, mivel sikerült elég jól elb.szarintani az arról alkotott véleményt. A jó pálinka sokaknál elő- és/vagy utópárlatos, (bár utóbbi az, ami ugyan hiba is, de bizonyos gyümölcsöknél akár kicsit ízlés kérdése is). Szóval előpárlatos, jól kapar, érzed ahogy lemegy, (mint cigarettánál a torokhatás), egyből szinte érzed ahogy éget, könnybe lábad a szemed, talán még egy kicsit sós is jön a szádba, majd az utópárlat pedig hozza azt a jól megszokott nehéz ízt és "illatban" is azt a bűzt, ami sokaknál illatnak minősül s valami olyan hánytatóan kellemeset lehet tőle böfögni két óra elteltével is, hogy mennyei! Ez a jó pálinka titka sokaknál. Nem nehéz betartani, elég egy nem túl bizalomgerjesztő főzdébe vinni vagy ha magunk főzzük, egy picit úgy svábosan elveszünk az elején, aztán hadd menjen... A végén meg "jó ez még?" "Jó, hát!" Eprüvettaaaa? Egészségedre! Érzékszervi vizsgálat? Normális vagy???

Nem leszek népszerű a stílusom miatt, tudom, nem gond! :)

ma 12:53

„Őszintén szólva egy jól sikerült pálinka pálinkafogyasztók egy jó részénél nem szokott pozitív véleményt hozni, mert nem ahhoz szoktak.”

Ilyenkor igazából nem arról van szó, hogy milyen minőséghez szoktak, hanem arról is, hogy milyen stílushoz. A mai magyar minőségi pálinka (a minőségi házipálinkák nagy részét is beleértve) gyakran tényleg bátortalan, vagy egyoldalúan olajos-édes, többek közt azért, mert az előszerettel hangoztatott „többszáz éves hagyományok” helyett a borászatból átvett eljárásokkal cefrézik őket, de általában a finomítás részleteiben is könnyű elveszni, aminek gyakran az a vége, hogy minden szekunder aroma a kukába kerül. Mindez jó olyan szempontból, hogy szerényebb tapasztalattal sem lesz hibája a pálinkának, de cserébe nem kedvez az igazán gazdag karakternek.

Ha ugyanezeknek az embereknek egy 10 éves Jelínek szilvát mutatnál (sajnos ez az egyetlen itthon kapható minőségi klasszikus szilva, amit ismerek), arra valószínűleg nem mondanák, hogy lányos. Ezek az emberek általában nem a rosszat szeretik, hanem a vaskos-harapós (nem karcos!) oldschool pálinkát – attól függetlenül, hogy jó vagy rossz minőségű. A magyarnak a sörnél és a pálinkánál is megvan az az alapelve, hogy inkább legyen szarízű, mint vízízű.