Mi a pálinka szó jelentése?

Ma már jobbára elfogadott (az italszakmában és a köznyelvben is), hogy az eredetvédett magyar gyümölcs- és törkölypárlatot jelenti, de szigorúan véve még mindig kettős egy kicsit a jelentése. A 2000-es évek előtt bármilyen égetett szeszt jelentett (alapanyagtól és származási helytől függetlenül), illetve a 20. század második felében már köznyelvi utalás szintjén többnyire gyümölcs, törköly- vagy seprőpárlatot.

2002-től mesterségesen szűkítették le úgy, hogy csak az eredetvédett magyar gyümölcspárlatot jelentse (illetve lazább értelmezésben a törkölypálinkát is). De mint minden mesterséges nyelvi változtatás, két évtized alatt ez sem vált teljessé, pl. az értelmező szótár is a régi definíciót hozza, ami szerint minden tiszta égetett szesz „pálinka”. A hatálya szerint a „pálinkatörvény” sem azt mondja ki, hogy mit jelent a pálinka, hanem csak azt, hogy mit szabad „pálinka” megnevezéssel forgalmazni.

Ahogy az első írja, a szó közvetlenül szlovák erdedetű, de az „égetett” kifejezés még a latin vinum crematumból ered, ami európa-szerte égetett szeszt jelentett (szó szerint égett bort), és időnként már latinul is crematummá rövidült, ebből eredhet a szlovák pálenka (de pl. a brandy is).

Az égetett szeszeket viszont nem a pálinka szóval együtt ismertük meg, hanem korábban másképp neveztük őket (többek közt vinum crematumnak, majd tükörfordításban égettbornak). Az 1500-as években már viszonylag elterjedt volt itthon a lakossági célú szeszfőzés, bár az igaz, hogy a lokálisan sok bort termelő környékeken a korabeli égetett szeszek nem igazán tudtak versenyezni. (Itt inkább csak a romlásnak indult borokat és lőréket főzték le, vagy azokat sem.)