Miből készül a bundapálinka, vagy mi a jelentése?

Tavaly próbáltam kideríteni, de leírást én sem találtam.

A Patkányfogó (Émile Zola) magyar fordításában láttam többször ezt a szót, ahol a legolcsóbb, nem tudni miből párolt, undorító, karcos töményet jelentette, amit a kocsmák udvarán főztek. A neve is arra utalhat, hogy mindent belefőznek, ami épp kéznél van és megerjed. Idegen nyelvre általában olcsó/rossz italként fordítják (hooch, stb).

A francia regényből a „schnick”-et fordították így, ami szintén ezt jelenti.

hmm.. a legtöbb említés alapján úgy látszik, hogy bundapálinkának hívtak minden olyan égetett szeszt (magyarok lévén nyilván legtöbbször gyümölcspárlatot), ami nem szeszfőzdében készült.

pl: [bundapálinka: kocsmai 26 krajcáros fehér pálinka] ( [link] )

Ezek a nem kívánt anyagok cefrézéskor keletkeznek (szakszerű erjesztéskor kevesebb fajtájú és mennyiségű, de valamennyi mindig). Lepárláskor a nagyobb részüket el lehet választani (normális esetben a második lepárlás elő- és utópárlatával), de ugye minél többet vesznek el az elejéből-végéből, annál több megy kárha az alkoholból is. Ez a spórolás és a rossz cefre vezet oda, hogy az olcsónak szánt vagy amatőr pálinka karcos-büdös-fazékízű. (A bolti persze nem, mert mindenféle határértékeknek kell megfelelnie, szóval abból az olcsó inkább csak ízetlen.)

Ilyen sarki kocsmába való „májlakkok” valószínűleg többféle (természetes) módszerrel is készültek (pl kármentő lepárlással, vagy rossz cefrék egyszeri lepárlásával), szóval az egészségkárosító hatás változó lehetett, és inkább a rossz alapanyag, rossz íz és karcos jelleg volt az, ami összekötötte a „bundapálinkákat”. A legveszélyesebb összetevő a metil-alkohol, de annak a nagy része különösebb áldozat nélkül elvehető a rézelejével.