Sok helyen írják, hogy nem attól függ a bor minősége, hogy mennyibe kerül. Akkor honnan tudom melyik jó bor és melyik nem?

Az árától is függ, mert adott színvonalat nem lehet akármennyiből kihozni. Mindig van egy bolti ár, amiből az adott minőség megvalósítható. A jobb bornak általánosságban már a szőlő termesztésétől kezdve magasabbak a költségei (pl. a tőketerhelés miattt). 600 forintért nem kapsz jó bort, más kérdés, hogy a 400 forintosat is meg lehet szokni, attól még rossz marad.

Másrészt viszont mindenki annyiért adja a rossz/közepes bort is, amennyiért akarja, és a bornál tényleg nagyobb az ár/érték ingadozás, mint teszemazt a whiskyknél, vagy akár általánosságban a töményeknél.

Az italoknak szubjektív élvezeti értékük van, amit ráadásul megdöbbentő mértékben befolyásolnak a fogyasztó előítéletei és az igényessége is, a laptopnak viszont teljesítménye van, ami jórészt számszerűsíthető és objektívan leírható, nem nagyon lehet elhazudni.

Egyrészt Phoney-nak kb 99%-ban igaza van. Vagy inkább 99,99%-ban. Egy bizonyos ár alatt bizonyos minőséget nem nagyon kapsz meg. Ritka kivétel, amikor valamilyen üzleti stratégia (kérdés, hogy ez jó-e vagy sem) okán egy termelő önköltségi ár alatt ad el tételeket - méghozzá nagyforgalmú üzletláncokon keresztül, nem is keveset. Láttam/láttunk már ilyet. Írtó ritka, konkrétan egyetlen pincészet két tételét tudnám csak megemlíteni, de létezik ilyen is.

Összességében viszont tényleg azt lehet mondani, hogy ami túl olcsó, az szinte biztosan nem jó, de azt nem lehet mondani, hogy ami drága, az biztosan jó. Jó lenne, de ez ábránd.

Hogy lehet tudni, hogy melyik bor jó, és melyik nem? SZomorú dolgot mondok, ha laikus vagy, és állsz a boros polc előtt, akkor nagyjából sehonnan. Azt jobban meg tudod állapítani, hoyg melyik bor NEM jó - egy 2013-as Irsai Olivér, vagy átlag rozé, ami a boltok polcán maradt, és még mindig ott van, így, 2016-ban. Egy 11% alkoholtartalmú vörös. Egy hidegebb évjáratban készült, és nem kifejezetten drága félédes magyar vörös (hopp, itt bejön az ár is). Ilyesmi. De, hogy melyik jó, azt nem lehet tudni, csak akkor, ha ismered a konkrét bort, vagy ismersz valakit, aki megbízható kóstoló, és szerinte jó. Persze nem árt, ha az ízlése is hasonló a tiedhez.

Magyarországon még az is nehézkesen működik, hogy pincészetekben megbízhassunk, és ne kelljen legalább a konkrét bort ismerni, elég legyen a pincészetet. A legtöbb pincészetnek - a jobbakat is ideértve - sajnos nehézkesen megy évről évre konzisztens minőséget lerakni az asztalra. (Figyelem! A konzisztens minőség nem azt jelenti, hogy legyenek hasonlóak a borok, sőt... csak, hogy a minőség legalább ne ingadozzon. Igény szerint kifejthetem bővebben.) Pár pincészetnek eléggé jól megy, de nem ez a jellemző.

Szóval rengeteg tapasztalat, lehetőleg saját, vagy megbízható másodkezi. A különféle borversenyek eredményei és ilyen-olyan plecsnik a borokon NEM tartoznak a megbízható indikátorok közé. Igény szerint ezt is kifejthetem, bár az hosszú lesz akkor :)

"Akkor honnan tudom melyik jó bor és melyik nem?"

Onnan, hogy megkóstolod, és ízlik, vagy nem ízlik.

Sznob barátom a cimke alapján választott bort, amikor kínáltam, holott a kannásban egy héttel azelőtt tokajhegyaljáról hozott aszú volt (és 6szor olyan drága), de ő a kanna alapján ítélkezett és nem hagyta, hogy végigmondjam.

Vagy az ellenkezőjére is tudok példát mondani, kicsit untam már, hogy a kártyacimboráim közül egy-kettő eljátszotta a nagy konyakszakértőt és ízlelgették meg csettingettek meg rágcsálták és mondták a magukét.

Egyszer egy kifogyott Remy Martin VSOP üveget nem kidobtam, hanem feltöltöttem kommersz 1500 forintos noname brandy-vel.

Kártyázás közben ment az ízlelgetés, meg az érzed hogy milyen telt meg selymes duma. Aztán amikor elfogyott, és kellően becsiccsantottak, akkor bevallottam az igazat. Mivel már kicsit spiccesek voltak, nem vették a szívükre, és jót röhögtek a dolgon, de azóta egyik sem akarja eljátszani a konyakszakértőt, hogy ő ízről mindent elmond a konyakról...

Még annyit hozzátennék, hogy, mint ahogy előttem is írták a "jó bor" fogalma elég szubjektív. De ez véleményem szerint nem azt jelenti, hogy lehetetlen lenne egy borról objektíven megállapítani, hogy rossz, vagy jó, hanem azt, hogy az emberek többsége úgy általában és/vagy hangulattól függően egy-egy stílust kedvel/akar iszogatni éppen.

Épp ezért egy pokolian frissítő, arcbamászó, kirobbanóan vegetális könnyű fehér nem lehet sem jobb, sem rosszabb, egy olajos, sűrű, extraktban gazdag testes fehérbornál. Vagy ugyanígy egy lendületes, tanninban szegény, de szárnyaló vörösbor, vagy egy tanninban gazdag, sűrű vörösbor - mindkettőből van jó és rossz. Lehet valaki nem szereti a tanninban gazdag, testesebb vörösborokat, így neki egyik sem fog tetszeni. Ettől meg tudjuk mondani, hogy hopp, itt sok a tannin, de szépen érett, nem tapadós, nem bántó, klassz. Hopp, ott ugyanolyan sok, de rátapad a nyelvünkre, mindenünkre, kellemetlen, bántó. Vagy, ha szép euferizmussal élünk "fiatalos". Szóval adott stíluson belül tudunk differenciálni jót és rosszat, de mivel sokféle stílus van és nem mindenki vevő mindegyikre, általánosságban mindenkinek tetsző bort nehéz mondani. A legpazarabb borok is nagy valószínűséggel nem tetszenének sok embernek. Főleg, ha valaki nem tapasztalt borivó - mert olyankor nehezebb is értelmezni egy-egy bor stílusát, és hova tenni.

Nem tudod, mert ízlések és pofonok.

Most nevezték át nemzetünk büszkeségét Tokaj Kereskedőházról Grand Tokajra. A bor ugyanaz marad persze. Az átmárkázás célja csupán annyi, hogy ugyanazt a középs zart drágábban el lehessen adni az új címkékkel. Kb. ezt magyarázta T. András fb-elnök úr.

Lehet egy olcsóbb bor hibátlan, és a drágább rossz. Ha biztosra akarsz menni, lehet tippeket szerezni, én csak a saját tapasztalatomat írom. A Günzler-Bock-Gere-stb. istenségek 20 euró pluszos borai gyakran húzzák össze a szádat a sok tannin miatt, de egy hasonló árfekvésű brunello pl. többnyire nem okoz csalódást. Egri bikavérből is elég jók ezek. A Chateau akármicsodás bordeaux-ik vagy chileiek meg feleennyiért, vagy még olcsóbban is gyakran sokkal jobbak.

A fehéreknél ami nem okozott még csalódást:

Nyakas mindig hozza a megszokottat. Lehet, hogy unalmas, de jó szokott lenni. Persze van sok jó, de nekem változó, hogy sikerül egy pannonhalmi, Kreinbacher vagy Tachler pl. Hol jobb, hol rosszabb. 2015-ösnél régebbit Irsaiból, rozéból - ahogy már írták - semmiképpen se vegyél. Ezen kívül az új-zélandi chardonnay, savignon blanc szinte mindig nagyon jó. Én így tapasztalom.