Milyen szőlőből készült bort ajánlanátok kezdő borfogyasztó számára?

Ez most picit gonosz kérdés, de rávezet arra, amit mondani akartam:

A malbec-ről nem lehet elmondani, hogy testes, nagy vörös bor? Egy Brunello Montalcino miért kerül annyiba?

Oda akarok eljutni, hogy mindaz, amit elmondasz felettébb érdekes. És persze a cikk egy kicsit fellengzős volt, de röviden összefoglaltad három szóban. Csak ezek után nem lehet rámondani egyetlen borra sem, hogy van fajta jellege, vagy főleg termőterületi jegyeket tud hordozni. Ez addig vezet, amíg a végén azt sem lehet mondani rá, hogy bor, hanem szőlőből és organikus élesztőből készült erjesztett italkülönlegesség. Nagyon PC lesz, de nagyon messze visz.

A végén oda jutunk, hogy egy bizonyos palackról lehet csak beszélni sorszám alapján, mert két lefejtés között is különbség van.

Ez a kezdőt nem érdekli. Ha ízlik neki egy bor, akkor vagy nem fogja érdekelni a többi és csak azt fogja keresni, vagy hasonlókat. És ha egy jellegtelen malbec vagy olaszrizling lesz az első élménye, rettenetesen csalódni fog a piacon ott lévő többi, azonos szőlőből készült termékkel kapcsolatban.

Amúgy a téma annyira megfogott, hogy gondolkodom egy olyan borkóstoló tematikán, amiben ezt a három faktort lehet szépen elkülöníteni egy adott fajtán belül azonos borvidéken belül.

Hű, dehogy, egyáltalán nem gonosz kérdés, sőt, egy nagyon-nagyon jó és rendkívül fontos kérdés. Fontos fogyasztói szemszögből, termelői szemszögből, sőt borvidéki, de akár országos szintű stratégiai kérdésként is. Őszintén szóval ez a témakör, amit most felvetettél az egyik legsokrétűbb, izgalmasabb és fontosabb kérdés, amit itt a GYK-n bor témában eddig láttam. Nem hiszem, hogy ki tudom fejteni teljes terjedelmében, tekintve, hgoy karácsony van, de azért megpróbálom tömören.

(Amúgy a cikket, amit linkeltem, nem én írtam, az Balogh Zolinak, a Somlói Apátság Pince tulajának az írása - csak a tévedések elkerülése végett :) )

Szóval az, hogy mi is az a fajtajelleg, meg termőhelyi jelleg, baromi nehéz meghatározni. Sokkal nehezebb, mint bárki gondolná. Sokan, főleg a kezdők, úgy tekintenek a különféle szőlőfajtákra, mint a különböző gyümölcslé-fajtákra: van sokféle ananászlé, almalé, meg narancslé, de azért tudjuk pontosan, milyen egy narancslé a maga keretei között, meg tudjuk, mit várhatunk egy ananászlétől. Valami ilyesmit gondolnak, amikor Furmintról, Chardonnay-ről, Olaszrizlingről, Szürkebarátról, vagy bármi másról van szó. Akár Malbec-ről. ;) A valóság ezzel szemben az, hogy egy-egy szőlőfajta borának _nincs_ ilyen könnyen meghatározható karaktere. Két Olaszrizling között, csak, hogy maradjunk ennél a példánál, döbbenetes különbségek tudnak lenni, ami nagyságrendileg sem összemérhető két narancslé közötti különbséggel - sokkal inkább egy narancslé, meg egy almalé közöttivel. Bírom, amikor az emberek ajánlgatják a soproni Kékfrankost, a szekszárdi Kadarkát, sőt, horribile dictu, az Egri Bikavért - miközben ha leveszünk egy-egy soproni Kékfrankost a polcról, ha csak nincs elég releváns ismeretünk, tapasztalatunk, nem igen tudhatjuk, mire számíthatunk, mert nincs egységes ízkép, stílus, semmi.

Itt kétfelé bontanám a problémát: egyrészt arra, hogy egy szőlőfajta ízképének megismerése a borászati (sőt, szőlészeti!) stílusok miatt is rendkívül nehéz, több tucat bor kóstolása, sok évjáratból, sok stílusból minimum kell... én úgy gondolnám, hogy egy-egy szőlőfajtából három számjegyhez közelítő számú tapasztalatot kell összeszedni, hogy úgy nagyjából értse az ember, milyen is az a bor. A helyzetet bonyolítja, hogy a fajták amúgy sem egységesek, beindultak (szerencsére!) magyarországon is a klónszelekciós munkálatok, törekvések. Olaszrizlingől sem csak a B2 klón van már mindenfelé, bár a legtöbb helyen sajnos még az, és így megy ez a többi jelentős fajtánál is. A különböző klónok meg nem csak termesztési értékre és tulajdonságokra különböznek, de ízképükben is. Én évente nagyjából 100 palack bort veszek, és nagyjából 4x ennyifélét kóstolok, így kb évi 500 bort tudok végigmustrálni, de nem mondom, hogy minden - vagy akár túl sokféle - szőlőfajta karakterét megfejtettem már.

A másik probléma a szőlőfajta ízképét kísérő termőhelyi jelleg, aminek a megértése is rendkívül nehéz dolog úgy mélységeiben. A naiv kép az, hogy a szőlő gyökerei akár 20-30 méterre is le tudnak hatolni, jó sok féle közetet érintenek, és jól felszívják az ásványokat, amik majd megjelennek az ízképben. A valós kép ennél félelmetesen összetettebb - egyrészt a kőzetalkotó ásványok, de még az ásványokat alkotó elemek jó része is kiérezhető mértékben nincs jelen (!) a kész borokban. Sima analitikai kémiai tény. Persze, ezen elemek egy része valóban beépül a szőlőbe, de azzal nem magyarázható a termőhelyek közötti tényleges különbség. Bizonyára a talaj kémhatása befolyással van a szőlő élettanára, ezáltal a gyümölcseinek ízvilágára, valamint a talaj egy komplett ökoszisztéma, nagyon bonyolult mikrobiótával, amely mikrobióta szintén talajtípustól is függ - viszont ezt a műveléssel jól szét lehet rombolni. Erre épül a mikro- és mezoklíma a termőhelyeken, ami szintén befolyásol mindent, mégsem ezt szokás érteni azalatt, amikor az ember kiérzi a termőhelyet a orból, nem ezt szokás érteni terroiron. Mindegy, ennyit az elméletről, a lényeg az, hogy nem igazán értjük még, hogy mitől alakul ki a termőhelyi jelleg, és hogy egy termőhelynek, úgy természetesen, milyen konkrét jellege is van. Azt azonban fontos érteni, hogy ezt nem csak borászati technológiák, hanem szőlészeti módszerek, döntések is befolyásolják, szinte egész bizonyosan.

Namost, ami borvidéki stratégia szempontjából, és fogyasztói szempontból is fontos kérdés: az, hogy van-e egységes stílusa a bizonyos fajtákból és bizonyos borvidékeken előállított boroknak. Ahogy írtam, itt, Magyarországon nincs. Ez gond. Ahogy írtad, az egyszeri borfogyasztónk iszik egy Olaszrizlinget, tetszik neki nagyon, legközelebb vesz uyganarról a borvidékről és évjáratból egy másik termelőtől Olaszrizlinget, és teljesen más lesz. Csalódni fog jó eséllyel, ez így van. De ez NEM jelenti azt, hogy a másik Olaszrizling jellegtelen lenne, ez az alapvető tévedésed, erre próáltam sokat utalni. Hogy alapvető szőlészeti-borászati döntések tucatjait hozza meg a termelő, mielőtt a bort a piacra dobja, és mindegyik lépés változtatja a végeredményt. De ettől nem kell, hogy jellegtelen legyen, hanem más jellegű. Viszont a fogyasztó lehet elégedetlen lesz. A borvidék pedig szenved, mert nincs jellege, nincs stílusa, nem tudja a fogyasztó, hogy mire számíthat tőle. Ha valaki leemel egy polcról egy Wachau-i Zöldveltelini-t, tudni fogja nagyvonalakban, mire számítson. Ha levesz egy Loire-völgyi Sauvignon Blanc-t, akkor is. És még mehetne a sor sokáig. Küvékig is. Tudjuk mire számítsunk egy bal parti bordeaux-i blendtől. Egy egri bikavértől nem. Egy soproni kékfrankostól sem. Ez pedig azon múlik, hogy az adott borvidék mennyire tud egységesen dolgozni, egységesen fellépni, mennyire tudnak egy jól felismerhető és jól kommunikálható stílust kialakítani. Az egyediség ettől nem feltétlen veszik, az a stíluson belüli egyedi finomságok szintjén megvan. Kérdés, ez bevállalható kompromisszum-e. Mindenesetre azok a borvidékek tudnak sikeresek lenni, akik képesek arra, hogy egyes borok tekintetében egységes stílussal álljanak a borszerető közönség elé. Ez itthon egyáltalán nincs meg. Ennek okairól, az ide vezető útról, a mostani alakulásáról oldalakat lehetne írni, de attól tartok, erre most nem lesz időm.

Amúgy Malbec: ha csak egy szőlőfajtát mondasz, akkor arról nem, nem lehet mondani, hogy testes, nagy vörösbor. A gonosznak titulált kérdésedre ez az egyértelmű válasz. Semmit nem lehet róla mondani. De sokkal többet tudunk róla mondani, ha azt mondjuk, hogy argentín Malbec, vagy épp Francia, Cahors-ból - kóstolj meg egyet Argentínából és egyet Cahors vidékéről, mindkettő Malbec, de teljesen egymás ellentétei lesznek. Egyrészt. De legalább Argentínáról meg Franciao-ról el tudunk valamit mondani egy szőlőfajta borának tekintetében. Próbáld ezt elmondani a magyar Olaszrizlingről. Illetve látom, próáltad, de felesleges, mert nem lehet.

Szóval egyrészt fontos, hol termesztették. Másrészt meg pontosan, mivel a borász szándéka szerint lehet bármilyen borból kb bármit csinálni, nem lehet általánosságban így beszélni szőlőfajtákról. Tudod mit lehet mondani? Azt, hogy a Malbec azonos feldolgozás mellett testesebb, vastagabb bort fog adni, mint egy Pinot noir. Ennek úgy nagyjából van értelme. Potenciálról beszélhetünk. Egy Syrah-ban benne van a potenciál, hogy baromi sötét, vaskos, tanninos bort adjon. A Kadarkában mondjuk kisebb potenciál van ugyanerre. De azt nem mondhatod, hogy jajj, ez egy (magyar) Syrah bor, leveszem a polcól, biztos sötét, vastag, tanninos lesz. Mutatok neked jópárat, ami remek Syrah, tényleg, baromi jó bor, de nagyon nem ilyen.

Mi ebből a tanulság? Ha egy kezdő pincészetet várt, tuti meglepetések érhetik. Kellemetlen, vagy kellemes, de meglepetés, az tuti, ha azt gondolja, hogy ugyanaz a szőlő, akkor hasonló lesz a bor.

Amúgy a kóstolód ötlete nagyon jó, én szoktam ilyeneket szervezni, jó nagy rácsodálkozásokat szokott okozni :)