Milyen szőlőből készült bort ajánlanátok kezdő borfogyasztó számára?

Azok a jó kis macskahúgy szagú, új-zélandi sauvignon balnc-ok Ohhh!

Ha minden borról elmondanánk, hogy lehet belőle lágy, nem karakteres, jellegtelen, könnyen befogadható borokat készíteni. Az nagyon PC lenne.

Én már ittam cab.sauv-ot, ami friss volt, mégis enyhén savas, nem hordózott, könnyű nyári játszási bor volt. Hajós-Bajai vidékről könnyű ilyet találni. Ezzel az állítással azonban nem lehet kijelenteni, hogy általában egy cav.sauv ilyen. Laposa mit csinál, nem jelenti, hogy a termőtalaj jellegeit nem hordozza magán a bor. De ehhez elég csak a magyarázat logikáját végiggondolni.

Igen, minden típusú szőlőt el lehet rontani. Tehát ne igyon bort?

Igen, minden típusú szőlőből lehet könnyű, asztalit csinálni. Tehát ne is fizessen egy borért 600/liternél többet?

"Azok a jó kis macskahúgy szagú, új-zélandi sauvignon balnc-ok Ohhh!"

A macskapisi ugyan jelen van az új-zélandi SB-k egy részében, mint illatjegy, nagyobb részében viszont nincs. Másrészt, amiben jelen is van, az emberek jó részét nem zavarja, sőt, hozzáad valamilyen fura módon a komplex és kellemes illatérzethez. Hasonló ez, mint amikor egy jó, érett rajnai rizlinggel és az erős, petrolos illattal találkozunk -úgy alapvetően a fene akar petrolt szagolgatni, de az emberek jó részének, a többi illatjegy mellett ez komplexitásnövelő és kellemes hatású egy rajnaiban. Persze különbözőek vagyunk, és mindenkinek más jön be, de erre már a legelső itteni hozzászólásomban utaltam. Pokolian nehéz látatlanban valakinek ajánlani olyasmit, ami döntő részben az abszolút szubjektív ízlésen múlik, marad tehát a tippelgetés.

Az, hogy egy bor nem hordozza magán a termőhely jellegzetességeit nem feltétlen borhiba, az egy döntés. Látom, nem olvastad el a linket, amit ajánlottam :)

A lényeg általánosságban: egy borban meg lehet mutatni a termőhelyet, a szőlőt/szőlőfajtát, illetve a borászt magát, ilyen-olyan borászati technológiák által. Ennek a háromnak valamilyen keveréke található meg minden borban. Az a borásznak egy jobb esetben tudatos döntése, hogy melyikre akarja helyezni a hangsúlyt. Ha nem a terroirra, akkor az ő döntése. Ezt ő elérheti sokféle módon, Olaszrizlingnél pont könnyű dolga van. Az Olaszrizling elég neutrális, sok mindent ki lehet hozni belőle. Pont ezért alkalmas a terroir bemutatására, ha valaki azt akarja. De pont ez teszi lehetővé azt, hogy elvigyük tökmás irányokba is - egy nagyon könnyű, friss, jól iható, kellemes illatú bor irányába, korai szüretelés, savra, lehetőleg hajnalban, full reduktív feldolgozás, zéróhoz közeli érlelés, minimális (!) CO2, aromásító fajélesztők használata (működik Olaszrizlingnél is). De el lehet vinni nagy-vajas-selymes irányba, pl seprőn tartás-kevergetés, ami vel az almasavat tejsavvá bontjuk, ami hatásában egyből egy selymesebb ízt ad, valamint megfelelő hordók választásával. Mindkét esetben háttérbeszorítod a terroirjegyeket, mert más jegyeket helyezel erőteljesen előtérbe. Szóval ennek az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy egy bor jellegtelen, vagy rossz. Ez is egy jellegzetesség, egy út - teljesen más, mintha a terroirra helyeznénk a hangsúlyt, de nem jobb, vagy rosszabb nála, csak más.

Szóval akkor megint csak ott vagyunk, hogy terrior jelleget szépen mutató olaszrizling borokat lehet úgy is elkészíteni, hogy azok semmi föld tónust ne vinnének magukkal és semmit ne mutassanak meg a dűlő tulajdonságaiból. Mert a borász úgy akarja.

Tud-e egy malbec-ből könnyed, nyári asztali bort csinálni egy borász, ha akarja?

Neked is, és mindenkinek boldog, békés karácsonyt! :)

És a karácsonyi ontopic rész :)

"No meg, ami igazán jó édesből, azt nem fogja egy kezdő kifizetni."

Nem tudom, a másik topicban összeszedtem pár édeset a 2500-4500 forintos kategóriában, szerintem, ha egy kezdő kicsit jobban el van eresztve pénzügyileg, ilyet simán bevállalhat, de tény, hogy a jó édesek általánosságban drágábbak, mint a jó szárazak.

"Szóval akkor megint csak ott vagyunk, hogy terrior jelleget szépen mutató olaszrizling borokat lehet úgy is elkészíteni, hogy azok semmi föld tónust ne vinnének magukkal és semmit ne mutassanak meg a dűlő tulajdonságaiból. Mert a borász úgy akarja."

Igen, nagyjából. Amúgy ez ennél egy jóval összetettebb téma. Az, hogy mi is a terroirjegy, és főleg az, hogy miért, bőven nem triviális kérdés. Erről oldalakat, sőt könyveket lehetne írni, itt azonban inkább csak újra megismételném: a borász egy borban be tudja mutatni a terroirt, a szőlőt, meg saját magát. Az, hogy melyikre helyezi a legnagyobb hangsúlyt, az ő egyéni döntése, és egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Lehet, te úgy gondolod, az Olaszrizlingnek az a dolga, hogy a terroirt közvetítse, de sok ember meg mást szeret ebben a fajtában, és más stílusok jönnek be, nincs ezzel semmi gond.

"Tud-e egy malbec-ből könnyed, nyári asztali bort csinálni egy borász, ha akarja?"

Persze, hogy tud. Nagyobb tőketerhelés, korábbi szünet, alacsonyabb hőmérsékletű erjesztés, fenolos komponensek kioldásának mérséklése (erre van több mód), más fajta élesztők használata, nagyobb méretű és dongavastagságú, pörköletlen hordók használata, vagy akár acéltartály, agyagedény, betontojás. Ezek egy részével persze a rozék, vagy legalábbis sillerek irányába megyünk el.

De mondjuk kapásból, ha a hozamkorlátozáson enyhítünk valamit, és több szőlőt hagyunk a fürtön, akkor a fenolos érettség elérésekor alacsonyabb cukorfokunk lesz a szőlőben, ami alacsonyabb potenciális alkoholt jelent a borban, amitől már könnyedebb lesz az eélkészült borunk. A szőlőt a fenolos érettség elérésekor lehet szüretelni, nem kell túlérésbe vinni, egyből elkerüljük a lekváros ízeket. Az erjesztéskor elég csak kicsit figyelni a hőmérsékletre, nem kell megengedni, hogy 30 fok felé, vagy 35 fok közelébe menjen a folyamat. Aztán nem kell használni mindenféle pektinbontó enzimet, ami kb kirobbantja a fenolos komponenseket, pl tanninokat, vagy a sötét színért felelős antocianinokat a szőlőből. Anélkül is megy a folyamat, megy azok kioldódása, csak kevésbé agresszívan. A kén jelenlétét az ésszerűség keretein belül lehet mérsékelni - a kén is megdobja ugyanis a fenolos komponensek oldódását. A seprőn tartással is lehet játszani, mert az elhalt élesztősejtek befolyásolják a bor színét, és ami még fontosabb: a tanninok minőségét. Az élesztők sejtfalát jó részben mannoproteinek alkotják, amik az élesztők elhalása után felszabadulnak és összekapcsolódnak a tanninokkal. A tanninok nyers érzete ezáltal csökken - pedig nem érleltünk semmit, egyszerűen finomseprőn hagytuk a bort. Ha fel is kavarjuk a finomseprőt, ezt csak fokozzuk. A fa hatását pedig érdemes csökkenteni, sőt, az oxidáció mértékét is, hogy tercier aromák helyett a primerek legyenek előtérben. Így most hirtelen, de persze ennél is jóval több eszköz van a kezünkben és a téma ennél jóval bővebben is kifejthető lenne.

(A finomseprőn tartással és felkavarással kapcsolatban még annyit, hogy bár a tanninok húzósságát csökkentjük ezáltal, a folyamat közben almasav bomlik tejsavvá, ami viszont vastagabbá teszi az anyagot, úgyhogy ezzel is kell játszani. Ha kellően érett, de nem túlérett a szőlőnk, a borkősav:almasav arány kellően nagy lesz eleve. A battonage mértékét meg jól meg lehet választani. Mondjuk én eleve nem hiszem, hogy jó dolog egy vörösben almasavat hagyni, de ez az én szubjektív véleményem csak.)

És köszönöm a dícséretet :)

Én úgy érzem, hogy a bor egy nagyon érdekes téma, érdemes róla beszélni, érdemes a másik véleményét megismerni, sőt, érdemes kifejteni, ha más véleményen vagyunk, ebből is lehet tanulni, meg tapasztalatot szerezni - ha mást nem, látjuk, hogy mi él az emberek fejében a borról, ami engem speciel kifejezetten érdekel (bár gyakran teljesen elkeserít...).

Szóval igen, jó ehhez türelemmel hozzáállni, bár lehet néha én is túl keményen, vagy fellengzősnek hatóan írok, ha így van, akkor elnézést, és nyugodtan szólj rám :)

És persze továbbra is szívesen veszem a véleményed, minden itt, vagy pl a nagy, testes fehérboros topiocban, vagy bárhol máshol leírtakkal kapcsolatban :)