Szerintetek tortent javulas a magyar borok, minosegen, megitelesen, piacrajutasan az elmult 2 evben?

No, első körben egy apró terminológiai kérdést szeretnék végleg a helyére rakni:

A borsznob és a sznobizmus jelentését. Nagy jelentősége nincs, de engem valamiért zavar, ha valaki teljesen tévesen használ kifejezéseket, vagy rosszul tud dolgokat.

A fura dolog, hogy többször is próbáltam már elmagyarázni, mit is jelent ez a kifejezés, így nehéz megértenem, miért sikerül még mindig teljesen helytelen értelemben használni. Olyasmit persze véletlen sem gondolunk a bezélgetőpartnereinkről, hogy direkt, provokálásból használ valamit rosszul :) Szóval utoljára nekiugrom.

Először egy wikipédia cikk a szó jelentéséről:

[link]

Érdemes átolvasni. Borsznob az, aki szeretné magáról elhitetni, hogy ő nagyon ért a borokhoz, illetve csillogtatni, hogy mennyire intellektuális dolog is ez, illetve megmutatni, hogy nézd, mennyi pénzem van, ilyen és ilyen borokat vehetek. Közben valódi tudásvágy nem hajtja, nem akarja megismerni a borok világát. Látszat, önfényezé a cél. Ilyen értelemben a borsznob fellengzős kifejezéseket használ ugyan, de valódi tudással nem rendelkezik a borokról. És pont azért, mert a látszat a legfontosabb, pont ő lesz az, aki Bock, meg Gere borokkal parádézik - hiszen azokat felismeri mindenki, és nagyjából azt is tudja róluk egy átlagember is, hoyg drága borok. A borsznob az életben nem fog Iványi Zsófi bort inni, mert nem tud vele villogni. (Mellesleg aligha fogja ismerni is.)

Most pedig arról, hogy miért akkora méretben termelnek a termelők, amekkorában, és hogy jut el a bor a fogyasztóhoz.

Van az a magyar bortermelő réteg, akiknek ténylegesen szívügye a bor, imádják a bort, beleteszik a teljes lelküket a borba. Ilyen termelőket soroltam párat a kilences hozzászólásban. Ezek a termelők rengeteget gondolkoznak azon, hogy hogyan is kéne a bort még jobbá tenni, rengeteget kísérleteznek, sokszor komoly veszteségeket is bevállalva ezért (egy félresikerült kísérlet eredményét nem dobjék piacra). Jellemzően ők max 5-6 hektáron dolgoznak - és nem is nagyon lesz ennél nagyobb a birtokméretük. Ekkora birtokméret az, amit még személyesen jól lehet irányítani, aminél minden tőkét lehet ismerni. Nem kell azonban azt hinni, hogy ezekből jelentéktelen tételek készülnek csak, és nem ismerheti meg őket a piac. Egy 30-50 ezer palack bor is készülhet és kerülhet piacra tőlük. Több tízezer palack meg már el tud jutni jópár helyre.

Aztán van egy réteg, aki szintén komolyan veszi a bort, komoly minőséget céloz meg, ennek érdekében szintén sokat kísérletezget. Kevésbé tud mindent uralni, és gyakran iparibb módszereket használ, de az eredményre ritkán van panasz. Ilyen pl mondjuk a Heimann pince, a St Andrea pince, a Laposa családi birtok. Ők már 20 hektár környékét, és évi 150-160 ezer palackos termelést is elérik.

Viszont kinkek termeljünk, hogyan jussunk el a fogyasztókhoz? Ez egy borzasztó fontos kérdés, jelenleg talán a legfontosabb kérdés, ami a magyar bort érinti. Van a magyar bornak sok gondja, de valószínűleg tényleg az a legnagyobb, hogy az igazán jó borok nehezen érnek el a fogyasztókhoz. Kezdjük egy kicsit hátrébbról a kérdést. Hogyan alakult ki az, hogy az emberek azt hiszik, hogy Bock meg a Gere a csúcsborászok, az ő boraik a top magyar borok? Idézném egy másik hozzászólásom itt a gyakorin:

"Általános, hogy ha valaki, aki nincs igazán benne a borok világában - tehát az emberek döntő többsége -, ha valami nagy és drága vörösről van szó, Bock és Gere jut eszébe. Esetleg még egy-két nagy, többnyire villányi név. Ezek a termelők a 90-es években kapaszkodtak fel, amikor is igen könnyű volt a szocialista tömegtermelés után olyan borokat villantani, amitől a lőréhez szokott tömegek hátast dobtak. Sajnos ezek a borok azonban korántsem voltak jók (és most sem azok), maximum annak tűntek a szocialista idők borai után, de hogy-hogy nem, ezek a termelők irdatlan háttérrel nyomatták magukat, elhitették az emberekkel, hogy igen, az ő boraik a csúcsok, az emberek pedig akkoriban ezt könnyen elhitték. Sokaknak - a legtöbbeknek - még most is ez a kép él a fejében, lásd, neked is. De egyre többen tekintgettek ki, vállalhatóbb (azaz nem ezer forintos hipermarketes) külföldi borokra, és megjelentek Magyarországon is azok a termelők, akik kicsit máshogy tekintenek a borra, akik lehet ugyan nem tudnak versenyezni ezekkel a nagyokkal marketingben és méretekben, de nemzetközileg is vállalható színvonalú borokat raknak le az asztalra. És azért azok az emberek, akik ezt tapasztalják, kezdték/kezdik észrevenni, hogy bizony, a 90-es évek nagy sztárjainál gyakorta kilóg a lóláb. A boraik általában megborult egyensúlyúak, egy komolyabb mezőnyben kínosan esetlenek, rosszul ihatóak."

Tehát arról van szó, hogy a 90-es években berobbantak, meggazdagodtak, akkora méreteket voltak képesek elérni, amivel nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen versenyezni, és az emberek fejében ők maradtak meg. Ami rossz, nagyon rossz, lsd a saját példádat. Változást egy dolog hozhat: a megismerés. Az emberek kezdik megismerni, hogy van más is, van jobb is. Te pont itt tartasz, ittál pár külföldit, és egyből kilógott a lóláb, hogy hoppá, ezek a magyar "nagyok" nem jó borokat csinálnak. Ezek a magyar "nagy" borok egyszerűen rosszak a külföldiek mellett. Innentől kezdve pedig van már egy igény, hogy elforduljunk tőlük, és keressünk mást. A baj akkor történik, ha az ember azt hiszi, hogy a magyar bor általában szar, és a mást keresés a külföldi borokra korlátozódik. Kis szerencsével (és ismerek ilyen embereket), miután leégtek a szemükben a magyar "nagyok", több ember elkezd más magyar termelők után nézni. Bemegy vinotékákba, érdeklődik, körülnéz. Vagy elkezd más magyar borokat nézni hiperekben - erről majd később. És rájön, hogy jé, van jó magyar bor, hoppá. És ha rájött, hogy van jó magyar bor, talán tovább érdeklődik, és rá fog találni azokra a termelőkre, akik az évi 30-50 ezer palackjukkal vannak jelen a piacon, és akik lazán megállják a helyüket bármely bármely külföldi mezőnyben.

Tök igaz, kevés helyen lehet őket kapni, kevés helyen vannak jelen. Hozzáteszem, ahol tudok jó vinotékákat, és ahol lehet kapni a 9-esben és 24-esben említett termelőktől bort:

Balatonfüred, Debrecen, Győr, Kecskemét, Szeged, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs. És bővül a kör, szinte hónapról hónapra. Szóval nem, nem igaz a kérdező állítása, hogy nem mernek a vinotékák vidékbe fektetni, sőt pont ellenkezőleg: ez a jelenlegi trend, most kezdenek el igazán vidékben gondolkozni, és arrafelé terjeszkedni.

Szóval ezzel együtt is kevés helyen kapni őket, mert hiába van egy nagyvárosban vinotéka, a legtöbb ember nagyáruházakban vesz bort. Erre igazán két válasz van: az egyik az, hogy ha valaki városában van szakbolt, ő mégis nagyáruházban vesz bort, valószínűleg nem érdekli a bor igazán. Vagy csak nem volt ideje - de ha _mindig_ nagyáruházakban vesz, akkor nem nagyon mondható érdeklődőnek. A másik pedig az, hogy itt van nagyon nagy jelentősége a 20Ha körüli, minőségi bort termelő középbirtokosoknak. Pl Heimannak, St. Andreának. Őket lehet kapni nagyobb áruházakban is, gyakorta. Ha tőlük látsz borokat, érdemes rájuk kóstolni. Már más színvonal lesz, mint amit megszoktál a magyaroktól. És igen, pontosan ennek a középbirtokos rétegnek van eszköze arra, hogy az embereket a minőségi magyar borokkal megismertesse.

Amit én látok, az az, hogy kell lenni egy erős vállalkozó kedvnek, és megismerési igénynek, hogy rátaláljunk a jó borokra. Ha ez megvan, akkor menni fog.

Ja igen, házhoz szállítás: a boltok, amiket ajánlottam, már kb olyan 6 palack rendelése esetén ingyen visznek házhoz. Márpedig, aki havonta csak egyszer iszik, annak is érdemes feltankolni, és ami még fontosabb: van rá lehetősége, csak élni kell vele. Innentől ez nem "jajj, nem lehet" kérdése, hanem akarom-nem akarom kérdése. Azt is megértem, hogy van aki nem szeret neten rendelni. Itt a nem akarom verzió él, de még azok számára is a fentebb említett középbirtokosok borainak keresése, vagy éppen a fentebb említett vidéki városok jelenthetnek opciót.

Fejlődünk ebben is, terjeszkedünk, igyekszünk megoldani, hogy minél több helyre jussanak el jó magyar borok. Még van hova fejlődni ugyanakkor, ez igaz. De sajnos a nulláról indult a történet, szóval természetes, hogy rengeteg idő, míg felfejlődik a magyar boros kultúra, és az aköré épülő kereskedelmi szolgáltatások.