Szerintetek tortent javulas a magyar borok, minosegen, megitelesen, piacrajutasan az elmult 2 evben?

Én, mint fogyasztó csak a minőségről és a piacrajutásról tudok nyilatkozni.

Minőségbeli változást abszolút nem tapasztaltam az elmúlt 2 évben, csak az árak hihetetlen elszállását.

Szinte ihatatlan magyar borokat kapni 4-5.000 Ft-ért, holott ennyiért csúcsminőségű, kaliforniai, chilei, dél-afrikai borokat lehet megvenni már.

A piacrajutással kapcsolatban én azt látom, hogy a legtöbb nagy hipermarketben ugyanannak a 15-20 teremőnek a borai vannak hosszú évek óta szinte kizárólag.

Kedves egyes válaszoló! Milyen 4-5 ezer forintos borokat kóstoltál, amik szerinted ihatatlanok voltak?

Kedves kérdező!

Remek kérdés, tényleg. A Tokaj Kereskedőház tényleg ezerrel felpörgette a fordulatot, leszerződtetett nagy sztárokat - Áts Karcsit főborásznak, Balassa Istvánt főszőlésznek. Ettől függetlenül az egy nagyipari vállalkozás - és abba megy bele a kormány pénze. Tisztes iparosmunkát várhatunk tőlük, de egyediséget, amivel kitűnhet a magyar bor a tömegből, aligha.

Gál Peti posztja nem előzmény nélküli, az előző kormányzati ciklusban Kiss Eliza látta el kb pöccre ugyanazokat a feladatokat, csak ő miniszteri megbízott poszton. Nem is biztos, hogy történt volna csere, ha nem megy el szülési szabadságra az új kormányzati ciklus elején. Szóval én ennek a posztnak a megteremtésében nem látok fejlődést, már ami a bor ügyét érinti.

A borvidéki összefogások jók, klasszak, tetszenek - a balatoni bor is (bár érthetetlenül kis mennyiség készül belőle), a szekszárdi palack, a szekszárdi fuxli, a tokaji palack, ezek mind jó dolgok. Identitásteremtők, vagy legalábbis erősítők. Ami biztos, hogy nagyon kell a magyar bornak. De nem ezen áll- vagy bukik a dolog. Egyrészt fontos lenne a borvidékeknek a borok tekintetében is saját identitást kialakítani, egységesebb, jól kommunikálható stílussal kiállni a fogyasztók elé. Brandeket építeni. A fuxli az egy jó brand, az tényleg alkalmas arra, hogy az legyen. De ha már Szekszárd, vagy akár Eger - ott van a bikavér. Nagyon ismert, mégsem képes branddé válni, egész egyszerűen azért, mert bikavér név alatt kb bármilyen bor lehet a palackban, a legkönnyebb lendületes, vékony ivóbortól a legnagyobb sűrű, hömpölygős borokig, a leggagyibb alja lőrétől a magyar vörösborok abszolút csúcsát jelentő alkotásokig. Ha leveszünk egy bikavért a polcról, fogalmunk sincs, mit vettünk le.

De egyébként ugyanez a helyzet a fajtaborokkl is. Bírom, amikor azokra a kérdésekre, hogy milyen boprt szerettek, jönnek a válaszok: egri merlot, szekszárdi kadarka, villányi cabernet sauvignon, badacsonyi olaszrizling. Miközben két egri merlot olyan szinten el tud térni egymástól, hogy nagyítóval is nehéz megtalálni bennük a közös pontot. Ugyanez igaz a többire is. (Mellesleg, aki egy kérdésre ilyen választ ad, ott már tudjuk, hogy nem nagyon ért a borokhoz.) Szóval nem tudjuk mit veszünk le a polcról. Nincs identitás, nincs kommunikálható stílus. És ez baj.

Persze, vannak stílusvonulatok, amik nagyjából egységesek. Mint pl a villányi nagyok hömpölygős, túlextrahált lekvárjai. Vagy éppen a Tokaj és Somló szénnéoxidált fehérei. Szerencsére ezek a "stílusok" kezdenek kihalni - mert ezek leginkább nem stílusok, csak zsákutcák, nemzetközi viszonylatban (is) értelmezhetetlen löttyöt adó fura elképzelések (vagy épp elképzelés hiánya) a borról.

Lényeg a lényeg, olyasmit kell megteremtenünk, ami egyrészt jól komunikálható, jól eladható, másfelől egyedi. Az egyediséggel megint jönnek a bajok. Egyrészt visszatérve az egységes stílusra - minden borvidéken, az egy Tokajt kivéve, annyi engedélyezett szőlőfajta van, ami ráadásul annyira esetleges, néhol meg egész elképesztően félresikerült (pl Sopron), hogy az felülmúl minden képzeletet. Egy borvidéken kb 5 fajtát lenne érdemes termelni, hogy legyen egy identitása. Ehelyett van kb tízszer ennyi engedélyezett, és valóban termesztett, per borvidék. Így nem lehet kialakítani egy identitást. Másfelől ezeket a fajtákat nagyon jól meg kéne választani. Tokajban ez oké - furmint, hárslevelű, sárgamuskotály, kabar, kövérszőlő, ha jól emlékszem így fejből. Nagyrészt őshonos magyar fajták, amik kitűnnek a tömegből, amik érdekelhetik a nemzetközi borivó közönséget is. Nem kell egy n+1-edik pinot noir, nem kell egy n+1-edik chardonnay, meg sauvignon blanc. Aki Magyarországra jön, magyar bort inni, az nem újra ugyanazt akarja inni, mint amit bárhol máshol a világon ihat. Valami olyasmit akar megtapasztalni, amit máshol nem kap meg. A furmint tökéletes erre. A hárslevelű is. És nagyjából ennyi "saját" szőlőfajtánk van, ami értékelhető területen termesztésben van. Egyszerűen erősíteni kéne az őshonos fajták arányát. Visszahozni remek régi fajtákat - sárfehér pl (nagyon nem összekeverendő az arany sárfehérrel), vagy kékszőlőből purcsin. Tegye fel a kezét, aki hallott róla! Pedig száz évekig meghatározó fajtája volt - még vörös aszú (!) és készült belőle Tokajban. Illetve vannak még remek ősi fajtáink, amikből van egy kevés, és nagy népszerűségnek örvendenek, de jóóóval több kéne belőlük - juhfark, kéknyelű (tudom, nehéz termeszteni, de hát azért vannak az akadályok, hogy leküzdjük őket) most így hirtelen.

Egy jó juhfark nem olyan, mint amilyen kép él róla - jó savas, férfias, szikár. Lótúróst. Elképesztő nektáros, virágos aromák áradnak egy jó juhfarkból. Fantasztikus.

Ezen túl érdemes lenni olyan fajtákat kicsit erősíteni, mint leányka, kadarka. A kadarka nem saját, oké, de mégis sajátabb, mint egy cabernet franc. A leányka meg zseniális bort tud adni. Szintén nehéz termeszteni, mert ha nem figyelünk, egy nap alatt lerothad. De hát figyelni kéne.

Tele vagyunk telepítve világfajtákkal. Felesleges, sőt rossz, árt a magyar bor ügyének. Egyedül a villányi cabernet franc-os kezdeményezést üdvözlöm, ugyanis cabernet franc fajtabor nem annyira elterjedt. Az esetleg érdekes lehet másoknak is.

Egyébként a magyar borágazat amúgy is írtóra le van maradva. Nem csak identitászavarral küzködik, keresi a saját útját, rossz a fajtaösszetétele, de olyan alapvető jelentőségű dolgok, mint pl klónszelekciós kutatások, elképesztően gyerekcipőben járnak még. Persze, megy a kadarkával ezerrel, mégis az emberek 99%-a a P9-es klónt használja. Kutatjuk az olaszrizlinget (ami külön megérne egy misét, mert a balaton környékén vért izzadnak azzal, hogy elhitessék az emberekkel, hogy az olaszrizlingben nagy potenciálok vannak - nincs benne. Remek ivóbort tud adni, de igazi nagy bor nem lesz belőle soha. Ha azt hisszük, hogy na, most sikerült igazi nagy bort csinálni belőle, kóstoljunk utána egy tényleg nagy furmintot, vagy hársat, és egyből visszaszállunk a földre.) - szóval kutatjuk az olaszrizling klónokat, mégis mindenki még B20-at használ. Rossz klónok, különösebb megfontolás nélkül össze-vissza telepítve. Tudnunk kéne, hogy pontosan hová melyik klónt, miért akarjukt elepíteni. Sehol nem tartunk.

És most csak pár dolgot említettem, lenne még bőven. Könyveket lehetne teleírni vele. Lényeg a lényeg: van fejlődés, ez tök jó. De nem 4 év múlva lesz ebből valami. Talán 40, ha a klímaváltozás nem szól közbe. Nem, nem viccelek, a 40 év nem, hogy reális, de lehet még túl optimista is, mire a magyar bor magára talál. Lassú folyamatok ezek. Túl vagyunk 25 éven a renszerváltás után, meg lehet nézni, hogyan, milyen sebességgel és mi változott. Hogy most merre megyünk. A 40 év tehát egy optimista minimum. De ha a klíma úgy akarja, lehet belőlünk valami.

Köszönöm a kérdéseket!

Oldalakat venne el a teljes kifejtésük, szóval csak tömören:

1,

Elég idepillantani:

[link]

Én azt mondom, hogy a fene belé, magyar fajtákból akarok küvét készíteni, fehéret, jó ütőset, testeset, komolyat. Nem fogom tudni megtenni. De nem is kell, hogy kövé legyen, nézd az engedélyezett fajták listáját: igen, van magyar fajta, igaz, nem őshonos, hanem viszonylag új keresztezések (igen, a cc 100 éves még új): Irsai Olivér, meg Zenit. Köszi... Sopron zseniális fehérboros vidék lenne, de ilyen fajtakínálattal képtelen ezt megmutatni. Mivel mutassuk meg, Chardonnay-vel, meg Sauvignon blanc-al? Pont erről beszéltem előzőleg, nem ez lenne a cél... Szóval Sopron kinyírta a fehérboros potenciálját, önként és dalolva.

2,

Nem, nem az áll a háttérben. Az áll a háttérben, hogy egyrészt milyen fajták voltak, másrészt mi volt a nemzetközi divat, harmadrészt meg - és ez a legjelentősebb - leginkább semmi. Úgy értve, hogy semmiféle jól megrágott, megfontolt gondolat, hanem ad hoc, egy rakat szőlőfajtát tegyünk mindenhova. Amúgy ne hülyéskedj, meg lehet oldani 5 magyar fajtából azt, amit mondasz, gond nélkül. De nem, ilyen megfontolások nem játszanak szerepet. (Amúgy oké, legyen sok engedélyezett fajta, csak használjuk őket ésszel - úgy, hogy teremtsünk egy saját identitást. Ez nem megy.)

3,

Egy Királyleánykát ittál, és az nem jött be? :) És ez alapján te meg akarsz ítélni egy fajtát :) Sokszor leírtam már, a bor nem úgy működik, mint mondjuk a gyümölcslevek. Hogy leveszel pár ananászt a polcról, meg barackot, meg narancsot, és tudod, hogy kb mire számíthatsz, mert milyen íze van az ananásznak, meg a narancsnak. Egy szőlőfajtának milliószor több arca van, ami milliószor nehezebben ismerhető meg. Ha egy 30 tételt megkóstoltám már Királyleánykából, akkor lehet tartasz valamerre a megismerésében. De az az abszolút minimum.

4,

A szőlőknél sem egységes egy fajta. Vannak ilyen-olyan képességű egyedek, eltérő tulajdonságokkal - az egyik fűszeresebb bort ad, a másiknak apróbbak a bogyói, a harmadik jobban bírja a hideget. Ezen egyedek ivartalan szaporításával lehet klónokat előállítani. Találhatsz róla bőven linkeket:

- [link]

- [link] (középen)

de igazából tényleg, rengeteg tanulmányt, vagy csak írást találhatsz, ha érdekel.

Ja, marketing az van ezerrel. Vicces cimke, meg jópofa név meg társai.

Érdekes, Franciaországban minden cimke majdnem ugyanúgy néz ki. Vajon miért?

9: Nézd, én nem vagyok borsznob, így nem fogok tudni neked csuklóból neveket, pincéket, dűlüket, stb sorolni.

Egyvalamit viszont tudok, ha mgegiszok egy borból egy kortyot, akkor el tudom dönteni, hogy finom avagy nem:))