A középkorban hogy tudtak töményet főzni? Milyen lehetett ez?

Nagy valószínűséggel nem tudták még ezeket. A szeszfőzés nem különösebben nagy ördöngősség, már a mongól-tatárok is tudták, mit kell csinálni a tejjel, hogy kumisz legyen belőle, a magyar embernek ez semmiség volt :D mi vagyunk a hidrogénbomba atyja! :DDDDD

Egyébként pedig bőven volt metil-alkoholos ital már akkor is, pláne, hogy semmiféle helyi hatóság nem létezett, ami ellenőrizte volna. Aki belepusztult az ivásba, nos, így járt...járulékos veszteség :D

A másik meg az, hogy a középkorban sokkal lazábban bántak a mérgekkel. A magyar táltosok "varázsgombával" spannolták fel magukat a mágikus szertartások előtt, nem is kevéssel. A dél-amerikaiak peyóte kaktusszal csinálták ugyanezt. A germán berserker harcosok jól bepárducgalócáztak, mielőtt nekirontottak volna a római légiók sorfalainak, és sorolhatnám még.

A metilalkohol ezekhez képest limonádé...

A rosszul lefőzött szesz csak a mesében olyan mérgező, mint azt egyesek hiszik. Maga a réztartalom gond lehet, de ezt igen hamar észre is vették, és az egész közép- és újkor alatt kontárságnak számított csupasz rézben főzni. Főztek rézüstben, de azt belül ónozták, helyenként még az 1800-as évek elején is.

Életveszélyes metanolmérgezést nem lehet kapni (nem pancsolt) alkoholos italoktól, akkor sem, ha nem vesznek el előpárlatot (az előpárlatnak egyébként szinte semmi köze nincs a metanoltatalomhoz, ez egy áltudományos elképzelés). A finomított metanol megjelenése (19-20. század fordulója) előtt senki nem hallott olyanról, hogy alkoholos italtól meg lehetne vakulni. (Faszesz korábban is létezett, de az kb. olyan büdös volt, mint ma a lakkbenzin meg a nitrohígító.)

A középkori töményszesz egy jó része igencsak ocsmány volt (már az 1300-as évektől kezdve fogyasztották italként is, de csak ahol túl drága volt a bor), vagy tűrhető, de olyankor elég drága, mert ilyet csak igen szaporátlanul tudtak előállítani, leginkább gyógyszerész felszereléssel, többszöri finomítással. Az arisztokráciának erre is telt, de élvezeti cikként ezt inkább likőrként itták, nem natúrban.

Spekulációk vannak a 2. évezred előtti szeszfőzésről, csak semmi alapjuk nincs. Ókori/őskori szeszfőzésről olyan történészek fantáziálnak, akik nem értik, hogy mi olyan bonyolult benne. A szeszfőzésre alkalmas lepárló a középkori vegyészet legnagyobb forradalma volt, mert ez kellett az ásványi savak lepárlásához is.