Miért szorongok, amikor emberekkel kell beszélgetnem kettesben?

Ha valakivel kettesben maradok valahol, munkahelyen pl. az ebédnél, esetleg az iskolában vagy csak egy társaságban, úgy érzem, hogy nekünk most mindenképp beszélgetnünk kell, mert milyen gáz, ha nem szólunk egymáshoz és ez a helyzet annyira frusztrálttá tesz, hogy legszívesebben azonnal eltűnnék onnan. Nyilván mondok valamit, igyekszem beszélgetni, de az egész olyan erőltetett. Amikor már 3-an vagyunk, akkor nincs ilyen helyzet, mert akkor nem érzem a késztetést, hogy úgymond "nekem kell vinnem a beszélgetést". Van olyan, hogy egyedül megyek helyekre, eseményekre is, hogy ne kelljen senkivel beszélgetnem. Bármilyen furcsa, ennek ellenére van pár barátom és nem mindenki társaságában érzem ezt a frusztrációt, de azért úgy gondolom, hogy ez nem normális. Jó lenne elbeszélgetni könnyeden mondjuk olyan emberekkel is kettesben, akikkel kevésbé ismerjük egymást, mert az azért elég gáz, hogy a munkahelyen is inkább megvárom, hogy vagy mindenki jöjjön fel a konyhából és egyedül ebédelhessek vagy csak akkor megyek le, ha sokan vagyunk, így biztosan elkerülöm azt a helyzetet, hogy mondjuk ketten maradjunk.