Miért nem tudok senkivel sem beszélgetni? . Ha idegennel, vagy olyan ismerőssel kellene beszélnem akivel vagy csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem beszélek, akkor nagy gondban vagyok. Főleg ha valakivel kettesben maradok. Mit tegyek?

Nem irtad le hány éves vagy, de leirtál egy szép listát azokról a dolgokról amiktől félsz tehát mit kell tenni velük?

Alrébb rakni nem tudod, hirtelen megoldani nem tudod, zavar.

Szembe kell velük nézni! Viselkedj ellentétesen, DIREKT csináld az ellenkezőjét és ne az érdekeljen ki mit szól hozzá, hanem hogy rád milyen hatással van. MInden egyébb tényezőt zárj ki!

Pl. kezdetnek hagyd, hogy mások találják ki, hogy miről beszéljetek, tehát beszélgetni nem azt jelenti, hogy kötelezően neked kell előrukkolni egy témával és borzasztóan találgatni. Nincs ebben semmi megpróbáltatás. Az a minimum, hogy legalább nyitott vagy mások mondandójára! Nem csak beszélni kell, hanem hallgatni IS. Tehát a legdrasztikusabb helyzetben is nem tudom mi tart vissza attól, hogy legalább meghallgasd azt, amiket mondani szeretne neked valaki, aki beszélne veled, lehet hogy nem várja el, hogy tartalmas válaszokat adj mindenre, de az a legkevesebb, hogy legalább érezteted, hogy érdekel az az ember.

Én is ilyen voltam, úgy kezdődött változás, hogy egy ideig legalább jó hallgatóság voltam, tehát nem azt éreztettem, hogy elfordulok bárkitől, nem akartam barátságtalannak tűnni, akihez fölöslegesen szólnak, mert csak flegmán félrebámul.

Gyakran a témákat mások dobták fel, ahhoz meg hozzászóltam. Volt akivel meg kialakult az, hogy én is tudtam vele beszélgetést kezdeményezni, nem csak tőle vártam és nem passzív hallgató voltam az idő nagyrészében.