A korkulonbseg miatt maradtunk el?

Megértem a fájdalmadat.Nekem egy közeli barátnőm, modanám a volt a legjobb barátnőm távolodott el tőlem ok nélkül-vagyis az volt az ok, hogy ő változásokon ment keresztül.Sajnos csúnya szóváltásokban össze is vesztünk és ő is olyanokat mondott a barátságunk csak illúzió volt,nem tudunk egymás mellett fejlődni,csak felszines kapcsolatot szeretne velem fennetartani, jobban társaságban találkozni, vagy rövid ideig és nem mélyen beszélgetni,lepiócázott meg elég durva dolgokat mondott,amik nem voltak rám jellemzők.Nagyon megvislet egy ideig köszönni se tudtam neki,kerültem a társaságát.Azóta beszélünk ha összefutunk,egy társaságban vagyunk,általában ő jön oda hozzám.De már külön utakon járunk és nem is szeretném ha az életem része lenne a jövőben.Mostmár eltudom fogadni,ha épp valahol együtt vagyunk és odajön kicsit beszélgetni nem érzek fájdalmat.Vannak más értékes kapcsolataim.

A tanulság ebből az volt számomra,aki távozni akar azt hagyjuk elmenni.Alárendelt kapcsolatba nem jó lenni,megengedni a másiknak,hogy most ő épp akkor irjon ha gondjai vannak, ha épp olyan kedve van akkor beszélgethetünk ha nem akkor meg maradjak távol.Főleg akkor ha te nem szeretnél megmaradni a felszines kapcsolattartás szintjén.Hidd el tartogat még számodra az élet szép találkozásokat, olyan barátokat is akik nem zárkóznak el attól,ha pároddal vacsorázni hivjátok őket.Csak legyél nyitott az ismerteségekre.